Soá-mánia

1942-ben Stephen Samuel Wise rabbi, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke kijelentette, hogy a németek ipari mennyiségben gyártanak szappant zsidó hullákból (vö. Paris-Soir, 1943. január 1.). Valószínűleg Gerhard Rieger lehetett a forrása, aki Svájcban képviselte a Zsidó Világkongresszust és a Zsidó Ügynökséget. Rieger a közép-európai zsidó körében elterjedt mendemondákat visszhangozta, és kulcsszerepet játszott a zsidók kiirtására és e célból emberirtó gázkamrák használatára vonatkozó információk vagy pletykák továbbításában. A háború egész időszaka alatt Svájc és Svédország dobbantóként szolgált a London és Washington felé irányuló információkhoz és mendemondákhoz (vö. Walter Laqueur, The Terrible Secret, Weidenfeld & Nicolson, London 1980).

Ingrid Rimland, aki nevet szerzett magának az amerikai irodalomban, hittel, lelkesedéssel és tehetséggel irányítja a Zundelsite internetes honlapot Kaliforniából, ahol lakik.
Egyik üzenetében, amelyet 1998. szeptember 18-án küldött a revizionistáknak, ez utóbbiak véleményét és javaslatait kéri egy revizionista manifesztum kapcsán, amely egy rövid esszé formáját ölti magára és Ernst Zündel alábbi gondolataival kezdődik:

1978-ban Hellmut Diwald neves német történész, az Erlangeni Egyetem tanára (aki 1993-ban elhunyt) A németek történelme (1) c. művében közzétett néhány sort, amelyekben kifejezésre juttatta szkepticizmusát Auschwitz ortodox történetével kapcsolatban. Ahogyan sejthető, drágán megfizetett merészségéért. Most azonban nem az ő esetével akarok foglalkozni, hanem egy másik német egyetemi oktatóéval, egy latin tudással rendelkező szociológuséval.

Marcel Gauchet a Le Débat c. kéthavi folyóirat főszerkesztője, amelyet Pierre Nora alapított és irányít. Nem egy antipatikus ember, noha megdöbbentő az egyetemi tanáros naivsága és az önelégültségre való hajlama.

A "holokauszt" vallása világi vallás: a laikus világhoz tartozik és ténylegesen rendelkezésére áll egy elrettentő erővel rendelkező világi hatalom. Vannak dogmái, parancsai, rendeletei, prófétái és főpapjai.

Maga a felhívás valójában nem más, mint egy médiatikus porhintés a holokauszt-dogma kizárólagosságának védelmében, amelynek egyediségét nem homályosíthatják el más (az örmény genocídium, a rabszolgaság, a gyarmatosítás és hasonló történelmi események elítélése érdekében született) "emlékezet-törvények". Csupán erről van szó. Az aláírók névsora önmagáért beszél. Ráadásul az egész diverzáns akciónak jellemző módon az a város adott otthont, amelynek polgármestere - a szexuális orientációja és politikai stílusa alapján a francia politikai zsargonban (a "gay", ti. "meleg" és a Gestapo nőnemű alakja párosításával) jobbára csak Gaystapette-nek nevezett - az egykori kriptocionista szocialistából mára sarkozysta neokonná átvedlett Jack Lang.

A Bild Zeitung legutóbbi száma (2008. november 8.) bejelenti, hogy új dokumentumokat fedeztek fel Auschwitzról, és hogy ezek egyike egy emberirtó gázkamra létezését bizonyítaná ebben a táborban. Berlinben Hans-Dieter Kreikamp, a Szövetségi Archívumok felelőse azt hitte, hogy ebben a „felfedezésben” végre megtalálta a módszert a revizionisták elhallgattatására.
(Az emlékmű felirata: Az Izraelért elgázosított hatmillió emlékére - Fizessetek értük. 1. alak: Terrorista?! 2. alak: Rosszabb. Revizionista!)

A németek által kiadott európai elfogatóparancs polémiát okozott Nagy-Britanniában, és egy revizionista szerző – legalábbis ideiglenes – jogi győzelmével zárult. Egy ausztrál állampolgárt a németek kérésére börtönbe csukták Angliában a Föld másik végén elkövetett véleményvétség miatt.

Faits et documents c. bulletinje szeptember 15-i számában Emmanuel Ratier bejelentette: „Szeptember 15-től Daniel Mesguich rendezésében tizenöt alkalommal bemutatják Jacques Attali Du cristal à la fumée című darabját, amely egy 1938. november 12-én, három nappal a Kristályéjszaka után megtartott titkos összejövetel története, ahol a nemzetiszocialista vezetők állítólag eldöntötték a «végső megoldást». Ez a dátum a történészek számára eddig szinte teljesen ismeretlen volt. François Mitterrand volt magántanácsosa szerint a XX. század egyik legfontosabb politikai gyűléséről van szó, ahol gazemberek a lehető leggonoszabb döntést hozzák.”

1995. április 27. A német politikai és társadalmi elit tagjai Bergen-Belsen táborának felszabadítására és természetesen a táborlakók borzalmas szenvedéseire emlékezve – zsidó gyászkalappal a fejükön – gyűltek össze a megbánás maximális kimutatásával. A politikailag korrekt elit vállvetve holokauszt-szövetségeseikkel a megrendült holo-egységet demonstrálta a világnak. Az Oscar-esélyes alakítás a Bergen-Belsen „halálgyárában” „elgázosítottaknak” szólt.

Éjszaka című (Bantam Books, 1982) leghíresebb regényében, amely világszerte számos állami iskolában ajánlott olvasmány, Elie Wiesel szörnyű képet fest az 1944 áprilisa és 1945 januárja közötti időszak Azuschwitzáról. Noha ott ebben az időszakban állítólag több százezer zsidót gázosítottak el, könyvében Wiesel sehol sem tesz említést elgázosításokról vagy gázkamrákról – ahogyan erre Jürgen Graf és Robert Faurisson rámutatott.

A történelmi hazugság a politikai hatalom megszerzésének és megtartásának mindig fő eszköze volt. A történelmi revízió a történelmi állítások elemzése és – esetleg – korrekciója. Semmi sem fontosabb a demokrácia sikere számára, abból a nyilvánvaló okból, hogy egyedül a revízió tud ebben rendet tenni. Amikor a kormányok a hatalmukat hazugságokra alapozzák, akkor a történelmi revizionizmus feladata, hogy leleplezze ezeket a hazugságokat. Csak a revizionizmus tudja megfosztani a zsarnokságot az erkölcsi igazolásától. A revizionizmus az igazság és igazságosság keresése, és objektív, tudományos módon kell fejlődnie. Azonban vagy talán éppen ezért, ez igen sikeres módszer az elnyomott nemzetek felszabadítására, ami forradalmi tevékenységgé is teszi.

"Törvényhozóként nem tenném büntethetővé a holokauszttagadást", jelentette ki berlini előadásán egy volt német alkotmánybíró. Jobb későn, mint soha...

Február végén a holokauszt-irodalom újabb „gyöngyszeméről” derült ki, hogy valójában közönséges hamisítvány, a túlburjánzó fantázia terméke. A dolgok jelen állása szerint a dollárnál már csak ez a fajta irodalom devalválódik gyorsabban. Persze azért a kísértés továbbra is nagy marad a hamisítók számára. Elvégre egy jól sikerült darab elismerést, pénzt, sőt adott esetben Nobel-díjat jelenthet a szerzőjének. És mindezt rizikó nélkül…
(Az egyik alak: Mégis meg kellene fontolni a lerombolását... A másik alak: ... de ellenőrzött módon.)