Soá-mánia

Az évek során a holokauszt-mitológia számos elemét adták át a feledésnek. A gőzkamrák, a savval teli hatalmas kádak, az elektromos futószalagok, a vízbe fojtás, a hatalmas légkalapácsok, az emberi zsírból készült szappanok, az emberi bőrből készített lámpaernyők, a zsugorított fejek mind-mind feledésbe merültek, és csupán a „gázkamra”, valamint a „gázteherautó” maradt a repertoárban.

Az Izraelben 1963-ban született Gilad Atzmon Londonban él. 2010. március 13-án revizionista természetű véleményt fogalmazott meg, amelyet bármiféle magyarázat vagy kommentár nélkül tesz közzé Robert Faurisson, csupán az érdekesebb részeket emelve ki vastagon.

Egyre inkább felfedezem a „hatóságok”, a hatalom hivatalos vagy valódi birtokosainak perverzitását. Nyomokban azonban megvan még bennem az intézmények tisztelete, és a naivitás azok állításaival szemben, akik azt hangoztatják, hogy a tudás birtokában vannak, és tudásukat ráerőltetik a többiekre. Minden nap újabb bizonyítékait fedezem fel a manipulációknak, amelyeknek áldozata voltam, újabb bizonyítékait a valóságba csomagolt hazugságoknak, a tudtomon kívül körülöttem elkövetett aljasságoknak. Minden területen, legyen szó gazdaságról, orvostudományról, mezőgazdaságról, politikáról, vallásról, kultúráról, történelemről stb.

Nem várok tovább. Elég volt! Itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba! A maszatolásnak, a mellébeszélésnek ezennel vége, s azt a bizonyos kását sem kívánom tovább kerülgetni! Inkább töredelmesen bevallom ország-világ előtt e becses pillanat varázsában, hogy én bizony tagadok.

Azt hiszem, ezek úgy gondolják, elérkezett Magyarország teljes leigázásának ideje, a rabszolgák - azaz mi, magyarok, s magyar állampolgárok (kiv: közel-keleti kettős áp.) - teljes vagyoni és jogfosztottságának az ideje. Én meg úgy gondolom, elérkezett az ideje annak, hogy az egész ország - magyarok és nem magyarok (és az esetlegesen fellelhető tisztességes zsidók) egyként álljunk fel és mondjuk ki: NEM! Nem vagyunk felelősek megszállásunk idején történt egyetlen eseményért sem.

A France-Soir arról cikkezik, hogy "egy Raphael Feigelson nevű francia vezette az oroszokat Auschwitzban". Az említett Feigelson mindig is úgy hazudott, ahogy lélegzik. 1945-ben azt állította, hogy Auschwitzban hétmillióan haltak meg. Napjainkban (2010 február végén) a propagandistáink és újságíróink hajlamosak azt mondani, hogy Auschwitzban 1.100.000 személy halt meg, köztük egymillió zsidó.

A Magyar Narancs című cionista újság február 25-én „szerkesztőségi írást” közölt, melynek szerzői kifejezik örömüket, hogy végre rács mögé lehet dugni a „holokauszt tagadóit”. „Helyes. Sőt: végre” - örvendeznek a liberálisnak a legkevésbé sem nevezhető cionisták. Szerintük ugyanis a holokauszt tagadása „nem csak undorító dolog, de társadalmi veszélyessége is kitapintható. Tiltásnak vagy nem tiltásnak nincs köze a szólásszabadsághoz” - szögezik le a megfellebbezhetetlen ítéletet.

Manapság már a durva elnyomás helyett a nyugati politikai szolgálatok többnyire megelégednek azzal, hogy ellenőrzött és tehetetlen ellenzéket kreálnak, amelynek a tevékenysége még erősíti is a rendszer propagandáját, azt az illúziót táplálva, hogy a globális hálózatok korában bármilyen „ellenzék” reális hatalmi alternatívát jelenthet. Az egyik módszer abból áll, hogy az ellenzék legközépszerűbb figuráit állítják előtérbe, sőt adott esetben mártírszerep eljátszását lehetővé tévő pereket indítanak vagy a testi épségüket (látszólag) veszélyeztető agressziókat szerveznek ellenük, így irányítva rájuk a közfigyelmet és ezáltal valorizálva őket.

Van egy pont, egy pillanat - amit az ember ingerküszöbének hívnak -, ahonnan már nincs tovább, elpattan a cérna. Ez a pillanat most jött el! Csaknem száz magyar (?) "holokauszttúlélő", illetve rokonaik 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni - mai árfolyamon összesen nyolcmilliárd 920 millió amerikai dollárnyi (1759 milliárd forintnyi) - jóvátételre perlik a Magyar Államvasutakat a zsidósággal szembeni népirtásban játszott (állítólagos) szerepéért.

A bécsi Technikai Egyetem rektorátusa bejelentette, hogy "formálisan megfosztja" aranydiplomájától azt a mérnököt, aki egy 1991-es szakvéleményében kétségbe vonta a zsidók megsemmisítését az auschwitzi gázkamrákban. Az egyetem közleményében az áll, hogy a most visszavont tiszteletbeli disztinkciót decemberben adományozták Walter Lüftlnek, aki ötven évvel korábban szerezte mérnöki diplomáját az egyetemen.

A „soá” egy héber szó, amely katasztrófát jelent, és a megsemmisítés, a népirtás, a holokauszt szinonimájává vált. Claude Lanzmann ezt a címet adta végtelen hosszúságú filmjének. Marek Edelman, az 1943-as varsói gettófelkelés egyik vezetője szerint a film „unalmas”, „érdektelen” és „elhibázott” (1). A média általános mozgósítása ellenére a franciák – beleértve a franciaországi zsidó közösséget is – szándékosan elszabotálták ezt a penzumot. (…) Noha Francois Mitterrand, II. János Pál és a világ más nagyjai is kiálltak érte, semmi nem használt. A tévécsatornák sokáig ellenálltak a nyomásnak, de végül megtörtek, és leadták ezt a gigantikus, majdnem 9 és fél órás (!) giccset

"A soá mint olyan egy zsidó kitaláció", jelentette ki egy nyugalmazott lengyel püspök január 25-én az egyik tradicionalista olasz internetes honlapon - és ezzel minden valószínűség szerint befellegzett a nyugalmának. A Williamson-ügy után itt a Pieronek-ügy. Úgy tűnik, újabban már a Cion szekerének tolására szakosodott goj szektások közül is egyre többen döbbennek rá arra, hogy az istenüknek tartott zsidó illuzionista (alias Jézus Krisztus) népének momentán legfőbb megélhetési forrása valójában nem több átlátszó szélhámosságnál. Talán végül még a bibliás gyerekmeséket készpénznek vevő saulistáknál is leesik a tantusz, hogy "Jahve kedvencei" éppen az ő hiszékenységükből csinálnak maguknak készpénzt? Üdv a fedélzeten! Mindenesetre jobb későn, mint soha. (A karikatúra szövege:A soá egy zsidó kitaláció... ...nagyon környezetbarát, mert megújuló energiát hasznosít: a gojok hülyeségét!)

Elie Wiesel jó egy hónappal ezelőtti hazánkban tett látogatásakor, melynek során ez a "holokauszt-szélhámos" oly otthonosan és mindenféle feszélyezettség nélkül mozgott és szónokolt a magyarországi Parlament falai között - a szokásos, unalomig ismételt talmudi-ószövetségi gyűlölködéstől vezettetve egy nagyságrendileg a holokauszt-kárpótlási pénzösszegeknek megfelelő hazugság- és rágalomözönt, valamint átokáradatot zúdítva nemzetünkre -, mintha legalábbis Tel-Avivban kérték volna fel egy politikai showműsor megtartására. S íme, újra elérkezett egy "jeles" alkalom, amikor fővárosunkban(?) gigantikus, reprezentatív holomese-szeánszot készülnek tartani egy idegen, a magyarságot elnyomó hatalom képviselői és annak hazai marionettfigurái.

Mondja minap a Hack Péter, hogy őszerinte bizony nem a korábban megfogalmazott jogszabályt terjesztené elő a parlamentben, hanem annak egy szűkített változatát, amely nem a "gyűlöletbeszédre" koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt tagadására.