Mohamedizmus

Valaha azt hitték, hogy a régi Görögország és Nagy Sándor legendája már csak a történelemkönyvekben létezik. Az alábbi angol nyelvű írásokból azonban kiderül, hogy ez a dicső örökség máig fennmaradt a közép-ázsiai Hindu Kus hegységben élő, alig kétezer főt számláló kalas (kafír) népesség jóvoltából. Kérdés, hogy meddig? Nagy Sándor katonáinak e kései leszármazottai ugyanis egyre inkább az iszlám egyik radikális irányzatának az áldozataivá válnak. A vahabitákkal eszmei rokonságban álló tabligik erőszakkal akarják megtéríteni a térség utolsó pogányait, akik pedig már legalább egy évezreddel korábban lakják elíziumi szépségű völgyeiket, minthogy a monoteizmusok legretardáltabbja megszületett volna az agyrohasztó arab sivatagban.

Egy egyiptomi kutató az iszlám világ összeomlását jósolja. Már az arab forradalmak előtt megkongatta a vészharangot az umma jövőjével kapcsolatban, amelyet a modernitás kanyarjának bevételére képtelen iszlám vallás tehetetlenségi nyomatéka és az ebből következő tömeges kivándorlás közeli összeomlással fenyeget.

Az iszlám a keresztény időszámítás szerinti VII. században keletkezett és terjedt el hihetetlen gyorsasággal. Az ún. iszlám reneszánsz is - a szakemberek szerint - időben szinte mindjárt az iszlám kialakulásakor virágzott fel. Honnan, mi volt az oka? Igaz ez? Miért volt mindjárt a kezdeteknél szüksége az iszlámnak újjászületésre? Hiszen akkor legjobb esetben is még csak a születés vajúdó állapotában lehetett.

Szombat éjszak ötszáz muzulmán rohamozott meg egy kopt keresztény templomot, állítólag azért, mert úgy tudták, egy fiatal, az iszlámra a keresztény hitről éppen áttért nőt tartanak fogva az épületben. Az összecsapásban tízen meghaltak, több mint százan megsérültek, 190 embert pedig letartóztattak.

A muzulmánok beilleszkedése a nyugati társadalomba megbukott, és soha nem fog olyan mértékben bekövetkezni, mely ahhoz szükséges, hogy megfelelően funkcionáljanak a nyugati társadalmakban. Az oka ennek az, hogy egy igen nagy hányaduk nem tesz eleget annak a három alapfeltételnek, hogy valaki tajga legyen, és otthon érezze magát a mi nem-iszlám társadalmunkban: az akarat, hogy beilleszkedjen; engedjék, hogy beilleszkedjen; és képes legyen beilleszkedni.

A burka viselését jelentősen megszigorítani kívánó francia törekvések nyomán az olasz hatóságok is fontolóra veszik, hogy betiltsák az egész testet takaró női ruhadarabok viselését. Erre utal, hogy a nőpolitikáért felelős miniszter egy sajtónyilatkozatában a nyilvános helyeken viselt öltözéket szabályozó törvény felülvizsgálatáért emelt szót. A törvény szövege szerint nem szabad olyan ruhadarabot viselni közterületeken, amely nem teszi lehetővé az arc felismerését.

Vitalitás, hanyatlás, eretnekség és ökuménia. Messianisztikus vallások és ideológiák megítélésekor mindenkor fontos tudni, hogy az ellentétpárok éppen melyik oldala a domináns. Ahogy az elmélet és gyakorlat viszonya is rendre igen érdekes tanulságokkal szolgálhat. Veszélyes-e az iszlám? Szabad-e ebben az esetben általánosítani? Válaszom mindkét esetben: igen. Veszélyes annak, akinek értékrendszere, életvitele távol áll tőle. Veszélyes, mert az iszlám az erőszakot sem mellőző térítő vallás, mely az embereket igazhitűekre és hitetlenekre osztja. Saját magát tartja legkiválóbbnak és minden mást megsemmisíteni, de legalább alávetni akar. Lehet persze azt mondani, hogy az "igazi" iszlám nem ilyen, de pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen is.

A hidegháború után az európai baloldal valószínűleg legravaszabb húzása az volt, hogy multikulturális társadalmakat szülő, a tömeges bevándorlást támogató pártokba tömörültek és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mi több, még azt is elérték, hogy a konzervatív és jobboldali pártokat rasszistának, bigottnak és szélsőségesnek állítsák be a közvélemény előtt. A baloldaliak és a muszlim bevándorlók között egy új, gyümölcsöző szövetség kezd kialakulni Európában.

A jövőbeni történészek 2006-ot úgy fogják feljegyezni, hogy ez volt az az év, amikor Európában a muszlimok jelentős választási tényezővé váltak. A demográfusok ezt régóta jósolták, ennek ellenére a multikulturalizmus bajnokai meglepődtek, hogy a muszlimok elsősorban a jelölt etnikumát nézik: a muszlim szavazók a muszlim jelöltekre szavaznak, még akkor is, ha a jelölteket a pártjuk egy olyan körzetben indította, ahol gyakorlatilag semmi esélye sem volt a győzelemre.

Egy ideje már kering a világhálón egy döbbenetes és sokkoló hatású látlelet, amely bemutatja, hogy mi lett Rotterdamból, az egykoron gyönyörű holland városból. A tengerszint alatti Németalföldnek ma már nem a tenger hullámaival kell megküzdenie nap mint nap, hanem az áradatként rájuk zúdult muzulmán tömegekkel. Az írás eredetileg az olasz Il Foglio című lapban jelent meg, majd lefordították több európai nyelvre is. Egy-két felbukkanó magyar szöveg után most elkészült az antidogma.hu saját fordítása is.

Legalább nyolc éve már Brüsszelben a legtöbb fiú újszülött a Mohamed előnevet kapja, és most már Angliában is (Muhammad), ahogyan a Párizs környéki – egykori vörös, ma azonban sokkal inkább zöld (az iszlám színe) – Seine-Saint-Denis övezetben és Marseille-ben. Ugyanez a helyzet a norvégiai Oslóban, a svédországi Malmőben, a hollandiai Amszterdamban és Rotterdamban, sőt az olaszországi Milánóban is.

Valószínűleg egy visszautasított kérő családja vagy barátai ölhettek meg 44 embert a keddi törökországi esküvőn. Eddig nyolc gyanúsított ellen emeltek vádat, két másikat pedig őrizetbe vettek szerdán.

Egy homoszexuális férfi, egy filmkészítő, egy muszlim nő, és egy politikus egy apró pártból. Hogy lehetséges, hogy ezek a valószínűtlen egyének - akik valójában a társadalom széleiről származnak - a kora XXI. századi európai történelem középpontjába kerültek? Úgy, hogy mivel a szélekről származtak, ezért az elsők között látják a problémákat.

Negyven korbácsütésre és négy hónap börtönre ítéltek egy 75 éves asszonyt Szaúd-Arábiában, mert "erkölcstelen együttlétbe" keveredett egy fiatal férfival: közös helyiségben volt vele és annak egy barátjával.

Az Európában egyre gyakrabban kirobbanó etnikai forrongások ijesztő és mennydörgő jelensége a pszichés elfojtás reakcióját váltotta ki a politikai, kulturális és médiabeli elitből, amely egyébként részben az okozója annak. Olyan állapotba kerültek, mint egy alkoholista, akinek már előrehaladott májzsugora van, de nyugtalanító fájdalmait gyomorrontásnak tulajdonítja, és továbbra is iszik. Mindenki úgy nyugtatgatja magát, ahogy tudja.