Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Rettegésben tartott vidéki százezrek, levágott lábú, kinyomott szemű, halála előtt megerőszakolt néni, templomban megbecstelenített idős asszony, megvert polgármester-feleség, a gyermekei szeme láttára meglincselt, majd kis híján lefejezett tanárember, fizikailag bántalmazott négyhónapos terhes tanárnő, vascsővel megregulázott, azóta pszichiátrián ápolt 69 éves tanár…
Amikor a magyarországi cigánykérdésről beszélünk, megkerülhetetlen konzekvenciaként szögezhetjük le, hogy az utóbbi 17 év romapolitikájának kitaposott ösvényét járva anarchikus körülmények között, etnikai összecsapásoktól lángba borítva szűnik meg ezeréves államunk, amely fölött nekrológot sem mond majd senki, mert aki mondhatna, már rég elmenekült, vagy agyonverték.
Sikkasztó az első számú cigány?
Börtöntöltelék vezeti a hazai cigányságot?
Ezek a kérdések vetődnek fel óhatatlanul, ha az ember figyelemmel kíséri Kolompár Orbánnak, az Országos Cigány Önkormányzat elnökének múlt- és jelenbeli tevékenységéről kiszivárogtatott médiahíreket.
Ismét aktívak a megélhetési antirasszisták.
Ciklikusan térnek vissza a közéletbe: el-eltűnnek, ha nyomorgó cigányok keresik őket a problémáikkal, de nagy hanggal előkerülnek, ha „esemény” van, ha fasisztázhatnak, nácizhatnak egy jóízűt.
Most éppen az utóbbinak van itt az ideje.
Ezek még mindig nem akarják megérteni, hogy hatalmas balhé lesz az országban, etnikai háború, ha az antiszociális, agresszív, a darwini egyedfejlődés útján ellentétes irányban haladó cigány rétegek terrorját nem fojtják meg bármivel és rögvest?
Azt ugyan még nem tudom, hogy hogyan készül a kakaós csiga, gyenge vagyok atomfizikából is, azt viszont már vágom, hogy az emberiség nem rasszokra, hanem két nagy csoportra: nácikra és nem nácikra tagolódik.
Punktum.
Aribert Heim náci orvost a Bagoly nevű titkos szervezet találta meg és végezte ki 1982-ben - írja most megjelenő önéletírásában (Sem feledés,
sem megbocsátás. Hajtóvadászat az utolsó náci után) Danny Baz izraeli ezredes.
Izraelben működő neonáci sejtet számoltak fel Tel-Aviv közelében. Az
orosz származású, izraeli állampolgárású fiatalok zsidókat és ázsiaiakat
egyaránt megtámadtak, zsinagógákat rongáltak. A csoport nyolc tagját
fogták el, a vezetőjük egy 19 éves fiatal volt.
Az eset mindennapos, sőt akár banálisnak is mondható. Mint arról a Magyar Demokrata korábban már beszámolt (Ágoston Balázs: „Terror a Nyugatinál”, 2005. november 17.), november 3-án késő este egy 19 éves többségi magyar állampolgár arra a hallatlan vakmerőségre vállalkozott, hogy az ország fővárosában megpróbált átkelni a Nyugati téri aluljárón, megsértve ezáltal az objektum egyik körletét élethivatásszerűen megszállva tartó kisebbségi magyar állampolgárok területi felségjogait. „Provokációja” csaknem az életébe került.
Szeptember 10.
1851. szeptember 10. IX. Pius pápa lefejezteti Romolo Salvatorit, az olasz egység hívét, mert összeesküvést szőtt a garibaldistákkal Anagni főpapja ellen. Utóbb II. János Pál szentté avatta a Garibaldi által „egy köbméter szarnak” nevezett pápát. (Vö. 1. január 1849; 29. március 1861; 29. április 1848; 15. május 1871; 20. szeptember 1870.)
1918. szeptember 10. A moszkvai Izvesztyija közzéteszi annak a rendeletnek a szövegét, amely koncentrációs táborok létrehozásáról intézkedik abból a célból, hogy megvédje a szovjet köztársaságot osztályellenségei ellen. Ezzel megszületik a gulágrendszer, ahol a következő évtizedekben a foglyok millióit fogják likvidálni. (Vö. 1918. augusztus 9.; 1918. szeptember 5.; 1920. február 12.)
1952. szeptember 10. Konrad Adenauer nyugat-német kancellár, Móse Sarett izraeli külügyminiszter és Nahum Goldman, a Zsidó Világkongresszus elnöke aláírja a Német Szövetségi Köztársaság és Izrael közötti jóvátételi megállapodást. „A történelem folyamán először, egy nemzet jóvátételt adott egyszerű egyéneknek vagy Izraelnek, amely jogilag még nem létezett Hitler bűncselekményeinek pillanatában… A német jóvátétel nélkül, amely az állam létezésének első tíz évében kezdett érkezni, Izrael hiányolná jelen infrastruktúrája felét: Izraelben minden vonat német, a hajók németek, ahogy az elektromosság is, valamint az ipar nagy része…, nem beszélve a túlélőknek folyósított egyéni tartásdíjakról… Voltak olyan évek, amikor az Izrael által Németországtól kapott összeg kétszer-háromszor nagyobb volt, mint a nemzetközi judaizmus adományai”, írta Goldman önéletrajzában.