Iratkozzon fel hírlevelünkre!
A USraeli birodalom háborúi egyre több „járulékos kárt” okoznak, emberéletekben és anyagiakban egyaránt. Sőt a gyilkolás már a háborúk előtt folyik, amint azt egy iráni atomtudós meggyilkolása is bizonyítja, akit a kocsijában robbantottak fel nemrég az egyik teheráni egyetem közelében. Tavaly január óta ez volt a negyedik ilyen típusú merénylet. Persze az amerikaiak és az izraeliek tagadják, hogy bármi közük lenne hozzá.
Egy minimális objektivitás birtokában mindenki kénytelen elismerni, hogy a zsidó mentalitásban van valami undorító. A zsidók egész egyszerűen híján vannak az emberi érzéseknek a nem zsidók iránt. A második világháború több tízmilliónyi áldozata közül a zsidók csak a saját halottaikat sajnálják, a többiek nem fontosak számukra. Amikor a zsidók a második világháborúról beszélnek, ezt csak azért teszik, hogy a holokausztot emlegessék.
Az esemény, amely 2011. december 4-én történt, kolosszális geostratégiai jelentőségénél fogva normális esetben csemegének számított volna minden valamirevaló tényfeltáró zsurnaliszta és külpolitikai szakkommentátor számára, a nyugati médiumok azonban, ha meg is említették, nem kerítettek neki túl nagy feneket. Inkább igyekeztek minél gyorsabban átsiklani fölötte, miközben a világ többi részén, különösen Ázsiában a címlapokra került és napokig csámcsogtak rajta. Teljesen érthető mindkét oldal reagálása.
Németországban a lakosság 20 százalékában tetten érhetők lappangó antiszemita tendenciák - állapította meg hétfőn Berlinben bemutatott vizsgálatában egy független szakértői testület, amelyet a Bundestag, a német törvényhozás alsóháza kért fel a munkára.
Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben Ronald Reagan - nyilván Frankenstein sugallatára - végrehajtotta az amerikai pénzügyi szféra átfogó deregulációját, vagyis lényegében szabadjára engedte a finánctőke szörnyszülöttjét, mintegy előre megsejtvén döntése fatális következményeit, azzal a naiv (vagy cinikus?) figyelmeztetéssel párosította azt, hogy „a szabad vállalkozás nem egy vadászengedély”. Nos hát, ami mostanában a New York-i tőzsdén folyik, az éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Mint minden birodalom, az Egyesült Államok is céljai megvalósításáért, valamint saját érdekeinek az érvényre juttatásáért küzd a világ különböző pontjain. Ezt a tevékenységet hivatott elfedni az emberi jogokra és a liberális demokrácia védelmére való - állandó - képmutató hivatkozás. Thomas Melia, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára például így fogalmaz: „Az emberi jogok, egy demokrácia átláthatósága olyan közös érték, amelynél nincsenek belügyek, e téren minden egyes ország ügye a másiknak is ügye.”(HVG, 2011. december 16.) Szép szólam, csak az a baj, hogy Amerika senkitől sem tűri el, hogy kétségbe vonja bel- és külpolitikai lépéseinek helyességét.
Rendszeresen visszatérő és nyilvánvalóan igaztalan vád a Kereszténydemokrata Néppárttal szemben az, hogy nincsen arcuk, nincs karakterük, szürke, beazonosíthatatlan politikai erő. Csak olyan tudatlan, rosszindulatú ember állíthat ilyet, aki egyszerűen nem veszi a fáradságot arra, hogy figyelemmel kísérje a KDNP talán valóban kicsit csendesebb, halkabb, de annál karakteresebb megnyilvánulásait.
Piromán banksztereket verbuválni tűzoltásra - úgy tűnik, ez az európai vezetők (élükön Angela Merkellel és Nicolas Sarközyvel) aktuális válságkezelő stratégiája. Mario Draghi, az Európai Központi Bank új elnöke, Lukasz Papademosz, Görögország új miniszterelnöke és Mario Monti, az új olasz kormányfő: hármuk közül ketten vezető pozíciót töltöttek be a hírhedt Goldman Sachs bankháznál, amelynek egyik leg(le)húzósabb „stiklije” az EU és az euró jelenlegi válságában egyfajta katalizátorként funkcionáló görög államadósság kozmetikázása volt.
Ez év november 4-én két bankrablót holtan találtak félig kiégett lakókocsijukban Eisenachban, miután kiraboltak egy bankot. A bankból kerékpáron távoztak a lakókocsiig. Az odaérkező rendőrök a két holttestet két, 13 éve lőszerrel valóvisszaélés miatt körözött személyként azonosították. A férfiak egy „Türingiai Hazavédelem” nevű radikális jobboldali csoport tagjai voltak. Néhány nappal később fölrobbant és kiégett Zwickauban egy lakás, melynek hölgy bérlője a két bankrablóval/jobboldali terroristával alkotott egy triót és velük együtt illegalitásban élt. A hölgy jelentkezett a rendőrségen, azóta előzetes letartóztatásban van.
Éveken keresztül raboltak és gyilkoltak Németországban egy neonáci terrorszervezet tagjai, akikre csak pár hete figyeltek fel a német hatóságok. Az ügy megrendítette a német titkosszolgálatok hitelességét, mert éveken át képtelenek voltak eredményt felmutatni a gyilkosok utáni nyomozásban, ráadásul több fedett ügynökük is érintett az ügyben.
Néhány nappal ezelőtt Simon Peresz, a cionista entitás elnöke „egyre valószínűbbnek” nyilvánította az Irán elleni támadást, megerősítve azokat a kiszivárgott információkat, amelyek szerint a Netanjahu-kormányon belül heves vita folyik az iráni atomlétesítményeket célzó preventív légi csapás szükségessége és időzítése tárgyában. Mindez egy olyan országban, amely legalább 200 nukleáris robbanófejet, valamint tetemes kémiai és biológiai fegyverarzenált birtokol - szokásához híven fittyet hányva a nemzetközi jogra.
Az olajmannából származó dollármillióival nyomatékosítva Szaúd-Arábia heves politikai ellentámadást indított az arab népfelkelések hatásainak semlegesítésére, diplomáciai blokkot alkotva az olajmonarchiák körül Jordánia és Marokkó bevonásával, iszlamista szervezeteket pénzelve, Egyiptomban a szalafista irányzat hatalomra juttatása, Szíriában az Aszad-rendszer destabilizálása végett.
Az utóbbi napokban jelentősen megnövekedett a feszültség Irán körül, miután az amerikai kormány azzal vádolta meg az iráni Forradalmi Gárdát, hogy mexikói drogkereskedők cinkosságával összeesküvést szőtt Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetének a meggyilkolására, mégpedig „természetesen” az iráni legfőbb vezetés tudtával és hallgatólagos támogatásával. Adott tehát egy megfelelő ürügy az amerikaiak specialitásának számító „demokratikus” agresszió beindításához.
Eljárást indítottak Lars von Trier ellen a francia hatóságok a cannes-i filmfesztiválon elhangzott nyilatkozata miatt. A dán rendező május közepén egy cannes-i sajtótájékoztatón azt mondta: „Megértem Hitlert mint embert.” Trier szerint Hitler csinált pár rossz dolgot, de mégis látja, ahogy ott ül a bunkerében. „Szimpatizálok vele” – mondta Hitlerről, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy egyetért a zsidók meggyilkolásával.
A Netanjahu-kormány és a Hamasz között egy izraeli hadifogoly több mint ezer palesztin politikai fogolyra való kicserélése tárgyában létrejött megállapodást a tranzakció vallási-ideológiai és geopolitikai aspektusainak figyelembe vételével kell elemezni. Aki átfutotta a cionista ideológiát és gojellenes rasszizmusát tápláló Talmudot, az jól tudja, hogy egy zsidó élet árát nem lehet összevetni egy nem zsidóéval. Ez az eszme, így vagy úgy, minden cionista zsidó tudatalattiját átitatja, és végül megfertőzte az Izrael iránt elkötelezett gojokat is, amint azt az ismert anticionista aktivista, Izrael Sahak hangsúlyozza könyvében (Zsidó vallás, zsidó történelem. 3000 év súlya).
Február 5.
1526. február 5. A párizsi parlament az egyház kérésére ismét megtiltja a Biblia franciára fordítását. Akkoriban a „Szent Biblia”, „az Úr szava” az egész katolikus világban a latin nyelvű tiltott könyvek jegyzékén szerepelt, a modern nyelveken történő kiadását pedig még inkább tilalmazták abból a meggondolásból, hogy az egyház magának tarthassa fenn az isten szavainak interpretálásában érvényesülő monopóliumát. (Vö. 1816. június 13.; 1897. január 25.)
1971. február 5. Szovjetunióbeli száműzetésében meghal Rákosi alias Rosenfeld Mátyás, Magyarország egykori kommunista diktátora, a nevéhez fűződő korszak törvénytelenségeinek legfőbb felelőse.
2003. február 5. „Izrael megerősítése nagyon nagymértékben eset latba az iraki háború megindoklásában. Ez az érv egy része, amely nem meri kimondani a nevét, a Bush-kormány neokonzervatív klikkje és az amerikai zsidó közösség számos vezetője által csöndesen dédelgetett agyrém”, írja Joe Klein, a Time magazin neves zsidó kolumnistája a time.com honlapon. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 1998. március 24.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)