Varia

Napjaink globális terrorizmusa ellen világszerte totális háborút hirdettek, amely azonban – a dolog természetéből következően – egy soha véget nem érő háború lehet. Annál is inkább, mert különösen a nyugati világban, ahol a pokoltól való félelmet mára a haláltól való félelem váltotta fel, a „terroristák” motivációit teljességében „érthetetlennek” tartják.

Az európai kultúra nagy, görög eredetű vívmánya a világos gondolkodás, az értelem tisztelete. Megtalálni minél több dolognak az értelmes, adott esetben racionalista magyarázatát - ez az, ami Európát kiemelte a többi világgal szemben. Ázsia legjelentősebb kultúrái (hindu, kínai, perzsa) minden rendkívüliségük ellenére is képtelenek voltak erre. De még ma, hanyatló állapotában is Európa adja a legtöbb kreatív, racionális elmét.

A Határ Győzőről megjelent nekrológok kivétel nélkül, mint szellemi óriásról emlékeztek meg a jeles íróról, gondolkodóról. Minden műfajban (regény, vers, dráma, esszé) nagyot alkotott – mondják. Örök provokálónak, botrányhősnek, tabudöntögetőnek, néha vátesznek állítják be. E beállítással viszont éppen a lényegről terelik el a figyelmet.

Manapság már alig vannak polihisztorok. Határ Győzőben e kihalóban lévő fajta egyik utolsó példányát tisztelhettük. Enciklopédikus műveltségével lenyűgözte olvasóit, elkápráztatta követőit és felbosszantotta irigyeit. Elcsépelt frázisnak tűnhet, de az ő távozásával tényleg pótolhatatlan veszteség érte mind a magyar, mind az egyetemes irodalmat és bölcseletet. A szellem óriásaként óriási és örökre betölthetetlen űrt hagyott maga után. Amilyet csak a legnagyobbak szoktak hagyni.

Ludwig KlagesAz európai kultúra, gondolkodás egyik beteges jellemzője, hogy szereti ünnepelni a halált, holott csak a születés az ünnepelni való, nem az elmúlás. Ázsiában nem véletlenül nevezik az európai kultúrát a halál kultúrájának. De most legyünk mi is konformistán „jó európaiak”, és egy „halálos” évforduló kapcsán mondjuk néhány szót egy nálunk szinte teljesen ismeretlen német gondolkodóról, Ludwig Klagesről, aki ötven éve halt meg.

A szabadgondolkodó olyasvalaki, aki gondolkodását nem hajlandó előre gyártott és a többiekre kényszerített vagy általuk önkéntesen átvett dogmák kalodájába zárni, inkább maga keresi az „igazságot”, és a tudomására jutott információk mérlegelése alapján képes az önálló véleményalkotásra, függetlenül attól, hogy ezzel érdeket, érzékenységet vagy (a dogma kodifikálása és kanonizálása esetén) törvényt sért. A szabad gondolkodás valójában az emberi tudás és ismeretanyag állandó revíziójának képessége, és mint ilyen – sajnos – csak kevesek sajátja.

Amikor 1965. október 3-án Fidel Castro nyilvánosságra hozta fegyvertársa, Ernesto Che Guevara kubai népnek címzett búcsúüzenetét, nyilván még egyikük sem sejthette, hogy az abban megfogalmazott célok és elképzelések megvalósulására több mint négy évtizedet kell várni. „A világ más területei is igénylik szerény erőfeszítéseimet”, írta némileg titokzatoskodva Che, aki pontosan egy hónap múlva elindult Bolíviába, Latin-Amerika akkoriban talán legelmaradottabb országába, hogy gerillaháborút robbantson ki az amerikai érdekeket szolgáló bábrezsim ellen.

Alig néhány ezer éves civilizatórikus ténykedésével az ember akarva-akaratlanul – többnyire, sajnos, akarva – elérte, hogy a vadállatok immáron nem érezhetik magukat otthon a Földön, miután sok millió éven át otthonuknak érezhették azt. „Azt mondanánk, hogy az embernek az a sorsa, hogy kipusztítsa önmagát, miután lakhatatlanná tette a glóbuszt”, írta Lamarck 1820-ban. Mielőtt azonban önmagára kerítene sort, a jelek szerint végezni akar a növény- és állatvilággal. Utánunk a vízözön.

Habár a nemes televíziós vetélkedés már lezajlott, semmiképpen sem lehetett teljes a mezőny Rich Cohen Kemény zsidók című, önéletrajzi elemekkel dúsított dokumentumregénye nélkül, amelyben a szerző – civilben az amerikai Rolling Stone magazin szerkesztője – a helyi zsidó maffia ténykedésének filozófiai mélységű és lírai hangvételű méltatására vállalkozik.

A tavaly júniusi erdélyi helyhatósági választások után tizenkét éves regnálás után távozni kényszerült Kolozsvár polgármesteri székéből a soviniszta, magyargyűlölő Gheorge Funar. A kicsinyes gyűlölködés mintapéldájául szolgáló Nagyrománia párti titkár egyáltalán nem volt egyedi eset. Közép-kelet Európában számos hasonló -a magyarokat elsőrendű ellenségnek tekintő- mocorog a politikai sakktáblán. De mi a helyzet nyugaton? Ott félre sikerült már tenniük a jó európaiaknak évszázados sérelmeiket? És ha igen, hogyan?

Vilfredo ParetoMiközben Marx az osztályharcban, Gobineau pedig a fajok harcában látta a történelem motorját, Pareto ugyanezt az elitek körforgásában fedezte fel. Az osztályharcot mára semlegesítette a kapitalizmus korrumpáló hatása, a fajok harca időközben – az emberi fajok létezését tagadó „tudományos” álláspontnak köszönhetően – puszta fantáziálásnak nyilváníttatott, az elitek körforgása viszont olyan tény, amelyet évezredek tapasztalata szentesít.

A történelem folyamán az Athénnal versengő görög város mítosza sohasem szűnő csodálatot váltott ki mint a racionális és funkcionális berendezkedés modellje, az állampolgárok biztonságának garanciája, minden erkölcsi, állampolgári és katonai erény útmutatója és sarkantyúja. A válságban lévő hellén világot elbűvölte az összetartás és stabilitás Spárta által szolgáltatott ideálja: a legjobbak kormányzata a „politikusok” kormányzata ellenében.

November 13-án töltötte be kilencvenedik életévét Határ Győző, aki nem „keresztény” (legalábbis a szó vallási értelmében), ezért szerencsére nem is hallgatott Tertullianus adhortatiójára, miszerint a „keresztény csupán zarándok a Földön, akinek nincs fontosabb érdeke, mint igen hamar távozni innen”, így aztán volt ideje létrehoznia monumentális és egészen napjainkig folyamatosan bővülő irodalmi/filozófiai életművét.

Az Olimpia mítikus eredete Kronosz és fia, Zeusz küzdelméhez köthető, mely a "világ uralmáért" folyt, s az utóbbi győzelmével ért végett, annak ellenére, hogy Kronoszt a titánok is támogatták. Eredeti helyszine az éliszi Olümpia, amely igen régi kultuszhely. A görögök körében az állandó háborúskodások miatt volt nagy kultusza a testedzésnek. Gyakorlatilag minden szabad polgár katona volt, következésképpen edzettnek kellett lennie.

Heller Ágnest Győrffy Miklós liberálbolsevik újságíró nevezte "sugárzóan okos asszonynak” a televízióban, mikor az tizenkét év után, 1989-ben visszalátogatott Magyarországra. Mi pedig már akkor is "gyönyörködve" néztük és hallgattuk kinyilatkoztatásait. "Már nem vagyok marxista. Igazuk volt azoknak (Kádár, Aczél), akik már a hetvenes években azt mondták rám, hogy nem vagyok az." (Pedig milyen jól álcázta.) "Most posztmodern vagyok. Nem hiszem, hogy hazaköltözöm (sajnos nem mondott igazat, a "bájos" akcentusa miatt persze mindig idegen marad itt), de vendégprofesszorként szívesen adok majd elő Magyarországon. Azt a sok mindent, amit Nyugaton tanultam, önöknek is szívesen átadom."