Bibliotéka

A napokban látogatott hazánkba Dr. Shlomo Sand, a Tel Aviv Egyetem történészprofesszora, hogy a magyar közönségnek is bemutassa a Kairosz Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvasható - 19 nyelvre lefordított -, „Hogyan alkották meg a zsidó népet?” című vaskos tanulmánykötetét, amely 2008-as megjelenése óta alighanem a legnagyobb szálka a cionista politika szemében.

Megszokhattuk már, hogy aki bármilyen formában kritikával meri illetni a zsidókat, arra azonnal rásütik az antiszemitizmus univerzális bélyegét, hogy homlokán valamiféle billogként éktelenkedve az un. mainstream gondolkodásmódot birkaként követő tömegek könnyen felismerhessék és kiközösíthessék. Mindig voltak azonban olyanok, akik nem tettek lakatot a szájukra, még akkor sem, ha a "választott nép" viselt dolgaival kapcsolatos véleményüknek adtak hangot. Ez az antológia négyszáz ilyen véleményfoszlányt tartalmaz: írókét és költőkét, művészekét, filozófusokét és tudósokét, hadvezérekét és államférfiakét; személyekét és intézményekét; politizálókét és apolitikusakét, jobb- és baloldaliakét, nemzeti- és nemzetközi szocialistákét, anti- és filoszemitákét; pogányokét, vallásosokét és ateistákét; jobbára gojokét, de néhány zsidóét is - átfogva több mint két évezredet és számtalan olyan nációt, ahol a "zsidókérdés" valaha is felmerült.

„Minden antikommunista egy szemét” deklarálta egykor Sartre, a haladó nyugati értelmiség csaknem általános véleményét visszhangozva. Ez az értelmiség azóta már „továbbhaladt”, és manapság a rasszistákat aposztrofálja ugyanígy, pontosabban azokat, akiket rasszistának nyilvánít. Nyugaton a „rasszisták” azt tartják magukról, hogy ők csupán „biológiailag realisták”. Nézőpont kérdése az egész. Freud szerint „az elfojtott realitás előbb tabuként, majd elnyomhatatlan evidenciaként, legyőzhetetlen kísértésként telepszik meg, mielőtt felszabadításként kirobban”.

Ebben a könyvben olyan tabutörő információk sorakoznak, amelyek akár „felszabadításként” is értékelhetők. Legalábbis azok számára, akik akarnak és mernek is szabadok lenni.

A népek mindig olyan isteneket adtak maguknak, akik megfeleltek a legbensőbb zsigeri vágyakozásaiknak. Éppen ezért ebben a könyvében a szerző az Európában „idegen természetűnek” számító zsidókeresztény egyistenhitet állítja pellengérre, amely szerinte nem is annyira az ésszel szembeni sértés, mint inkább a spiritualitás és a szakrális eltévelyedése.

Alain de Benoist több mint három évtizedes szellemi munkáját öleli fel ez a kötet. A francia Új Jobboldal vezéralakját többen aktuális Nietzschének, egyfajta univerzális gondolkodónak tartják, abban viszont a szellemi élet elitje egyetért, hogy gondolatainak szabad és független, izmusoktól mentes mivoltához nem férhet kétség. Tabudöntögető témái üdítően hatnak a modern kor szellemi konformizmusának mocsarában.

Szabad és kijózanító gondolatokat fogalmaz meg a szerző ebben a könyvben vallásról és hitről egyaránt. Franciországban nagy társadalmi vitákat kavart Jézus és családja magánéletének kérdése, amelyeknek egyfajta lezárásaként született meg ez a könyv. A kötetben található esszék, tanulmányok előadások nonkonformista módon közelítenek az említett témához. Olvasásuk éppen ezért csak szabad szellemeknek ajánlott!

„Cáfolhatatlan érvek, briliáns eszmefuttatás. (…) Lelki emelkedettség a megközelítésben, filozófiai mélység az analízisben. Pertinencia az összefüggések tekintetében, impertinencia a stílusban.”

Le Figaro

„A legvilágosabb, legengesztelhetetlenebb, legigazabb írás, amit hosszú idő óta olvastam.”

Vlagyimir Volkov