A legutóbbi olaszországi választások eredménye és a posztfasisztákat is magába foglaló Berlusconi-kormány megalakulása talán egy új európai nacionalista kibontakozás lehetőségét vetíti előre, különösen a hasonló osztrák és svájci példák ismeretében.

„Nem az új lárma kitalálói, új értékek föltalálói körül forog a világ: csöndben forog. (…) A legcsöndesebb szavak hozzák el a vihart. Galamblábon hordozott gondolatok irányítják a világot.” (Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra)
Az utóbbi két évszázad történelmét rendszerint úgy értékeli az ellenforradalmi, lényegében katolikus inspirációjú gondolkodás, mint amelyben kitalálták, „legyártották” és végül a „csúcsra járatták” a modern világ elnevezéssel illetett egyetemes civilizációs kategóriát. Tény viszont, hogy eme gondolkodás általában csupán felületes és szilárd doktrinális kereteket nélkülöző megállapításokat fogalmaz meg a felvilágosodás előtti időszak vonatkozásában.

Guillaume Faye a pogány életérzésről (interjú)

Intézményes keretek között először az idén emlékeztünk meg a kommunizmusnak nevezett messianisztikus téboly (szerény becslések szerinti) százmilliónyi áldozatáról. A léleknemesítőnek szánt esemény premiere azonban igencsak siralmasra sikeredett. A megemlékezés méltóságát és hitelességét alapvetően lerontó disszonáns hang ugyanis ez alkalommal nem mástól, mint az ország legmagasabb közjogi méltóságától, magától a köztársasági elnöktől származott.

Az MSZP „kitartottjaként” fungáló Politikatörténeti Intézet Múltunk című, elhanyagolható példányszámú (minden rosszban van valami jó is!) folyóiratának 2000. évi első számában momentán felkapottnak számító értelmiségi szakmunkások válaszoltak a szerkesztőség elmúlt évszázadot mérlegelő kérdéseire. Arra, hogy kiket tartanak a XX. század legnagyobb külföldi, illetve magyar embereinek, a válaszadók közül heten (jelképesen?) Vlagyimir Iljics Lenint is megnevezték.

A Le Monde könyvmellékletében Sylvain Cypel cikket ír az amerikai mulatt Jesse Owensről, az 1936-os berlini olimpia négyszeres aranyérmeséről („1936, Berlin, L’Aryen «Lutz» devient l’ami de Jesse, le métis”, 2000. szeptember 17-18., VI. old.). Az újságíró kénytelen elismerni, hogy az a történet, miszerint Hitler kancellár nem volt hajlandó kezet fogni Jesse Owensszel, csupán egy legenda.

A bevett és jól bevált liberális-marxista gyakorlatot követve – miszerint ne fukarkodj az elismerő szavakkal elvtársaid iránt, még ha esetleg nem is értesz velük mindig és mindenben egyet, mert sohasem tudhatod, hogy mikor szorulsz rá viszonzásképpen az ő dicséretükre – mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem áll szándékomban vitába keveredni Lovas Istvánnal, „az egyik legkomolyabb és legműveltebb magyar újságíróval, akit tisztelek és becsülök” (személyére adaptálva TGM „Várkonyi Tibor apoteózisa” című dicshimnuszát, eredetiben ld. MH, 2000. VIII. 10.).

Miközben a II. világháború végkifejlete által teremtett szellemi légkör (egyik) aberrációjaként az abszolút tévedhetetlenség, legfelsőbb ítélkezés és minden dolgokban való illetékesség képességével felruházott, és mind Nyugaton, mind Keleten sokáig ájult reverenciával kezelt Marxon mára végérvényesen beteljesedni látszik a bibliai kitétel, miszerint mene, tekel, ufarszin, addig Nietzsche - akinek halála századik évfordulójáról ez év augusztus 25-én emlékezik meg a művelt világ - az ellene aljas indokból elkövetett trónfosztás után mostanra ismét elfoglalhatta régi helyét a szellemtörténet Olümposzán, annak is a csúcsán.

A HVG 2OOO. július 1-i számában Popper Péter, az ország első számú pufajkásának belső barátja nyilvánult meg erkölcsről, tisztaságról, „Magunknak írom” címmel. Persze e cikk valójában nekünk, gojoknak szólt, ezért természetesen a mi ügyünk is.

A modernitás leghatékonyabb propagandaeszközének számító mozgókép prímszerepet játszik az éppen aktuális közellenségkép kialakításában. Különösen az amerikai filmkészítők jeleskednek a nézőközönség brutálisan egyoldalú klisékkel való "bombázásában", de a többiek is igyekeznek felzárkózni hozzájuk.