A Magyar Fórum interjúja Bognár Józseffel: A jobboldal jobbról nézve

A jobboldalról magáról eddig főként baloldali felfogásban írt cikkeket olvashattunk Magyarországon. Néhány hónapja azonban egy eddig nem ismert jelenségnek lehetünk a tanúi. Ugyanis több elemző, a lényegre mutató írás jelent meg arról, hogy mi a jobboldal, mi az Új Jobboldal, a szélsőjobboldal vagy az ultrajobboldal. Ezeknek az írásoknak az az újdonság erejével ható sajátosságuk, hogy „belülről", vagyis jobboldali alapállásról tárgyalják e kérdést. A tanulmányok közül az első szerzője Bognár József, a Hunnia szerkesztője.

- 1945 óta Magyarországon a jobboldalról szinte csak baloldali beállítottságú írás jelent meg. Az általuk bemutatott jobboldaliságot ismerjük. Egy jobboldali számára viszont mit jelent a jobboldal, a jobboldaliság?

- Abból érdemes kiindulni, hogy a jobboldaliság az emberiség természetes és eredendő magatartásformája.
A baloldaliság pedig egy sok évszázados hanyatlási folyamat biztos jele. Leghelyesebb, ha a baloldalisághoz viszonyítva próbáljuk a jobboldaliságot körülírni. Bár időben előbb volt a jobboldal mint a bal, viszont ma sokak számára a baloldal tűnik természetesnek.
A mai baloldal alapeszménye a „szabadság—egyenlőség—testvériség" tana. A baloldali hisz ezek megvalósíthatóságában. Eltörölni igyekszik mindent, ami valamiféle állandó tekintélyre, kötöttségre, állandóságra figyelmezteti. A dolgokat az egyenlőség, az egységesítés, a mennyiség oldaláról közelíti meg.
A világot alulról nézi, az alacsonyabbrendűből vezeti le a magasabbrendűt. Általában ateista és materialista. Hajlamos az utópiákra, a profán messiások várására. Számára a világ idegen, melyet megpróbál átalakítani anélkül, hogy pontosan tudná, mit kell lenni. Egy jobboldali viszont a
különbségekre, a másságra helyezi a hangsúlyt. Minőségben gondolkodik. Illúziók nélkül tisztában van az emberek között fennálló különbségekkel. Bátran ki meri mondani azt is, hogy értékbeli különbségek is vannak.
Az értékmeghatározás egy abszolút, a közösség
létét meghatározó és biztosító rendhez viszonyítva történik. Tudja, hogy egy közösség nem létezhet állandó szellemi és erkölcsi alapok nélkül. Ezek védelmét kötelességének érzi. Egy társadalom szerinte szükségképpen tagolt, melyben egyfajta hierarchia érvényesül, akár tagadják, akár nem.
Legfeljebb az a kérdés, hogy miféle hierarchia és miféle értékek alapján áll. A baloldal tagadja a hierarchiát, de csak azért, hogy a sajátját tegye helyébe, hol nyíltan, hol rejtettebben. A jobboldali vallja, hogy a felsőbbrendűből kell magyarázni az alsóbbrendűt, nem fordítva, és szükségképpen spirituális beállítottságú.

- Azt mondja, értékbeli különbségek vannak emberek között. Mit ért ezen ?

- Pontosan azt, amit józan ésszel mindenki más. Egy egészséges, tiszta tudatú közösség pontosan tudja, hogy egyik vagy másik ember mennyire fontos neki. Egy baloldali berendezkedésű társadalom a kiválóságok, a minőség lenyomására, nivellálására törekszik,
míg egy jobboldali e kiválóságokat a helyükre kívánja tenni. Mert óriási veszélynek tartja, ha valamiféle egyenlőség címén nem a hozzáértés, az alkalmasság, hanem az „emberi jog" alapján dőlnek el a dolgok.

- A megjelent írásokban részletesen foglalkoznak a jobboldaliság különböző formáival, mint például az Új Jobboldal, a szélsőjobboldal vagy az ultrajobboldal.

- Az Új Jobboldal — úgy tudom — a hatvanas
években Franciaországban keletkezett fogalom. Az „Új", elhatárolódást jelent a korábbitól. Az Új Jobboldal (Nouvelle Droite) szembehelyezkedik nemcsak a baloldal különböző irányzataival, de a jobbközépnek nevezett kereszténydemokrata-konzervatív tanokkal éppen úgy, mint a klasszikus szélsőjobboldallal. Legismertebb képviselője Alain De Benoist, aki 26 évesen, 1968-ban -érdemes a dátumra figyelni — létrehozta a Groupement de Recherce ét d'Etudes pour la Civilisation Européenne-t. Rövidítve: GRECE, melynek célja visszavezetni az európai népeket eredeti szellemi és erkölcsi gyökereikhez. Radikalizmusa odáig megy, hogy elutasítja az egész zsidókeresztény tanítást, mivel a mai európai és világkrízis gyökereit abban látja.
Az ultrajobboldal kialakulása Július Evola (1898—1974) olasz filozófus nevéhez fűződik, ő az úgynevezett „metafizikai tradicionalitás" legjelentősebb teoretikusa. Társadalmi nézetei a legkövetkezetesebben jobboldaliak. Jellemző, hogy annak idején Mussolinit és a fasizmust jobbról bírálta. Bár bírálja a kereszténységet, de nem elutasító vele szemben, mint az Új Jobboldal. Ma jó néhány evoliánus kör működik. Evola egyébként ott bábáskodott a GREECE megalakulásánál is.
A szélsőjobboldal fogalma ismert. Viszont tudni kell, hogy egy igazi jobboldali a szélsőjobboldalt csak fenntartásokkal ismeri el jobboldalinak. László Andrásra hivatkozva inkább ellenbaloldalinak tartja.
Mi a probléma velük? Például: Az egykori Német Nemzeti Szocialista Munkáspártban Röhmnek Hitlerrel vetekedő befolyása volt. Röhmék pedig igen elszántan hirdették, hogy a nemzeti forradalom (1933)
után a szocialista forradalmat is meg kell valósítani Németországban. A velük való véres leszámolásnak, azt hiszem, ez volt a legfontosabb oka. Megóvni Németországot és ezzel Európát a szocialista forradalomtól. A mai szélsőjobboldali pártok javarészt szintén vallják ezt a kettősséget — tehát nemzetiek és szocialisták. Ez az egyik oka annak, hogy
sokan baloldalinak tartják őket. Ma egyébként az egykori NDK területén van nagy esélye a nemzeti és a szocialista eszmék együttes népszerűségének.

- A publikációkban emlegetett nevek általában külföldiek, Ön pedig arról is írt, hogy
nincs jobboldal Magyarországon. Ez az egész
tehát nem inkább bölcselettel és különböző tudományokkal foglalkozó egyének magánügye
nálunk? Egyáltalán milyen lehetőségek vannak Magyarországon? Hol kapcsolódnak e dolgok
a magyar hagyományokhoz és főleg a mai magyar
viszonyokhoz?

- Elméleti szinten a jobboldaliság nyilvánvalóan kevesek ügye. Ez a legtöbb ember számára nem fontos. Annál fontosabb viszont ennek politikai és gyakorlati következménye. Egyébként korábban magam is azt
hittem, hogy alig vagyunk.
Ami a magyar hagyományokat illeti: Hunyadi Mátyás,
gróf Széchenyi István vagy Berzsenyi Dániel, mai szóval élve nyilvánvalóan jobboldaliak voltak. Ahogy akkor még mindenki az volt, bár nem nevezték annak. Ma viszont nincs jobboldal Magyarországon. Az MDF egy mérsékelten baloldali-nemzeti tömörülés, liberális hajlamokkal. A Független Kisgazdapárt is csak szóban jobboldali. A KDNP keresztény létére szintén liberális elveket is vall. A többi parlamenti párt nyilvánvalóan szélsőbaloldali: gátlástalan felforgatók, a felvilágosodásnak nevezett elsötétedés csökevényei.
Ami az elméletet illeti: a XX. században alig van magyar, akire hivatkozni lehetne. Talán az egyik báró Brandenstein Béla,akinek elsősorban a hivatásrendi társadalomról szóló fejtegetései igen közel járnak az
igazi jobboldalisághoz. Azután Hamvas Béla, aki a metafizikai tradicionalitás legkiválóbb magyar képviselője, gondolkodása politikai értelemben egyértelműen jobboldali, bár ő ezt sohasem deklarálta.
Figyelemre méltó Németh László minőségkoncepciója is. De ez a koncepció olyan keretbe ágyazott, mely egy jobboldali számára elfogadhatatlan. Viszont két költő (Szabó Lőrinc, Weöres Sándor) világképe és kőltészete, ha politikai vonatkozásait, következményeit nézzük, talán teljes mértékben jobbodali.

— Tehát vannak a XX. században is bizonyos, ahogy fogalmazott, hiteles eszmék, gondolatok Magyarországon. Viszont legutóbb azt írta, hogy nincs szervezett és kiterjedt jobboldal, de meg kell teremteni. Van ennek esélye és jövője?

- Esélye már van. Nagyjából már egy éve tervezgetünk valamiféle jobboldali pártot vagy mozgalmat. Sokfelé érdeklődtünk, nézelődtünk, embereket kerestünk meg -
igen kevés sikerrel. Megpróbáltunk bizonyos
kompromisszumok árán beépülni a számunkra nem teljesen elfogadható, de rokonszenves formációkba is. Be kellett azonban látnunk, hogy nem lehet a dolgokat mindjárt kompromisszumokkal kezdeni. Az alapoknak
tisztáknak és egyértelműeknek kell lenniük.
így az ilyen próbálkozásokat abba is hagytuk. Másokkal együtt pedig hozzáfogtunk egy számunkra
megfelelő, a szó jó értelmében vett modern jobboldali párt szervezésébe.

- Mondana erről a szerveződő pártról egy kicsit többet?

- Elveink a beszélgetés elején említett elvek, persze sokkal bővebben és részletesebben fogalmazva. Ideologikus pártot akarunk. A gazdaságot pedig alá kívánjuk rendelni a politikának. A párt egyszerre kíván magyar és európai lenni. Európán persze nem a liberális-kozmopolita-internacionalista-szabadkőműves világot értjük, hanem visszatérést az európai
tradíciókhoz és a nemzetek egymás mellett élését a konnacionalitás elve alapján. A magukat jobboldalinak valló nacionalistáknak meg kell érteniük, hogy létre kell hozniuk az európai népek közötti szolidaritást.

- Befejezésül: a szerveződő jobboldali párt, ha létre is jön, nem fog légüres térben mozogni a magyar politikai életben ?

— A teret mi magunk kívánjuk biztosítani. Nem akarunk másokra hagyatkozni. Mi a különböző politikai
formációkhoz való viszonyunkat több kategória alapján képzeljük el. Elvileg, ma csak elvileg, vannak olyan csoportok, melyekkel közös vagy nagyon közeli eszmei alapon állva, szövetségre léphetünk. Vannak olyanok, melyekkel taktikai
vagy stratégiai szövetségre léphetünk, és vannak olyanok, melyekkel semmiféle pozitív viszonyról szó sem lehet.
Rokonszenvvel figyeljük elsősorban a Magyar Út köröket és az MDF nép-nemzeti körét. Elképzelhető továbbá majd valamiféle együttműködés például a Független Kisgazdapárttal. De ebből nem zárhatók ki az egyéb, úgynevezett jobbközép pártok sem. Azonban elsősorban a fiatalság bizonyos nemzeti érzelmű és radikális köreire szeretnénk hatni és velük keressük a kapcsolatot. Ez ma a legfontosabb itthon. Külföldön pedig keressük a hozzánk hasonló európai szellemi csoportokkal, mozgalmakkal, pártokkal a kapcsolatot. Itt komoly lehetőségek vannak.
Tudjuk persze, hogy mindenfajta együttműködés kétoldalú dolog. Másrészt, nekünk még tényezővé kell válnunk, hogy komolyan vegyenek minket és kénytelenek
legyenek számolni velünk. Ez viszont sajnos
még semmiképpen sem holnap lesz. Egyébként április 20-án hivatalosan megalakítottuk a pártot. Folyamatban van a bejegyeztetés. A neve: Pannon Liga. Ideiglenes vezetője László András. Nevünk egyszerre kívánja a
magyar és európai gyökereinket mutatni. Pannónia nem csak római provincia volt, de a középkorban Magyarország neve is. Ellentétben a Lombard Ligával, nem csak egy országrészt képviselünk.

— Köszönöm a beszélgetést.

MF 1993. május 13.