Popper Péter: "Szikárra edzett nehéz dárdahegy"

(...)
A jobboldali publicisztika alapvető jellemzője, hogy mérhetetlen gőgjében eleve meggyőzhetetlennek és megcáfolhatatlannak tartja magát. Ezért soha nem hajlandó vitatkozni, csak kizárólag agitálni, földbe döngölni, megsemmisíteni. Semmi késztetése nincs arra, hogy ellgondolkozzék ellenfelei érvein, vagy egyenrangú partnernek tekintse őket.
A jobbfenéken tapsolók szokása, hogy saját kellemetlen odőrjüket az ellenfél illetlen viselkedésével magyarázzák. (...)
A jobboldali zsurnaliszta mindig az ellenfelei által kultivált értékek síkján támad. Például a zsidók biblikus törvényei a legszigorúbban tiltják a vér élvezetét. Kóser vágásnál azért véreztetik ki az állatot, nehogy vér kerülhessen az ételbe. Tehát mit gyúrnak a maceszbe? Keresztény szüzek vérét. A mózesi törvény naponta többszöri mosakodást, kézmosást ír elő. Tehát a zsidó büdös és koszos. A törvények szigorúan büntetik a házasságtörést, és a menstruációt követő két hétre szexuális absztinenciát írnak elő. Tehát a zsidó buja és parázna. A zsidók a Messiást várják, akihez majd szellemileg és vallásilag megtér a világ. A Cion Bölcsei tehát személyesen törnek pénzügyi és politikai világuralomra. Zsidók millióit irtotta ki a rasszizmus. Tehát a zsidók az igazi fanatikus rasszisták, akik nem tűrik a másságot, sőt titkos véd- és dacszövetséget kötnek egymással a "gójok" ellen.
Érvelni nemigen szoktak, nagy a kockázat, hogy visszaválaszolnak. Általában érvelést meghallgatni sem hajlandók. Ha bebizonyosodik, hogy a jobboldali újságíró (vagy politikus) dermesztő szamárságot mond, azt azonnal meg kell ismételni, sőt minél több fórumon elő kell vele hozakodni. Ezzel a módszerrel azután minden vita kizárható, hiszen a bírálatra, miszerint kétszer kettő nem öt, hanem négy, soha nincs érdemi reagálás, hanem csak harsány ismétlése a kétszer kettő ötnek. Érvek helyett jelzőket használnak. (...)

(Lovas István Jobbegyenes c. könyvének recenziója)

Mozgó Világ (?), 1999 (?)

A keresztények nem gyűlölik, nem gyűlölhetik a zsidókat, "idősebb testvéreiket", ahogy II. János Pál pápa mondta. (...) A zsidógyűlölet nem a keresztényektől, hanem a megkeresztelt pogányoktól származik! A megkeresztelt rómaiaktól, teutonoktól, mindenféle belső-ázsiai népektől, akik a testükre csurgatták a szentelt vizet, s az soha nem szivárgott el a lelkükig.
A megkeresztelt pogányok már csak azért is gyűlölködnek, mert két zsidó, nevezetesen Mózes és Jézus, olyan erkölcsi törvénnyel nyomasztja máig az életüket, hogy véglegesen elvette tőlük, bűnné nyilvánította a pogány életörömöt. Bezárta őket a bűn, a bűntudat, a vezeklés, a megtisztulás, az üdvözülés és az elkárhozás birodalmába.
Érdemes megfigyelni, hogy a zsidókat mindig olyasmivel vádolják, ami biblikus erkölcsi törvénybe ütközik. A zsidók számára - étkezésükben, szexuális érintkezésükben - a legszigorúbban tiltott a vér. A kóseren levágott állatot ki kell véreztetni, vért nem szabad enni-inni, a menstruáló nő. amíg vérzik, tisztátalan, érinthetetlen. Tehát mrgfogalmazódik a vérvád: húsvét ünnepén a zsidók keresztény szűzek vérét keverik a pászka tésztájához.
A mózesi törvények bonyolult tisztálkodási, megtisztulási szabályokat írnak elő, a medencében való teljes alámerüléstől a naponta többszöri kézmosásig. Tehát: a zsidó piszkos és büdös.
A törvény sokoldalúan korlátozza a szexuális élet szabadságát, szentnek nyilvánítva a házasságot, büntetve a házasságon kívüli nemi életet, a vérrokonok házasságát, a nemi erőszakot. Tehát a zsidó túlfűtötten érzéki és parázna.
Az élet gazdasági és pénzügyi szabályozása olyan szociális szempontokat érvényesít az Ószövetségben, amelyek egyedülállóak. Az uzsora üldözését. A zálog visszaadását napnyugtakor. (...) Tehát: a zsidó pénzéhes, zsugori, kegyetlen uzsorás. (...)

HVG 2000. VII. 1.
Új Élet, 2000. VII. 15.