Bognár József: Nanna tapasztalata

A HVG 2OOO. július 1-i számában Popper Péter, az ország első számú pufajkásának belső barátja nyilvánult meg erkölcsről, tisztaságról, „Magunknak írom” címmel. Persze e cikk valójában nekünk, gojoknak szólt, ezért természetesen a mi ügyünk is.
Ennél nagyobb baj a műveltségére oly hivalkodóan büszke szerzőnél tapasztalható néhány súlyos tárgyi tévedés, mégpedig a számára láthatóan létfontosságú kérdésekben.
E nagy tudós szerint, amikor Európa többi keresztény népe „úrfelmutatáskor” már leborult, akkor mi táltosaink vezetésével még lovat áldoztunk, ami talán tény, csak nem látom be, hogy mi benne a szégyellnivaló. És hát a dolog úgy lenne Popper részéről tisztességes, ha azt is hozzátenné, miszerint ők a lóáldozással egy időben az újszülött fiúk legérzékenyebb részét csonkítgatták és csonkítják azóta is rendkívül mély szakrális okokból. Még jó, hogy azok vérét nem csorgatják el, mint a libákét. Az meg kész tragédia választott öntudatának, hogy azt a darabkát célszerűbb és higiénikusabb időnként mosni, mint levágni.
Popper visszatérő problémája még, hogy noha a mózesi parancsok többsége tisztasági törvény, mégis miért terjedt el hitsorsosairól, hogy piszkosak? Amire egy Popperhez hasonló freudista epigonnak illik tudnia a választ. Lévén, a gondos szülő is azt a gyermekét figyelmezteti rendszeresen fog- és kézmosásra, aki hajlamos azt elfelejteni. A törvényeket éppen azért hozzák, hogy valamit betartassanak egy közösséggel. Mózes törvényei is erről szólnak.
De íme, egy klasszikus példa erre az örök (?) problémára.
Pietro Aretinónak a hetérák tudományáról írt majdnem ötszáz éves könyvében Nanna, a kurtizán anya - levonva több évtizedes szakmai gyakorlatának tapasztalatát - így oktatja a zsidókkal kapcsolatban az örökébe lépő lányát, Pippát: „...mi van azon, ha zsidókkal is összeszűröd a levet? Jó, csak add oda magad... akad, aki uzsoráiból és csalásaiból összekuporgatott egész vagyonát kamatostul beledugja abba a kis perselybe, melyet elől hordasz a lábad között. És, ha úgy bűzlenek is, mint a döglött kutyák - csak hadd bűzleni őket!”

2OOO. VII. 5. (Az írást az MD nem közölte.)