Bíber József Tibor: Horváth Ali és az ő nyilasai

Ismét aktívak a megélhetési antirasszisták.
Ciklikusan térnek vissza a közéletbe: el-eltűnnek, ha nyomorgó cigányok keresik őket a problémáikkal, de nagy hanggal előkerülnek, ha „esemény” van, ha fasisztázhatnak, nácizhatnak egy jóízűt.
Most éppen az utóbbinak van itt az ideje.

A Csepelen április óta nomadizáló 200 cigányt sorsára hagyó Horváth Aladár előbújt rejtekéből, hiszen a szerinte ”a nyilas hagyományokra rímelő csürhék” tartanak megemlékezést Kecskeméten, egy cigányok által meggyilkolt magyar fiú emlékére.
Ezt a labdát egy igazi megélhetési antirasszista lecsapja, akárcsak egyik cigány küldött a másikat a kisebbségi kongresszusokon.
Ez ellen tiltakozni kell!
Elő kell venni a jól bevált közlemény-sémát, át kell írni a helyszínt, a dátumot, aztán mehet a médiának!
Horváthot ilyenkor elkapja a hév.
Szinte látom magam előtt, amint őszes szakállát indulattól reszkető kézzel tépve felordít: nyilasok!
És máris megelevenedik előtte a történelem, vizionál a bősz cigány: Hitler és Szálasi katonái kart karba öltve masíroznak át a jelenbe jobbikos bakancsokkal, a Magyar Gárda 56 embere megfélemlíti az egymilliós honi cigányságot…És ennél a pontnál ziláltan, felajzva, de magába roskad.
És felhívja Kolompárt.
„Te Orbán! Magyarozunk egy jót?”
Tudja, hogy az OCÖ-elnökkel a kapcsolatfelvétel csak telefonon lehetséges - hiszen egyéb kommunikációs formákban valószínűleg nehézséget okozna Kolompár mindösszesen elvégzett kisegítő iskolai 6 osztálya -, és máris közös állásfoglalásként repülhet a hír az éterbe, hogy ismét provokálnak a fasiszták…

Így születik a hír a ballib médiában.
Mert az nem hír, hogy az olaszliszkai lincselés óta háromszor is lincselni akartak a cigányok.
Az sem hír, ha kötelességüket teljesítő rendőrökre támad 100-200 cigány.
Nem a cigánybűnözőkkel van a probléma hazánkban, nem az a gond, hogy a legnagyobb létszámú kisebbség által sűrűn lakott városokban és falvakban követik el a legtöbb erőszakos bűncselekményt.
Hanem az a nemzetbiztonsági kockázat, ha a magyarok a cigányok által meggyilkolt nemzettársukra emlékeznek.
Világos, a gyurcsányi diktatúrában ezt nem szabad.

Sehol, egyetlen komolyabb európai államban sem olyan gyenge a nemzeti radikalizmus, mint Magyarországon.
Prosperálnak a nacionalisták Szlovákiában, Szerbiában, Romániában.
Mindegyik népben kiépült az önvédelmi reflex, egyik sem hagyja veszni saját fajtáját az országában.
Augusztus 23-án Kecskeméten a magyar önvédelem is megmutatja magát.
Ideje.
Kolompárral és Horváthtal pedig nem kell törődni.
Két komolytalan cigány, akik mindig és mindenhol elutasították a velük való tárgyalás lehetőségét, nem mertek vállalni a Jobbikkal egyetlen rádió vagy tévévitát sem, lépten-nyomon azt bizonyították: nem érdekük a magyar-cigány viszony normalizálása, az a jó nekik, ha egymásnak feszülnek az indulatok faji alapon.
Amíg ellenségképet lehet gyártani, addig van jól fizető vezetői megélhetés, nevezzék a kincsesbányát OCÖ-nek, ilyen, olyan vagy amolyan cigány kisebbségi szervezetnek, alapítványnak.
Ez van, ezt meg lehet csinálni Magyarországon, a kolompárfélék élnek is vele.
És néha még a frankót is megmondják, hisz el kell ismerni, hogy Horváth Aladár egy mondatában fején találta a szöget.
Mint kifejti: „eljött az ideje annak, hogy a demokratikus köztársaság felmutassa az erejét a barbarizmus képviselői ellen.”
Így igaz Aladár.
Ideje, hogy leszámoljunk a cigánybűnözéssel.
Nagy gondolat, megszívlelendő program.
Gyerünk magyarok!