Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Az indoeurópai pogányság újjászületéséért küzdeni Batman korában nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak a görög filozófia, a római építészet, a germán mítosz vagy az ősmagyar virtus lázálmos képzeletvilágába menekülnénk. Ez az önmagát kielégítő képzelgés nem lenne más, mint a tercier szektor illuzionista labirintusaiban bolyongó kispolgári lélek egyik zsákutcája.
A politikai pogányság ugyanis mindenekelőtt abból áll, hogy a legrégibb Európa legjobb hagyományaiból: a spártai szervezetből, a köztársasági Rómából, a kelta civilizációból, a germán kommünotarizmusból és persze a magyar eredetmondákból kiszabadítsuk legmélyebb politikai létezésünk kvintesszenciáját, és utána feltámasszuk legrégebbi és legtisztább közösségi reflexeinket.
Amikor Tacitus megírta Germania c. művét, az volt vele a célja, hogy a még romlatlan - mert nem „orientalizálódott” - indoeurópai népi erkölcsöket ajánlja követendő példaként a hanyatló római arisztokráciának. Ha az indoeurópai pogányságról beszélünk, akkor a Tacituséhoz hasonló didaktikai eljárást alkalmazzuk. A XIX. századi nyelvészet és régészet még a reneszánsznál is nagyobb lelkesedéssel és komolysággal fordult az antikvitás felé. Schliemann kiássa Tróját a feledésből, Nietzsche megfejti a görög tragédia lényegét, a nyelvészek rekonstruálják a régi indoeurópai nyelveket, a védikus univerzum immáron elérhetővé válik az európai értelmiség számára, az Edda világa feltárul...
Mindezek a felfedezések lehetővé tették, hogy az európaiak megtalálják mindazt, amit a kereszténység elvett tőlük, mindazt, amit bűnös dühvel és alamuszi furfanggal elrejtett előlük. A kereszténységgel, a kereszténység szekularizált formáival, a teológiai „felfegyverkezéssel” szemben, amely teljesen ki akarja törölni az ősi pogány begyökeresedés legártatlanabb megnyilvánulásait is, a kalmár értékekkel szemben, amelyek elidegenítik a tömegeket és elvágják a valóságtól, a pogány-politikai radikalizmus képviselői egy rendkívüli kulturális patrimónium örökösei, amely nem elégszik meg szép szólamokkal és dagályos szónoklatokkal, hanem közvetlenül őseink konkrét hagyatékához (tárgyaikhoz, fegyvereikhez, szerszámaikhoz) csatlakozik, amelyeket az archeológusok feltártak, és azokhoz a szimbólumokhoz, amelyeket rájuk véstek.
A politikai pogányság jelképezi a szívünk legmélyén gyökerező szabadság és esztétikum ideálját, mert a szabadság mindenekelőtt abból áll, hogy az ember megóvja lelkiségét minden idegen megszállástól. A fél évszázados szovjet rezsimnek nem sikerült eltörölnie az észtek, lettek és litvánok, az utolsó európai pogányok leszármazottainak identitását, ugyanakkor a fél évszázados amerikai nyomulás felforgatta a nyugat-európai népekét, amelyet a katolicizmus, a protestantizmus és a felvilágosodás ideológiája már korábban lehengerelt, egymást követő hullámokban.
Az évszázadokkal dacoló túlélés, tartósság, folyamatosság, kitartás és hűség receptje tehát a pogányságban van, amely hasztalanná teszi a materialista ideológiák erőfeszítéseit, a pogányságban, amely tudását régészeink, költőink és történészeink munkáiból meríti, a pogányságban, amely a népek fegyvere azok ellen, akik összezavarják az emlékezetet, mert az emlékezet megerősíti az értelmet, belső egyensúlyt ad, éberré tesz bennünket és megakadályozza, hogy beteges fantáziálásokba zuhanjunk. Akiknek van emlékezetük, nem jelentenek könnyű zsákmányt.
A politikai pogányság nem jelenti azt, hogy a keresztény rítusokat egész egyszerűen lecseréljük a pogány rítusokra. Ma a politikai pogányság nyelvi, történelmi, régészeti és tudományos kutatások százezrein alapul, amiből kibontakozik a jog és a politika indoeurópai értelme, újra kapcsolatot teremtve a XIX. századi bölcsek eljárásával, akik felfedezték országuk történelmét, exhumálták őseik dalait, helyreállították a régi nyelveket, noha minden eszközzel igyekeztek elhallgattatni őket keresztények, marxisták és "liberálisok".
Mint ez a manifesztum is bizonyítja, sikertelenül.
Február 22.
1297. február 22. Meghal Cortonai Szent Margit, aki a vallási hóbort szokásos megnyilvánulásain (önkorbácsolás, böjtölés, a nyakában lógó kötéllel való sétafikálás stb.) kívül arról volt nevezetes, hogy - életrajzírója szerint - "Krisztus jegyeseként" minden napját Jézussal töltötte, aki egy ízben megengedte neki, hogy kezével szétnyissa az oldalsebét, és azon keresztül megpillanthassa a szívét, úgyhogy extatikus örömében Margit átölelte szerelmét és hosszan a karjaiban tartotta. (Vö. 1253. augusztus 11.; 1308. augusztus 17.; 1309. január 4.; 1380. április 29.; 1582. augusztus 4.; 1582. október 4.)
1616. február 22. V. Pál pápa felszólítja Galileo Galileit, hogy vonja vissza tanait és ismerje el tudományos fejtegetéseinek téves mivoltát, mindenekelőtt a heliocentrikus naprendszerről szóló kopernikuszi tanokhoz nyújtott támogatását, amelyeket a Vatikán eretneknek és dogmatikai tévedésnek nyilvánított. (Vö. 1616. február 25.; 1616. március 5.)
1922. február 22. A szovjet kormány rendeletet hoz az egyházi javak elkobzása és az éhínség enyhítésére való fordítása tárgyában. Tyihon pátriárka, a pravoszláv egyház vezetője körlevélben tiltakozott a döntés ellen. „Nem helyeseljük, még önkéntes adományozás formájában sem a szentelt tárgyak kivonását a templomból. Ezeknek a tárgyaknak nem istentiszteleti célokra való felhasználását az egyetemes egyház törvényei tiltják, és mint szentségtörést büntetik, világiaknál kiközösítéssel, papoknál az egyházi méltóságtól való megfosztással”, áll a főpapi iratban. (Vö. 1921. július 7.; 1922. március 19.)
1946. február 22. Ruszkay Jenő nyugállományú altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945, március 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője a BBB áldozatává válik.
1948. február 22. A The New York Times-ban Hanson W. Baldwin Pulitzer-díjas újságíró a zsidó szervezetek adataira hivatkozva 15,6 és 18,7 millió közé teszi a világ zsidóságának létszámát, összhangban az előző évben kiadott World Almanach-kal, amely az 1938-as évre 15,7 millió zsidót ad meg az egész világra.