Bognár József: "Sugárzóan okos asszony". Heller Ágnes 75. születésnapja alkalmából

Heller Ágnest Győrffy Miklós liberálbolsevik újságíró nevezte "sugárzóan okos asszonyak” 1989-ben a televízióban, mikor az férjével, Fehér Ferenccel, tizenkét év után visszalátogatott Magyarországra. Mi pedig már akkor is gyönyörködve néztük és hallgattuk kinyilatkoztatásait.
"Már nem vagyok marxista. Igazuk volt azoknak (Kádár, Aczél), akik már a hetvenes években azt mondták rám, hogy nem vagyok az." (Pedig milyen jól álcázta.) "Most posztmodern vagyok. Nem hiszem, hogy hazaköltözöm (sajnos nem mondott igazat, a "bájos" akcentusa miatt persze mindig idegen marad itt), de vendégprofesszorként szívesen adok majd elő Magyarországon. Azt a sok mindent, amit Nyugaton tanultam, önöknek is szívesen átadom."

Igen, valóban. Az elmúlt tizenöt évben újabb bölcsességekkel látott el bennünket, miközben még a régiek hatásait is nyögjük. Kicsit snassz is a dolog, mivel "nagyasszonyunkra" New Yorkban már semmi szükség. Így aztán csak bennünket szerencséltet. Ami persze méltánylandó, hiszen a művei több mint ötven alkotó év termékei.
Mikor is indult e "sugárzóan okos" életmű? Már a negyvenes évek végén, még mint diáklány, az egyetemen aktívan propagálta és számonkérte a Szabad Nép félórákat. Akkor Leninért, Sztálinért, Rákosiért lelkesedett. Rajk még láncos kutya, Mindszenty pedig a klerikális reakció megtestesítője volt nála, nem is beszélve a sok "szabotáló" kulákról. Ágnesünk persze nem szégyelli ezt, mert szerinte ez akkor kordivat volt, nagyobb mint manapság a posztmodern. Nálunk meg előnyös is volt annak, aki karrierre vágyott. Aztán úgy a XX. kongresszus idején nagyasszonyunk megírta kandidátusi disszertációját, természetesen egy haladó oroszról, Csernisevszkijről. Még az egyetemen ismerkedett meg hősünk Lukács Gyuri bácsival, aki lelki vezetője lett, s az ő útmutatásai alapján fejlődött tovább. Gyuri bácsi ekkor éppen (Mikor nem?) elemében volt. Elkészítette a mindmáig egyetlen németnyelvű (kiemelt!) Kossuth-dijas művet (Zerstőrung der Vernunft), melyben lefasisztázta és leprefasisztázta minden egykori tanárát, példaképét, segítőjét, eszmetársát. Sajnos egy bizonyos Georg von Lukács kimaradt a névsorból. Szólni meg senki nem mert neki. Így csonka maradt e remekmű. Gyuri bácsi e korszakos művében még védelmébe vette a kommunista lágereket s dicsőítette Sztálint. Valóban, ahogy a "sugárzóan okos asszony" a nyolcvanas években írta erről: a "világszellem nyilatkozott meg benne". Szép, iránymutató munka volt, méltó tanítványokat is nevelt.
Mit csinált a "sugárzóan okos asszony" 1956-ban? A Petőfi-körben elmélkedett a szocializmus jobbitásán, a "desztalinizáción". Ennek ellenére az egyetemen azután is oktathatott, noha az elvtársai időnként bírálgatták. Sorra jelentek meg könyvei is, például a "dekadens" Kosztolányiról , a morál szociológiájáról. Majd a marxista reneszánsszal a nagyasszony számára is eljött a megújhodás. Gyuri bácsi legbuzgóbb tanítványa hírneves filozófus lett (persze csak marxistáék körében) . Ekkor lett nagyasszony. Ezen még 1968 se segített. Noha a lukácsisták és a maoisták rendszer iránti hűségét erősen megrendítette az 1967-es arab-izraeli háború kapcsán vallott szovjet álláspont. Későbbi ellenzékieskedésüknek ez egyik gyökere.
De azért Gyuri bácsi haláláig nem volt nagy probléma, a szocializmus is emberarcusodott. Utána azonban a másik, az aczélos Gyuri bácsi "nagyasszonyunkat" s kisded csapatát is megregulázta. Aki az érzelmek freudmajmoló elméletét ránk hagyva, második férjével (és jó ösztönnel) érzelmes búcsút vett tőlünk. A napsütötte Ausztráliában vagy New-Yorkban jött rá aztán, hogy más világban, más dívik. Marx, Lenin arra már nem kellett, Adorno, Marcuse, Fromm is unalmassá vált. Vissza a "polgári" ideológiához? Na azt a reakciósságot nem vállalhatt! Haladóéknál különben is csak előre szabad menni. És ha már vége a világnak ( mármint a szocializmusnak) , akkor annak megfelelő ideológia kell. Így lett a nagyasszony izé... vagyis posztmodern. Saját szavaival fogalmazva : eljutott tehát a marxista dogmatikától a "vizenyős" liberalizmusig. S mint tudjuk e szemléletnek - igazi fichteánus epigonok lévén - is a legkisebb gondot a valóság okozza. Megértésre nem törekszik, egyik absztrakcióból ájul a másikba. Ma mindenki lehet posztmodern. Lehetsz exkommunista, exnáci, extomista , anarchista. Mindegy honnan indulsz, a lényeg hogy ide érkezel. Elmaradt a forradalom, a kommunizmus? Akkor is megcsináljuk nektek (nekünk)a szép új világot!
A "nagyasszonyban" én legjobban a mindenhez értek érzést, a mindenttudást, az igazság mindenkori tudásának biztosságába való hit rendíthetetlenségét csodálom. hiszen mindenben maradandót alkotott. Segített feltárni a "haladó magyar filozófiai hagyományokat", eltaposta Kosztolányit, dicsőítette Csernisevszkijt. Nem tud görögül, de könyvet írt Arisztotelészről és az antik étoszról. Nyilatkozott reneszánszról, értekezett értékekről (mikor milyenekről), történelemről, mindennapokról, ösztönökről, radikalizmusról, baloldaliságról és gyakran a legfontosabbról, a tomboló antiszemitizmusról. Okít krisnásokat, dicsőíti a rasszizmust (cionizmus képében) stb. Igazi bicikliző majom, mint önéletrejzi művének címe. És persze ennek megfelelően a legfontosabb téma mindig az etika, a morál, az erkölcs.
A "nagyasszonynál" a privát élet is része a haladó tevékenységének. Már első férje, Hermann István is Lukács Gyuri bácsi tanítványa volt. Persze ő is zseniális volt a maga korában, miként a második, Fehér Fernc szintén ebből az akolból. Vagyis szép kis beltenyészet. Csak Tamás Gáspár Miklóson csodálkozom, hogy miközben másoknál rendszeresen ostorozza a törzsi viszonyokat (idola tribus), addig legszűkebb körében észre se veszi. S ha még azt is meggondoljuk, hogy a "nagyasszony" fiát, szintén Gyuri, Lukács tiszteletére nevezték el, akkor még kerekebb a történet.
Összegezve: Szép, érdekes, izgalmas életút eddig a "sugárzóan okos asszonyé". Lenin, Sztálin, öreg Marx, kortárs Lukács, fiatal Marx, messianisztikus Lukács, neofreudizmus, posztmodern, cionizmus, egy kis hamisított Heidegger, egy kis kiherélt Nietzsche az eddigi mérföldkövek. Mindezek tucatnyi könyvben, melyeket - miként egykor Gyuri bácsi- az idők szavára hallgatva, néha csendben átír, simitgat (mossa-mosogatja szennyesét, mint balladai névrokona), mintha ő " már akkor is olyan" lett volna. Vagyis ez az életút ma már van olyan tarka-barka ,mint Gyuri bácsié. Ez Lukács igazi öröksége, ez az igazi mesterműve. És a sugárzóan okos asszony is mindig látta a helyes irányt. Az életmű pedig még nyilván nem is lezárt. Valószinűleg lesz még újabb rögeszme, amivel majd bennünket megajándékoz. Most azonban mindenekelőtt az ünneplés jár a dijesővel a legmagasabb szinteken.
A "sugárzóan okos asszonynak" a Szabad Néptől a posztmodernig terjed eddigi életműve. Ezek konklúziójával, e sugárzóan okos dolgokkal traktál bennünket fél évszázada. (Ebbe rokkanunk bele folyamatosan.) A mainál posztmodernebbek már aligha lehetünk, bármennyire is erőltetik. Így ez az óhaj máe elavult, már csak premodern. Lehet, hogy kiesett az időből a "sugárzóan okos asszony"?
Ez a nagyasszonytól szokatlan lenne s főleg nem sugárzóan okos.

MD 2004. V. 13.