Nicolai von Kreitor: Látens háborúk és a „kontrák” amerikai stratégiája

A ‘80-as évek kezdetétől bevezetett Reagan-doktrína kulcselemei közé tartozott az indirekt háború taktikájának alkalmazása, marionettként mozgatott bűnöző csoportok révén (erre utalnak az olyan fogalmak, mint a „war by proxy”, vagyis háború megbízásból és a „contras strategy”, azaz a kontrák stratégiája). Ezt a stratégiát Nicaraguában alkalmazták nagyban, amely több éven keresztül volt kénytelen elszenvedni az Egyesült Államok banditákból álló egységek (az úgynevezett „kontrák”) közbeiktatásával végrehajtott agresszióját, akiket az amerikaiak pénzeltek, fegyvereztek fel és képeztek ki.
Az indirekt háborúk viseléséből álló amerikai stratégiát (a kontrák stratégiája) a nemzetközi jog fényében vizsgálva előzetesen a hágai Nemzetközi Bíróság döntésére kell hivatkozni, amely érvényes precedenst teremtett. 1986-ban ez a bíróság elítélte a nemzetközi terrorakciókat, ahogyan azokat az amerikai külpolitika alakította ki a Reagan-doktrína nyomában. A Nicaragua által az Egyesült Államok ellen indított perben a nemzetközi bíróság kimondta, hogy bizonyított agresszív tetteivel az USA megsértette a nemzetközi jogot.
A bíróság ítélete szerint: „Tekintve, hogy kiképezte, pénzelte, felszereléssel és fegyverrel látta el a kontrák erőit, valamint azáltal is, hogy katonai és félkatonai műveleteket bátorított, végrehajtott és szervezett Nicaragua ellen és ezen ország területén, az Egyesült Államok a Nicaraguai Köztársaság ellen cselekedett, nyilvánvaló módon megsértve a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit, beleavatkozva más országok belügyeibe. A bíróság ennélfogva úgy véli, hogy az Amerikai Egyesült Államok fegyveres támadásokat hajtott végre Puerto Sandino ellen 1983. szeptember 13-án és október 14-én, és egyéb intervenciós cselekedeteket is elkövetett, beleértve fegyveres erő alkalmazását a Nicaraguai Köztársaság ellen, nyilvánvaló módon megsértve a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit, amelyek elvetik a beavatkozást más országok belügyeibe. Az erőszakos tényező különösen nyilvánvaló az erő alkalmazásával támogatott intervenció esetén – nyílt formájában, a katonai erő közvetlen használata által vagy látens formájában, egy másik ország területén történő terrorista és felforgató akciókhoz nyújtott támogatás révén.”
Ezen túlmenően jó ha emlékeztetünk rá, hogy az első Nemzetközi Russell Bíróság ülésszakai alatt, amely az amerikai hadsereg Vietnamban elkövetett bűncselekményeit vizsgálta, a híres brit filozófus, Lord Bertrand Russell a bíróság főképviselőjeként, Jean-Paul Sartre-ral egyetértésben kijelentette, hogy „az Egyesült Államok ugyanúgy tekint Vietnamra, mint ahogy Hitler tekintett Spanyolországra”. Ha Lord Russell még élne, ma hozzátenné, hogy az Egyesült Államok úgy tekint Jugoszláviára, mint Hitler Spanyolországra.
A második Nemzetközi Russell Bírósághoz címzett üzenetében, amely a béke- és emberiségellenes bűncselekményeket vizsgálta, valamint az amerikai háborús bűncselekményeket Latin-Amerikában, Lord Russell kijelentette: „A nemzetközi agressziók modern formája abból áll, hogy idegen államok érdekeit szolgáló bábrendszereket állítanak fel. Ezeknek a bábrendszereknek a legfőbb jellemzőjük a funkciójuk, ami a külföldi befektetések folyamatosságának (vagyis a külföldi geopolitikai expanzionizmusnak) a garantálása. Ezek a bábkormányok brutálisan likvidálják mindazokat a politikai ellenzékieket, akik le merik leplezni ezeknek a báboknak a kollaborációs magatartását. Az Egyesült Államok a CIA-t használja fel erre a célra, és dollármilliókat költ azoknak a kormányoknak a megvásárlására, elpusztítására vagy megdöntésére, amelyek ellenállnak az amerikai imperializmusnak.”
A bábrendszerek létrehozása történelmileg az amerikai politika egyik jól bevált, hagyományos módszere az országok szuverenitásának lerombolására és a népek rabszolgasorba taszítására. Ebben az optikában immáron a nemzetközi bíróságokra tartozó, agresszív cselekedeteknek kell tekinteni ezeket a módszereket. Ezt a fajta agressziót „látens háborúnak” nevezik, amely elég gyakran belső konfliktusok vagy polgárháborúk formájában jelentkezik, és amelyet titokban és gyakorlatilag minden szinten Amerika emberei vagy marionettfigurák irányítanak. A „látens háborúk” és az Egyesült Államok által vezetett kényszerítő politikák célja „minden létező szuverén állam tönkretétele vagy szófogadó bábbá való átalakítása”.
A Reagan-doktrína hágai Nemzetközi Bíróság által megfogalmazott elítélésének a legcsekélyebb hatása sem volt az Egyesült Államok nemzetközi politikájának terrorista logikájára. Az egész Földgolyó fölötti abszolút uralom gyakorlására aspiráló Egyesült Államok, amelyet egy imperialista ideológia, a nemzetközi jog tekintetében pedig nihilizmus és revizionizmus vezérel, a Szovjetunió szétesése után hajlamos arra, hogy indirekt háborút robbantson ki magában Európában is: ez volt az eset Boszniában és Koszovóban. A Jugoszláviában elkövetett amerikai háborús bűncselekmények vizsgálatával megbízott és Ramsey Clarke, volt amerikai igazságügy-miniszter által vezetett Nemzetközi Bíróság előtt tett tanúvallomásokból világosan kitűnik, hogy a CIA teremtette meg, fegyverezte fel és finanszírozta az albán terroristák szervezetét (az úgynevezett Koszovói Felszabadítási Hadsereget, az UCK-t). Az ehhez szükséges anyagi eszközök biztosítása célból a CIA a kábítószer-kereskedelem terén nagyon jól szervezett bűnöző struktúrákat telepített Európa-szerte.
Amikor az Egyesült Államok által a Jugoszlávia területére telepített fegyveres bandákra vonatkozó tanúvallomásokat olvassuk, könnyedén párhuzamot vonhatunk a Csecsenföldön ténykedő hasonló bandákkal. 1995 óta különböző információk bizonyítják, hogy Dudajev szeparatista gerilláit a CIA pakisztáni és törökországi táboraiban képezték ki. Immáron egyetlen komoly megfigyelő sem cáfolhatja, hogy a csecsen terroristák a nicaraguai kontrák vagy a koszovói UCK-harcosok megfelelői.
Igor Szergejev marsall, orosz védelmi miniszter okkal jelentette ki, hogy az Egyesült Államok „az Észak-Kaukázus fölötti teljes ellenőrzésre törekszik”, és ebből ered az a konfliktus, amely szembeállítja az orosz hadsereget a csecsen fegyveresekkel, akik csupán bábfigurák az Egyesült Államok geopolitikai manipulációiban. Szergejev marsall azt is megállapította, hogy a csecsenföldi fegyveres konfliktus az Oroszország elleni amerikai katonai agresszió köztes formája. A csecsen bandák ellen harcoló orosz csapatok valójában az amerikai expanzionizmussal szegülnek szembe, amely az Egyesült Államok hegemóniáját akarja megteremteni a Kaukázusban.

(Ford.: G.I.) MD 2002. IX. 19.