Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Emlékszem, pont tíz éve történt, hogy Badiny Jós Feri bácsival beszélgettem az akkor leköszönő köztársasági elnökről, Göncz Árpádról, akinek dél-amerikai
látogatása igen fagyosra sikeredett az ottani magyar emigránsok köreiben. Többek között az olyan kijelentései miatt lehetetlenedett el, mint a „Szeressétek azt a vacak kis hazátokat” meg hasonlók. A Magyarországot továbbra is „édes egy szülőhazájának” tekintő emigráns magyarság hangosan kérte ki SZDSZ-es érzelemből fakadó „független” elnöki szemtelenségét, ami megpecsételte diplomáciai körútjának sorsát.
Amit Göncz elkövetett, az magánemberi szemtelenség volt, gazdagítva amúgy sem szép jellemrajzának tekintélyes listáját. Viszont nem is gondoltunk arra, egészen az
elmúlt napokig, hogy köztársasági elnök ennél nagyobb szemtelenségre vetemedhet hazáját illetően.
Azonban Schmitt Pál, a derék karrierista ezt messzemenően túlszárnyalta. Érvényes NOB-tagságának hatalmával, köztársasági elnökként hadat üzent a „túlzott
hazafiságnak, nacionalizmusnak” akkor, amikor Jacques Rogge beleegyezését is megszerezve megtiltatta az ifjúsági olimpiádén résztvevők számára a nemzeti zászlóval való dobogóra állást.
Nehéz nem észrevenni azt a megfelelési szándékot, ami az új „független” elnökünket hajtja. Gyurcsány most sárgulhat az irigységtől, hogy nem ő találta ki. Mesterházy szintén.
Neki csak a gyűlölettörvény maradt. Igen, az „emberek embere” most túl tudta licitálni e két politikai hulladékot, Göncz Árpádtól is fényévekre elhúzva. Csak a világ fog úgy emlékezni rá, mint az az ember, aki minden nemzet örömét piszkította be ötletével. Mert az olimpiai dobogóra felállni, kezünkben nemzetünk zászlajával, még mindig a legnemesebb győzelmek egyike.
Most még csak az ifjúsági olimpiáról van szó, de ismerve az européer gondolkodást, lesz ebből több is... Bizonyára kissé irigy volt az elnök úr, hiszen neki nem adatott meg ez a szabadság a maga idejében. Irigy, mert neki nem volt hozzá bátorsága, ugyanis akkor nem futott volna be ekkora politikai karriert. Mint ahogy a Los Angeles-i olimpiai részvételt bojkottáló szavazás alól is kihúzta magát, nehogy bárki is nyílt, őszinte
– tehát: férfias – kiállást láthasson tőle pro vagy kontra.
A sunyi, karrierista emberek jellemével Schmitt ugyanúgy tíz éves mandátumra számíthat pozíciójában, mint hasonszőrű SZDSZ-es elődje. Ahogyan Antall József idején
kapott nagyköveti pozícióját meg tudta tartani a „szalonképes” Horn Gyula érájában, és ahogy karriert tudott befutni a Fidesz pártfogásában, úgy – amennyiben a Fidesz elbukik négy év múlva – az őt váltó ellenzék fogja örömmel meghosszabbítani mandátumát, mint igaz, jólfésült européerét. De ne szaladjunk előre a politikai spekulációkban.
Viszont egyvalami több is lehet, mint spekuláció, ha van még büszkeség a világ nemzeteiben. Milyen szép látvány is volna, ha még ezen az ifjúsági olimpiádén, lelátónyi büszke szurkoló emelné a magasba a „Fuck schmitt!” feliratú nemzeti zászlóját. És ha nem angolul írják,
az sem baj, hármat is megért. Csak kis betűvel, többet nem érdemel.
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)