Gazdag István: „Az a nap, amikor a világ ejtette Gázát”

A több mint négyszáz társadalmi szervezetet tömörítő Háborús Bűnösök Elleni Nemzetközi Koalíció (International Coalition Against War Criminals – ICAWC) ezzel a címmel tette közzé beszámolóját arról, ami a kulisszák mögött történt az ENSZ Emberi Jogok Bizottságában az ún. Goldstone-jelentés megszavazása előtt és alatt. Konkrétan arról, hogy az USA hogyan segített néhány országot a szavazás bojkottálásában, illetve Izrael hogyan korrumpált és fenyegetett meg másokat. Leginkább azonban a Ramallahban székelő Palesztin Hatóság viselkedése volt visszatetsző, amely csak egy szimpla delegációt küldött, miközben a szentföldi haramiaállamot több miniszter képviselte.

Mindezen manőverek ellenére 25 ország mégis megszavazta a gázai bantusztánban Izrael által elkövetett háborús bűnöket elítélő határozati javaslatot, és csak 6 szavazott ellene, 11 pedig tartózkodott az állásfoglalástól. Az ICAWC beszámolója sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy számos kormány el akarta titkolni a világ előtt azokat az embertelen és elviselhetetlen helyzeteket, amelyekben védtelen embercsoportokat a legalapvetőbb jogaiktól fosztanak meg. A palesztin nép olyan körülmények között él, hogy napról napra terjed körében a rák és mindenféle súlyos betegség, valószínűleg a fehér foszfor, az uránium és más mérgező anyagok következtében, amelyeket az izraeli hadsereg vetett be a Hamász elleni támadása során, és amelyek nem kímélik sem az embereket, sem a növényzetet. Ráadásul mindazt, amivel védekezni lehetne, tilos bevinni a gázai övezetbe.
Ami az Európai Unió Goldstone-jelentéssel kapcsolatos álláspontját illeti, az EU szerint a jelentés nem eléggé kiegyensúlyozott, a jelenlegi formájában történő elfogadása gátolná a régióbeli békefolyamatot, éppen ezért kerülni kell Izrael bármiféle elítélését. Azzal az ürüggyel akarják elvakítani a világot, hogy az igazságszolgáltatás megakadályozhatná a békét. Az ICAWC viszont úgy véli, hogy az EU pozíciója ellentétes az emberi és alapvető szabadságjogok európai konvenciójának a szellemével, és felszólítja az Uniót, hogy magyarázza meg, szerinte a jelentés mely pontjait tartja elfogultnak. A törvényen kívülieket üldözni kell, tekintet nélkül bármiféle politikai számításra. A béke a törvény, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok fölött áll?
Az EU el akarja kerülni Izrael (a bűnös) elítélését, noha a Goldstone-jelentés 1335. paragrafusa megállapítja, hogy „a rendelkezésre álló tények alapján a vizsgálóbizottság úgy véli, hogy az izraeli kormány egyes cselekedeti igazolhatnák, hogy egy bíróság emberiségellenes bűnök elkövetését állapítsa meg”. Az EU szabotálása láttán kézenfekvő a kérdés, hogy akkor mire való egyáltalán felállítani vizsgálóbizottságokat és elkölteni dollármilliókat? Az ICWAC szerint a tisztesség éppen hogy Izrael elítélését követeli, amelynek a bűnei szüntelenül csak növekednek a számukat és az intenzitásukat tekintve egyaránt.
Ugyanakkor az Al-Quds című palesztinai arab nyelvű napilap egyes országok pozícióját külön is elemezte, mindenekelőtt azokét, amelyek Izrael, illetve legelszántabb támogatói, az Egyesült Államok és Franciaország zsarolásának vagy korrumpálásának voltak kitéve.
Izrael megfenyegette Brazíliát, hogy felülvizsgálja a két ország közötti kereskedelmi megállapodást, a dél-amerikai nagyhatalom azonban nem engedett a zsarolásnak, és küldöttsége közölte az izraeliekkel, hogy országuk parlamentje nem fogja azt jóváhagyni a palesztin állam létrehozása előtt. Argentínát különösen erős amerikai-izraeli nyomásnak vetették alá, amelyet az is bizonyít, hogy delegációja többször megváltoztatta az álláspontját, végül az ország alelnökének az utasítására szavazta meg a jelentést. Az amerikai nyomással határozottan szembeszálló Nigéria nagykövete azzal vágott vissza, hogy az amerikaiaknak van szükségük a nigériaiakra, nem pedig fordítva.
Banglades, ez a szegény, de népes ázsiai ország sokat szenvedett. Az amerikai nagykövet a nyomásgyakorlás legváltozatosabb formáit alkalmazta annak érdekében, hogy a saját álláspontjára térítse képviselőjét. Egyebek mellett azzal is megfenyegette, hogy többé nem fogják finanszírozni az ország terrorelhárító egységét, ha megszavazza a Goldstone-jelentést. A bangladesi nagykövet azonban egyértelmű utasítást kapott feletteseitől, és így mégis igennel szavazott. A koldusszegény afrikai ország, Burkina Faso 15 ezer eurós „borravalót” kapott volna Izraeltől a nemleges szavazatáért, végül kénytelen volt beérni nyolcezerrel, mert tartózkodott a szavazástól. Gabon, egy másik afrikai ország a franciák nyomására ugyanerre az álláspontra helyezkedett, nyilvánvalóan azzal a ténnyel összefüggésben, hogy Franciaországban vizsgálat indult a gaboni elnök vagyoni helyzetével kapcsolatban. Mindazonáltal a legszégyenletesebb tranzakciót Madagaszkárral hozta tető alá Izrael, azzal kecsegtetve az afrikai szigetországot, hogy ha távol marad a szavazástól, cserébe exporttilalom alá eső faszállítmányért könnyűfegyverekkel fizet. Ami pedig Szlovákiát illeti, északi szomszédunk azért szavazott a jelentés ellen, mert Izrael azzal fenyegette meg, hogy különben befagyasztja közös befektetési alapjukat.
Az ICWAC beszámolója különösen az amerikaiak ténykedését találja botrányosnak, akik még az izraelieknél is nagyobb aktivitást fejtettek ki a szavazási eredmény befolyásolása végett, és ezért mindenképpen szükségesnek tartja az amerikai civil társadalom felébresztését, hogy országuk vezetőinek ilyesféle praktikái a jövőben megakadályozhatók legyenek.
Jellemző módon az izraeli delegáció túl nagy volt egy kis országhoz képest, és minisztereinek többsége megjelent a helyszínen. Küldöttségük tagjai folyamatosan kritizálták a dokumentumot és gyalázták annak készítőit, azzal érvelve, hogy Goldstone jelentése szégyenletes, és akadályozza a békét. Az ICAWC szerint Izrael ezzel ismételten azt bizonyította, hogy elutasítja a nemzetközi normákat, nem hajlandó együttműködni a nemzetközi intézményekkel, és a törvények fölött állónak képzeli magát. A jelek szerint teljes joggal, amint azt a legutóbbi tengeri kalózakciója is bizonyítja.

MD 2010. VI. 8.