Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Pozsonyi Ádám: LehMÁS?
A bőrönd bepakolva. De sajnos mindig maradnak...
Előttem, van a kép. Szinte látom… Ül a Schiffer gyerek valamelyik Dob, vagy Király utcai lakásban, s mellette pár humanista.
Percek óta nagy a csend.
– Mit gondoltok, beszopják? – Mondja épp egy Gödör-klub töltelék, s hízott szemeit a többire emeli.
- Á, szerintem kizárt. Ennyire még ők sem hülyék! – legyint fásultan egy másik, s megigazítja Free Tibet kitűzőjét.
- De meg kell próbálni, nincs más választásunk. Ha már az öregek így megutáltatták magukat. Végül is nem lehetetlen. „Ezek” annyira balekok.
S lőn!
A magyar már megint balek volt, ismét és újra.
Az írófajta így nem tehet mást, mint próbálja felnyitogatni a szemeket.
Megint, újra, és századszor.
Van egy – zömmel budapesti – dac és érdekszövetség, mely nagyjából a kiegyezés óta mérgezi a magyarság életét.
Nevezte már önmagát ezerféleképp.
Volt szabadelvű, mint Jászi, haladó és felvilágosult, és volt szocdem.
Járt a Galilei-körbe, támogatta Károlyit, majd később Kun Bélát.
Megfordult köztük hadseregszállító, népbiztos és filozófus.
Lelkesedett a szovjet bevonulásért, majd lett hithű kommunista, s az eszméért rajongott.
Olykor még kevesellte is Kádárt.
Maoista izgatásért ült is pár darab belőlük, de jött a 80-as évek, és ők megvilágosodtak.
„Demokratikus ellenzék”.
Erre cserélték le a táblát, lettek a nagybetűs DE, majd az SZDSZ.
Őket már ismerjük.
Ávós nagypapa, Szadeszes fiú, LMP-s unoka.
Ez a származási és vérvonal.
Hogyan hihette bárki, hogy felállhat parlament, s ők nincsenek ott?
Hogy lehetett ennyire balek?
Míg a jobboldal egymást szecskázta, ők szépen betelepedtek.
Közös ismertetőjegyük: aggódnak.
Mindig és állandóan.
A kisebbségekért, az emberi jogokért, a diszkriminációért, a kirekesztésért, a drogosokért, a homokosokért.
Minél idealistább, világmegváltóbb és vadhumanistább szólamokat hangoztatnak, annál inkább róluk van szó.
Tökmindegy mi az aktuális paraván, a lényeg ugyanaz.
Figyeld, hülye magyar, innen lehet felismerni.
„Minden ember egyenlő!”
Ezt a baromságot csakis ő mondhatja.
Ha így kezdi, megint csak róla van szó.
Rajongnak mindenért, amiben ott szerepel a szó: Más.
Aláírást gyűjtenek a grönlandi anarchistákért, a chilei feministákért, a fokföldi alternatívokért.
Egyetlen dologért nem rajonganak: a magyarság.
Ezért nem aggódnak.
Csak, ha kezd talpra állni.
Akkor be vannak tojva, s jő a félelem, a rettegés.
A bőrönd bepakolva.
De sajnos mindig maradnak...
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 4.
1542. február 4. Rómában elevenen megégetik az eretnekségben vétkes Giandomenico dell’Aquilát. Akkoriban III. Pál (Alessandro Farnese) személyében egy hitetlen ült a pápai trónon. (Vö. 1541. január 17.)
1936. február 4. A svájci Davosban David Frankfurter zsidó egyetemi hallgató merényletet követ el Wilhelm Gustloff svájci nemzetiszocialista vezető ellen. A gyilkost 18 éves börtönbüntésre ítélték, amelynek azonban csak a felét töltötte le, szabadulása után pedig Izraelbe távozott. (Vö. 1945. január 30.)
1945. február 4. „Az angolokat kímélve az volt az elképzelésem, hogy nem követem el a helyrehozhatatlant Nyugaton. Később, keleten támadva és a kommunista kelevényt kiszúrva azt reméltem, hogy jóérzékű reakciót válthatok ki a nyugatiaknál. Alábecsültem azonban a Churchill angoljai fölötti zsidó uralom hatalmát. Inkább belemerülnek ugyanis a hanyatlásba, mint hogy elfogadják a nemzetiszocializmust”, mondja Hitler főhadiszállásán Bormann-nak. (Vö. 1945. február 7.)
1983. február 4. Jiszráel Eldad, az „Izrael felszabadítását” zászlajára tűző cionista Lehi mozgalom egyik történelmi vezetője a tel-avivi Yedioth Ahronoth c. napilapban megerősíti, hogy szervezete és a náci Németország hivatalos képviselői között tárgyalások folytak a „zsidóprobléma végleges megoldása” és a „zsidómentes Európa” (Judenreines Europa) megteremtése céljából. A Lehi elődszervezete, a palesztinai zsidó állam létrehozása érdekében angolellenes terrorakciókat végrehajtó Irgun Cvai Leumi (vö. 1942. február 12.) késznek mutatkozott ténylegesen is hadba szállni Németország oldalán, és ezzel Hitler óhajának megfelelően hozzájárulni Anglia elszigeteléséhez és legyőzéséhez, már csak azért is, mert – mint azt önmagukról állították – „szervezete és világfelfogása szerint (az Irgun) szorosan kapcsolódik az európai diktatórikus mozgalmakhoz”. (Vö. 1933. június 21.; 1983. augusztus 19.)
