Vellai Tamás: Én tagadok

Nem várok tovább. Elég volt! Itt az ideje, hogy végre tiszta vizet öntsek a pohárba! A maszatolásnak, a mellébeszélésnek ezennel vége, s azt a bizonyos kását sem kívánom tovább kerülgetni! Inkább töredelmesen bevallom ország-világ előtt e becses pillanat varázsában, hogy én bizony tagadok.

Igen, tagadok. Hogy mit? Gyakorlatilag mindent, mit ember elméje képes befogadni. Nekem ez a hobbim, ez a heppem, mi több ez az életem. Más bélyegeket gyűjt, esetleg maketteket rak össze vagy éjjeli lepkéket kerget, miközben részegen régi kommunista dalokat énekel. Én tagadok. Következetesen, precízen, nagy-nagy elhatározással és kitartással. Ehhez igazítottam az egész életvitelemet. Akad, aki a rendszeres testmozgásra és a frissen facsart narancslére esküszik, s van, aki – hozzám hasonlóan - a jóízű tagadásra.

Például én szentül hiszem, hogy nem volt Holdra szállás. Ilyesmi nem történt meg, az egész csak egy összeesküvés. Csak kitalálták. A felvételeket meghamisították, a sumák Neil Armstrong és a többi bugris pedig a képünkbe hazudott! Szerencsére én mindig résen vagyok, engem nem lehet ilyen könnyen átverni! Így aztán rövidke mérlegelés után a Holdra szállás is felkerült az én listámra. Én azt tagadom. Nincs, és kész. Pont úgy nincs, mint a kora középkor. Írt is erről könyvet egy fura fazon „Kitalált középkor” címmel. Na, szerintem igaza van! Én magam is tagadom a kora középkort. De utazhatunk akár messzebb is a múltban. A piramisokat nem emberek építették. Én ismét csak tagadok. Méghozzá azért, mert nyilvánvaló, hogy idegen űrlények húzták fel azokat az óriási kőépítményeket. Ez így logikus, s aki mást mond, az bolond!

Az emberiség történelme egyébként tele van ilyen fikciókkal, miket épeszű halandónak - legalábbis én így látom - kötelessége elutasítani és tagadni. Szerintem az első világháború nem történt meg. Kitaláció csupán, semmi több. Minden fennmaradt felvétel és dokumentáció hamisítvány. És ha már világháború, akkor említsük meg a másodikat is, ami valójában ugye az első, mert az, amit mi az elsőnek hiszünk, valójában meg sem történt.

Néha tényleg embert próbáló feladat követni ezt, rengeteg trükkös összeesküvés hever körülöttünk szerteszét! Fogadok, a legtöbben arról sem hallottak, hogy Sztálin valójában nem is ember volt, hanem egy gép, ami képes volt vattacukrot előállítani, többféle ízesítéssel. A szovjet táborok foglyai pedig minden nap kaptak e nyalánkságból. Bárhogy is nézzük, nem volt olyan rossz az a rendszer. Tehát azt a sok-sok rémtettet, mit annak az időszaknak a számlájára írnak a gaz összeesküvők, én kategorikusan tagadom. Nekem ehhez jogom van, kérem szépen. Nekem senki se mondja meg, hogy miről mit gondoljak! Ha én tagadni akarok, akkor tagadok.

Szerintem az ég nem kék. A fű nem zöld. Nem oxigént lélegzünk be. Nincs gravitáció. Egy meg egy, az nem kettő. Nem a Föld kering a Nap körül. Nincs Isten. Jézus sohasem létezett. Én tagadok mindent, amihez csak kedvem szottyan! Nem volt tatárjárás. Se örmény népirtás. Hirosimára nem dobtak le atombombát. A hutuk nem öltek meg senkit Ruandában. Ismétlem, én tagadok. Megtehetem. Hát demokráciában élünk, kedves barátaim, s büszkén hirdetjük a szólás szabadságának gyönyörűséges nagyszerűségét!

Egészen addig, amíg az a dolog – mit inkább meg sem nevezek (az a „H” betűs), nehogy baj legyen belőle – szóba nem kerül. Abban a pillanatban ugyanis a törvény felülírja a racionalitást, s a józan ész hirtelen ugyanarra a vakvágányra siklik, mint azok a félnótások, akik rendre ostobaságokat fecsegnek.

Börtön jár a véleményért? Hol itt a normalitás, emberek?

Sehol! Mert jelentem, én azt is tagadom.

(ellenkultúra.info)