Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Futni hagyta a siketeket molesztáló papot a Vatikán
Új adalékkal szolgált a katolikus egyház több országban napvilágra került pedofilügyeihez a csütörtöki (2010. III. 25.) The New York Times. Mint dokumentumokra, köztük egyházi méltóságok levelezésére hivatkozva írja: soraiban Joseph Ratzinger bíborossal - a mai XVI. Benedek pápával - lényegében egérutat adott egy amerikai papnak, aki egy szociális munkásnak maga is elismerte, hogy mintegy kétszáz fiút molesztált évtizedekkel ezelőtt egy siketeket gondozó iskola lelkipásztoraként.
A dokumentumokat a világlap öt, állításuk szerint egykor szexuálisan zaklatott férfi ügyvédjeitől kapta meg; védenceik perre mentek. Az iratokból az derül ki: az egyház, beleértve a Vatikán hittani kongregációját 24 éven át, 2005-ig vezető Ratzinger bíborost, a mundér becsületét védve eltusolta az ügyet. Ez a fórum lett volna illetékes rá, hogy megfossza hivatalától az illető papot, a Wisconsin állambeli Lawrence Murphy-t.
De nem tette, Murphy atya papként halhatott meg 1998-ban. A katolikus iskolából még 1974-ben csendben elmozdították, egy másik egyházmegyébe. "Egyszerűen szeretném leélni a számomra maradt időt papi hivatásom méltóságában. Kérem szíves segítségét az ügyben" - írta Murphy Ratzingernek.
A lap birtokába került dosszié nem tartalmaz választ, de a levél nyomán megszüntették a titokban lefolytatott kánonjogi eljárást Murphy ellen. A NYT finoman utal arra is, hogy miközben a pápa most az ír zaklatási ügyben hangsúlyozza a polgári igazságszolgáltatással való együttműködés szükségességét, ez az általa is ismert wisconsini esetben nem történt meg.
Federico Lombardi vatikáni szóvivő "tragikus esetről" beszélve, és elismerve, hogy Murphy atya "különösen sebezhető" gyerekeket zaklatott, azt mondta a lapnak: a kánonjogi kódex alapján azért nem léptek fel ellene, mert a pap egészsége akkorra már megromlott, újabb vádak pedig nem voltak ellene. A rendőrségi feljelentés elmaradásának miértjére nem adott választ.
Bár az ügy önmagában is komoly, a mostani kontextusban elsősorban nem a tengerentúli egyház, hanem a Vatikán szempontjából van jelentősége. Amerikában nyolc éve, a The Boston Globe című lap leleplezése robbantotta ki a katolikus egyházat érintő monstre pedofilbotrányt; az ezzel kapcsolatos anyagi jóvátételek összege immár a kétmilliárd dollárhoz közelít. A skandalum Bernard Francis Law, Boston bíboros érseke, valamint több püspök lemondását is eredményezte korábban.
Egy, az amerikai püspöki konferencia által megrendelt tanulmány szerint 11 ezer vádat hoztak fel 4400 pappal szemben az 1950 és 2002 közötti évtizedekben, de ezek egyharmadát nem lehetett már kivizsgálni, mivel az illető pap azóta meghalt. 2002-ben az amerikai katolikus egyház "zéró toleranciát" hirdetett a kis-, és fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális zaklatással szemben. Ennek keretében milliós nagyságrendben világítottak át alkalmazottakat, illetve készítettek fel híveket arra, hogy nyomban jelentsék sérelmeiket.
(nol)
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)