Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Mustafa Bakkah el-Amarani, a párt alapítója és szóvivője közölte, hogy a párt az iszlám eszmei alapjait követi és felkarolja a kisebbségek és azok érdekeit, akiket szerintük háttérbe szorítanak a már létező pártok. A párt főleg azokban a spanyolországi tartományokban és városokban indul, ahol jelentős vagy folyamatosan növekszik a muzulmán lakosság. A PRUNE a konzervatív ABC értesülései szerint közel áll a marokkói alávi uralkodóház rendszeréhez. Bakkah azt is bejelentette, hogy a granadai, toledói és oviedói alakuló ülés után hamarosan a spanyol fővárosban, Madridban és Barcelonában is indítanak jelölteket – a két nagyvárosban főleg nőket –, sőt a jelek szerint Valenciában és Murciában is nagyon úgy tűnik, ott is szaporodnak a híveik.
Miért kerüli Ashton Spanyolországot?
A sajtótájékoztatót egy nappal az Európai Unió és Marokkó granadai csúcstalálkozója előtt tartották, szintén ebben a városban. Spanyolországban különben újra rosszallással fogadták az Európai Unió új és állandó külpolitikai főmegbízottjának távolmaradását a soros spanyol uniós elnökség újabb tanácskozásáról. Catherine Ashton ugyanis arra hivatkozva mondta le részvételét, hogy nem tartja szükségesnek a jelenlétét. Franciaországon kívül ezért már a Benelux államok is bírálták a főmegbízottat. Sőt Ashton szóvivője, Maja Kocijancic érvelése – a főmegbízott túl sok feladatot vállal magára – azért is kiváltotta a huszonhetek külügyminisztereinek mostani éles bírálatát, mert a múlt héten sem vett részt a NATO és az Európai Unió védelmi minisztereinek Palma de Mallorca-i csúcstalálkozóján.
Egymásra utalt, nem szeretem szomszédság
Marokkó és a spanyol állam között kifejezetten nem felhőtlen a viszony: a maghrebi ország azóta követeli magának Ceutát és Melillát, hogy 1967-ben az ENSZ Francisco Franco országa javára döntött az utolsó európai brit koronagyarmat, Gibraltár visszaadása ügyében. Spanyolország 1956-ban oszlatta föl az úgynevezett marokkói spanyol protektorátust, de megtartotta a két említett enklávét és az úgynevezett Spanyol Szaharát. 1975 novemberében, amikor Franco már haldoklott, máig vitatott körülmények között mondott le kormánya az utolsó spanyol gyarmatról. Az egyoldalúan kikiáltott és a Marokkó által nagyrészt elfoglalt Nyugat-szaharai Arab Demokratikus Köztársaság ügye azóta is a viszály tárgya Marokkó és Spanyolország között, mert a két állam máig nem rendezte a volt gyarmat minden kérdéses ügyét. A hadműveletek tényleges lezárása 1991 óta ENSZ-misszió, a MINURSO próbál hozzájárulni a viszály lezárásához, de hiába. A viszály egyik klasszikus tárgya: a fegyvergyártáshoz szükséges nyugat-szaharai foszforlelőhelyek, de a kiváló halászóhelyekért is ádáz verseny folyik. Az évezred eleje óta azonban egy harmadik tényező, az olaj is hátráltatja, sőt nagyon bonyolulttá teszi a konfliktus gyors rendezését.
Két friss „kisebb” konfliktus
Mivel a világ közvéleményét akkor főleg az afganisztáni háború kötötte le, kevesen tudnak róla, hogy 2001. október 27-én, a közép-ázsiai hadműveletek kellős közepén a csak 1999-ben trónra lépett új marokkói király, VI. Mohamed egyoldalúan megszakította a diplomáciai kapcsolatokat José María Aznar kormányával, amit a néppárti kormányfő egyszerűen nem akart tudomásul venni. Részben ezért került sor a második incidensre 2002 júliusában a lakatlan és csak a csempészek által menedéknek és rejtekhelynek használt, Spanyolországhoz tartozó Petrezselyem/Leila-szigetért. Mivel a két fél nem tudott volna békésen megegyezni, Colin Powellnek, az Egyesült Államok akkori külügyminiszterének kellett erélyesen közbeavatkoznia.
Forrás:
front14.hu
Elpais.es, Elmundo.es, abc.es, Lavanguardia.es, Elperiodico.com, Deia.com, Diariovasco.com stb. – Spanyolország, Wikipedia.org
Július 31
1046. július 31. Vata békési előkelő vezetésével az ősi magyar kultuszokhoz és szokásokhoz való visszatérést célzó „pogánylázadás” robban ki Péter király ellen, amelyet később a királyi címre pályázó Endre herceg ver le, visszakényszerítve országa népét a krisztusi útra.
1535. július 31. III. Pál pápa detronizálja és kiközösíti VIII. Henrik angol királyt. (Vö. 1547. január 27.)
1782. július 31. "Hármat gyilkoltunk meg ottan úgy, hogy sokan voltunk és megfogtuk őket és kalapácsokkal a fejüket ütve gyilkoltuk meg. Az asszonyoknak azt mondtuk, hogy ott künn kiabáljanak és énekeljenek, hogy a falusi emberek ne hallják (...) a meggyilkolt ember fejét, lábát, kezét levágtuk (...) és én azt a többiekkel fölvágtam, megfőztem és megettem. A csontokat megégettük és még a víz mellett szétszórtuk", mondja Sárközi György, egy 34 rendbeli rablógyilkosság elkövetésében bűnösnek talált cigánybanda főnöke Hont vármegye vizsgálószéke előtt. A 133 vádlott közül 41-et halálra ítéltek és kivégeztek, a bandavezért kerékbe törték.
1857. július 31. A lelkiismereti és szólásszabadság hazájában, a liberális Anglia Cornwall grófságában a Bodmin bíróság huszonegy havi börtönre ítéli Thomas Pooleyt néhány, a kereszténységet elítélő szó kiejtéséért, és mert ilyen szavakat firkált egy kapura. A tiltakozások hatására a király decemberben kegyelmet adott Pooley-nak. (Vö. 1646. február 28.; 1811. március 25.; 1857. január 31.; 1921. december 9.)