Miklósi Gábor: Börtönnel a szavak ellen + olvasói kommentek

Bár nem valószínű, de ha Sólyom László mégis aláírja a Btk. módosítását, néhány hét múlva tömegesen indulhatnak büntetőeljárások olyan állampolgárok ellen, akik szerint a történelemkönyvekben levő tények a zsidók, cigányok, melegek, értelmi sérültek vagy kommunisták tömeges kiirtásáról hazugságok, és ennek a nézetüknek nyilvánosan hangot is adnak. Nincsenek biztonságban a jó szándékú történészek sem, akik a számokon vitatkoznak. Miközben a holokauszttagadás erősödése elválaszthatatlan a rasszizmus és a szélsőjobb térnyerésétől, a törvény megalkotói az áldozatok sérelmére hivatkoznak.

Hétfőn az Országgyűlés elfogadta a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvénymódosítást. A Btk. friss 269/C paragrafusa szerint „aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Alkotmányossági gondok

Ahogy arról már beszámoltunk [1], a jogszabály nem biztos, hogy kiállja az alkotmányosság próbáját. Egyrészt nem világos, hogy a törvény szempontjából ki tekinthető a holokauszt áldozatának. Egy holokauszttagadó kijelentés ugyanis csak akkor sértheti valakinek az emberi méltóságát, ha az illető identitásának szerves része az áldozatérzés, a kijelentés pedig eléri ezt az identitásréteget. Korántsem egyértelmű, hogy a másod- vagy harmadgenerációs áldozatok feljelentései nyomán induló nyomozások, esetleges vádemelések és büntetőperek keretében ezt minden kétséget kizáróan sikerül majd megállapítani.

Hasonló problémát okoz a tartalomsemlegesség alkotmányos követelményének megsértése is. Az új jogszabály ugyanis különbséget tesz az emberiesség elleni bűncselekmények között a tagadásuk által okozható jogsérelem alapján. A kommunizmus magyar áldozatainak méltóságát a kommunista rezsimek bűntetteinek tagadása sértheti, az örmény bevándorlókat az 1915–17-es örmény népirtásé, az itt élő lengyelekét a katyni vérengzés bagatellizálása: ezekkel a Btk. nem foglalkozik.

12 százalék holokauszttagadó

2009 szeptemberében a budapesti Holokauszt-emlékközpont és a Szonda Ipsos reprezentatív felmérést http://www.hdke.hu/index.php?menu=020805&mgroup=1&app=info&page=main&art... közölt a holokauszttagadásról. Azt a kijelentést, hogy „a koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák”, a megkérdezettek hat százaléka támogatta, azzal a kijelentéssel, hogy „a zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint az általában állítják” tizenkét százalékuk értett egyet, végül azt az állítást, hogy „a szörnyűségek nagy részét a zsidók csak utólag találták ki”, tizenegy százalékuk fogadta el. A három kijelentésből minimum kettővel a megkérdezettek tizenkét százaléka értett egyet, tehát kb. ennyire tehetjük a holokauszttagadók arányát ma Magyarországon.

A korábbi, hasonló felmérések fényében a holokauszttagadók aránya a felnőtt lakosság körében 2003 óta valamelyest nőtt, 2006 óta azonban nem változott, vagy valamelyest csökkent. Az elmúlt hat évben mért változások hibahatáron belül vannak. A holokauszttagadók aránya a férfiak, a nyolc általánossal illetve középfokú szakképzéssel rendelkezők és a 18–29 év közötti korcsoport tagjai között az átlagnál valamivel magasabb.

2006-hoz képest huszonhat százalékról húsz százalékra csökkent azoknak az aránya, akik szerint a holokauszttagadást büntetőjogilag üldözni kellene, de nem nőtt azoké, akik szerint büntetlenül lehessen tagadni, hogy a holokauszt megtörtént. Ennek megfelelően megnőtt a válaszadást megtagadó, illetve állást foglalni nem tudó csoport nagysága.
Az, hogy miért épp a holokauszt tagadása által okozott sérelmet kell büntetőjogi eszközökkel orvosolni, az az új jogszabály indokolásából sem derül ki. „A gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb büntetőjogi fellépés az elmúlt húsz évben többször visszatérő igény a magyar jogalkotásban. Mára ismét felerősödött az igény, hogy a (...) törvény nyújtson szélesebb körű védelmet a rasszizmus és az idegengyűlölet által motivált cselekményekkel szemben ” – áll a dokumentumban [3] (pdf).

Máshol sem jött be

Ha a jogalkotó szándéka az volt, hogy az elrettentés erejével csökkentse a rasszista cselekmények körét, nem biztos, hogy sikerrel jár. A brit Institute for Jewish Policy Research (Zsidó Politikai Kutatóintézet) 2000-ben tanulmányt http://www.jpr.org.uk/Reports/CS_Reports/no_3_2000/index.htm készített a holokauszttagadás tiltásának hatásairól. E szerint a tiltásnak nem volt kimutatható hatása azokban az országokban, ahol azt korábban már kodifikálták.

Jóllehet voltak sikeres perek Németországban és Franciaországban, nagyon kevés alapult a holokauszttagadást tiltó törvényeken. Bár a tagadás intenzitása egyes, a tiltó zónához tartozó országokban csökkent, ez a változás nem köthető a törvényhez, és a holokauszttagadás gyengülése olyan országokban is megfigyelhető volt, ahol nincs hatályban tiltó jogszabály.

A tanulmány ugyanakkor hozzáteszi, hogy nem feltétlenül alkalmazhatók Nagy-Britanniában más országok tapasztalatai. Franciaországban és Németországban például a britnél jóval erősebb a szélsőjobb és az antiszemitizmus, ami azt jelenti hogy az ottani tiltó törvényeknek sokkal nagyobb a gyakorlati és jelképes hatása.

Mennyit kapnának a történészek?
Nem kell holokauszttagadó történésznek lenni ahhoz, hogy az embert börtön fenyegesse. Néhány éve Bársony János és Karsai László holokausztkutatók között komoly szakmai konfliktus alakult ki a vészkorszak roma áldozatainak számáról. Bársony százezer felettire, Karsai László történész ötezer körülire tette a magyarországi cigány áldozatok számát. A hétfőn elfogadott törvény értelmében Karsai publikációi sérthetik az áldozatok méltóságát, amiért jelentéktelen színben tünteti fel a roma holokausztot.

Híres holokauszttagadók

A náci népirtást konzekvensen tagadó David Irving brit történészt Ausztriában állították bíróság elé. A vád az volt, hogy 1989-ben előadásaiban kétségbe vonta az auschwitzi gázkamrák létezését és a holokauszt megtörténtét. Irving szerint nincs bizonyíték, hogy a nácik az európai zsidóság teljes kiirtására törekedtek. A bécsi tartományi bíróság 2006-ban három év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Tíz hónap után börtönbüntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették, és szabadlábra helyezték.

A német születésű Ernst Zündel évtizedekig Kanadában élt. Ott adott ki angolul egy holokauszttagadó könyvet, amiért többször is bíróság előtt állt. 2005-ben Németországba toloncolták, 2007-ben ötévi börtönre ítélték.

Robert Faurisson irodalmat tanított a lyioni egyetemen, amíg el nem kezdett holokauszttagadó írásokat közölni. Igazán nagy feltűnést egy, a Le Monde-nak küldött levelével sikerült keltenie, amelyben tagadta a gázkamrák létét, a zsidók szisztematikus kiirtását. Kitalációnak tartotta Elie Wiesel önéletrajzát, és Anna Frank naplójának a hitelességét is kétségbe vonta azon az alapon, hogy az abban leírt porszívó túl hangos volt ahhoz, hogy egy rejtőzködő család használhassa. Faurissont többször megbírságolták, de csak az 1990-es Gayssot-törvény elfogadása után ítélték el holokauszttagadásért.

A lengyelországi születésű német Horst Mahler a 70-es években még a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorszervezet tagja volt. 2000-ben csatlakozott az újfasiszta NPD-hez. Amikor a pártot megpróbálták alkotmányos alapon betiltani, a jogász Mahler lett az NPD ügyvédje. 2009-ben öt év börtönre ítélte ítélték többszöri holokauszttagadás miatt.

A valódi vita

A holokausztrevizionista nézetek terjedése részben összefügg a történelemtudomány fejlődésével. A holokausztkutatásban a kezdeti intencionalista irányvonallal szemben, amely szerint a halálgyárak egy előre kitalált, Hitlerhez kötődő „nagy terv” részeként működtek, a hatvanas évek végétől mindinkább megerősödött a funkcionalista magyarázat. Utóbbi szerint bár az intézményes antiszemita ideológiát felülről gerjesztették, a szisztematikus népirtás gyökere valójában a harmadik birodalom bürokratikus gépezetének rutinszerű működésében keresendő. A funkcionalista interpretációt valló történészek természetesen sohasem vonták kétségbe a holokauszt megtörténtét. A nagy tervre utaló bizonyítékok valós hiányából és a meglévő bizonyítékok, például a gázkamrák kétségbe vonásából a holokauszt meg nem történtére következtető áltörténészek állításait az intencionalista-funkcionalista vita nem legitimálta.

„Ha a vitánk ma zajlana, az új abszurd törvény alapján egy laikus bírónak kéne igazságot tennie egy történészszakmai vitában – mondta Karsai László. – Engem is könnyen elítélhetnének, a mellettem lévő cellába viszont Bársony János kerülhetne, ha valaki azt sérelmezné, hogy a zsidók üldöztetését bagatellizálva azt egy lapon emlegeti a cigányok szenvedésével.”

Bársony János egyetért abban, hogy a szakmai vitát ellehetetlenítheti az új helyzet, ám szerinte a bíróságnak vizsgálnia kéne, hogy valaki tudományos alapon vagy eleve sértő szándékból tesz vitatható kijelentést. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az államnak először a faji megkülönböztetés elleni, ma is hatályos jogszabályoknak kéne érvényt szereznie, mert erre nézve Magyarország külső kötelezettségeket is vállalt, és nem a holokauszttagadás tiltásával kéne foglalkozni, amire senki sem kényszerítette az országot.

Az SZDSZ búcsúajándéka

A liberális párt az elmúlt húsz évben mindvégig következetesen kiállt a gyűlöletbeszéd büntethetővé tétele ellen, és számos alkalommal leszavazta az azt célzó javaslatokat. A véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság alkotmányos alapjogok, azokat nem szabad korlátozni, a szélsőséges megnyilvánulásokat oktatással és széles társadalmi összefogással lehet csak kezelni, a tiltás kontraproduktív mert a gyűlöletbeszéd kódolásához és divatossá válásához vezet, és veszélyes precedenst teremt más tartalmak törvényen kívül helyezésére – ez volt az érvelésük alapja.

A szakadár parlamenti frakció, amelyben még sokan ott ülnek a párt meghatározó politikusai közül, hétfőn (a korábban már kivált Gulyás Józsefet kivéve) egységesen megszavazta a Mesterházy Attila szocialista miniszterelnökjelölt által jegyzett, az utolsó pillanatban a napirendbe szuszakolt, meglehetősen kampányízű törvényjavaslatot.

Mennyit kapnának a kommentelők?

Az új jogszabály előírja, hogy a jogsértő kijelentésnek nagy nyilvánosság előtt kell elhangoznia. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat alapján egyértelmű, hogy a blogbejegyzések és a cikkekre érkező kommentek ilyennek számítanak.

Az online cikkek hozzászólásai között erősen felülreprezentáltak a szélsőséges, rasszista, gyakran holokauszttagadó vélemények, széleskörű tapasztalat, hogy sok olvasó bármilyen témával kapcsolatban automatikusan zsidózni, cigányozni kezd. Kérdés, hogy az igazságszolgáltatás készen áll-e arra, hogy az esetleges feljelentések nyomán tömegével foglalkozzon a holokauszttagadó kijelentésekkel.

Hogy az olvasók felmérhessék, mi vár az igazságszolgáltatásra, a cikket egy napig kommentelhetővé tesszük, és nem moderáljuk a hozzászólásokat. A jelenleg a köztársasági elnök aláírására váró törvény csak a kihirdetése után harminc nappal lép hatályba, ma még egyetlen holokauszttagadó hozzászólót sem lehet megbüntetni.

http://index.hu/belfold/2010/02/24/holokamu/