Revilo P. Oliver: A zsidó psziché

Mindig nagyon nehéz egy faj tagja számára megérteni, vagy értelmezni próbálni egy másik faj mentalitását. Gyakran filozofáltam a zsidó elme rejtelmes vonásairól, annak értelmetlenségeiről, sőt többről annál: az a nyilvánvaló tudatlanság, amellyel csalásokat terjesztenek, amit egy árja meg sem próbálna, mert egy-két órai kutatómunka bebizonyítja, hogy ez a hírlapi kacsa lehetetlenség. (Néhány példát is említettem a Liberty Bell-ben, 1984 novemberében, a 8-17 oldalon.)

Tekintsünk például egy könyvecskét Az Újtestamentum igazi írói címmel, amelyet egy Abelard Reuchlin álnév alatt működő zsidó írt, s amelyet az Abelard Reuchlin alapítvány adott ki Kentben (Washington állam).

Valaki, akinek csak felületes tudása van a római történelemről, tud az összeesküvésről Néró ellen, melyet C. Calpurnius Piso vezetett, Róma legnagyobb családjai egyikének ivadéka, és melyben M. Annaeus Lucanus is részt vett, aki Róma egyik legnagyobb költője volt. Nérót a zsidók mindig szeretettel kezelték, mert miután meggyilkolta anyját és első feleségét, egyik szeretőjével házasodott össze, a nemesi Poppaea Sabinával, aki vagy zsidó volt, vagy családjában volt némi zsidó vér (1), amely ma általános a brit nemességnél, vagy könnyelmű és exhibicionista nőszemély volt, amilyen ma sok gazdag nő, aki bizarr és egzotikus vallásokat vesz föl, hogy táplálja csillaglelkét.

Valószínűleg az ő befolyására Néró nagy szeretetet mutatott a zsidók iránt, és ez a zsidók szerint ellensúlyoz olyan cselekedeteket, amelyek nekik nem szimpatikusak: amikor zsidó bolsevikok egy csapata (akiket Chrestianinak neveztek, ahogy modern megfelelőiket marxistának nevezik) beismerte, hogy nagy tűzvészt indítottak el, amely Róma nagy részét elpusztította, figyelemre méltóan kegyetlen módon végeztette ki őket; és amikor a palesztinai zsidók forradalmat kíséreltek meg, légiókat küldött oda annak leverésére, és ennek eredményeképpen halála után békekötés született Jeruzsálem legyőzése és bevétele után. Még azt is megbocsátják neki, hogy megölte Poppaea Sabinát, amikor a hasára ütött terhessége idején.

A történet, amelyet "Abelard Reuchlin" képzel el és ad tovább mint történelmet, arról szól, hogy Néró idején minden rómaitól elvárták, hogy ismerje el a zsidó isten, Jahve felsőbbrendűségét, és azét a fajét, melyet ő választott ki, de C. Calpurnius Piso nagyon csintalan goj volt, valószínűleg "náci", és összeesküdött Néró ellen, hogy megmentse a világot a zsidók áldásaitól. Mikor elesett, aljas fia folytatta hitvány munkáját, és ő hamisította az "Új Testamentumot", Josephus írásait, hogy rágalmazza és sértegesse Isten népét.

A történet, melyet körülményes áltudományos érveléssel ír le, olyan abszurd, hogy még csak nem is mulatságos, és csak azért említem, mert írója Calpurnius Piso elképzelt fiának olyan furcsa nevet adott: Arius Calpurnius Piso. Azt várja, hogy elhiggyük, hogy a fiú neve Arius volt, mint apjáé Gaius (melynek rövidítése általában C.). Tíz perc egy komolyabb könyvtárban informálta volna "Abelard Reuchlint", hogy a rómaiak nagyon kevés számú keresztnevet használtak, és hogy a korabeli nevek listáján hamar talált volna teljes listát, például Egbert: Bevezetés a latin írások tanulmányozásához c. művében. A nagy arisztokrata családok mindegyike csak igen kevés nevet használt gyermekei névadásakor, és a római köztársaság broughtoni elöljáróinak szemügyre vétele megmutatta volna, hogy a Calpurniiak, például a Calpurnii Pisok, fiaiknak ötféle nevet adtak: Gaius, Gnaeus, Lucius, Marcus és Quintus. Az, hogy közülük valaki fiának olyan nevet adott volna, mint "Arius", annyira abszurd, hogy még csak nem is nevetséges, inkább csak megvetendő hazugság.

Ha ön vagy én ki akarna találni egy nevet George Washington elképzelt fiának, valószínűleg ifjabb George-nak neveznénk őt, de nem tudnánk olyan nevet elképzelni, hogy Igor Washington vagy Texas Washington vagy Sitting Bull Washington vagy Mohammed Washington. És ha olyan tudatlanok lennénk, hogy egy ilyen nevet elfogadhatónak hinnénk, eltöltenénk pár percet a könyvtárban, és fölfedeznénk, hogy miért lenne egy ilyen név teljességgel elképzelhetetlen, és elképzelésünket módosítanánk, hogy az legalább külsőségeiben hihető legyen.

De zsidók nem áldozzák föl ezt a pár percet ilyesmire. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert a zsidó elme szerint minden igaz, ami jó a zsidóknak, vagy azért, mert annyira lenézik azt a fajt, amely elhiszi nekik a szűz születés és a sírból való három nap utáni föléledés legendáját, vagy mert szeretik bemutatni uralmukat hűbéreseik fölött, hogy hihetetlen dolgokat hitetnek el hajlongó szolgáikkal, amelyek annyira abszurdak, mint a híres "holokauszt".

1) Itt egy általánosan elfogadott történetet mondok el Poppaea Sabináról mely valószínűleg a megbeszélt könyvben is benne van, de nem garantálom annak valódiságát. A legtöbb történész az ő zsidóságát zsidó csalásnak tartja, s én hajlok arra, hogy igazat adjak nekik.

(Liberty Bell 1985. november)