Gerard Menuhin: Sylvia Stolz, a német Jeanne d’Arc

Gerard Menuhint, a világhírű hegedűművész, Jehudi Menuhin 61 éves fiát 2005 decemberében kizárták a német Menuhin Alapítványból, amelyet addig elnökölt, mert az előző hónapban megjelentetett egy cikket a szélsőjobboldali Nemzeti Demokrata Párt (NPD) orgánumában, amelyben többek között azt is szóvá tette, hogy az a nép, amely még hatvan évvel a háború vége után is hagyja magát megfélemlíteni az akkori események által, az „nem egészséges”. Anticionista és németbarát zsidóként Gerard Menuhinnak volt bátorsága meglátogatni a börtönben Sylvia Stolz ügyvédnőt, aki a holokauszttagadó Ernst Zündel kanadai-német kiadót védte a mannheimi bíróság előtt, és akit védőként kifejtett tevékenysége miatt a tárgyalóteremből egyenesen a heidelbergi börtönbe vittek.

Az alábbiakban e látogatás kivonatos története olvasható Gerard Menuhin tollából.

Heidelberg, 2008. november 10.

(…) Sylvia Stolz sötét szoknyát visel. Külseje ismerős számomra az újságokban látott fényképek és a televíziós megjelenései alapján. Nyitott arca, fiatalos külseje és kislányos hangja szintén ismerősnek tűnik.
Kívülről nyugodtnak és rendületlennek látszik. Egy gyors kézfogást követően helyet foglalunk az asztal két oldalán. Ekkor eszembe jutott egy gondolat, amelyet mindnyájunknak eszünkben kellene tartanunk: ezt a német nőt azért ítélték három és fél év börtönre, mert tiltott véleményeket hangoztatott, miközben a német igazságszolgáltatás enyhébb büntetéseket szab ki azokra az idegenekre, akik Németországban német állampolgárokat gyilkolnak meg.

Az egyik interjújában Sylvia Stolz kijelentette, hogy a „németek nem törekednek megbüntetni másokat”. Tekintetbe véve azt a németellenes propagandát, amelyet imamalomként terjesztenek a cionisták és a „jó emberek”, megvilágítja a dolgokat, ha ezt a gondolatát a kontextusába helyezzük.
Ugyanez a helyzet az állatokkal. Stolz asszony vegetáriánus, és nem tudja elviselni a szenvedő állatok látványát. Az állatvédelemmel foglalkozva került a politikába. A feláldozott állatok iránti együttérzése vezette ahhoz, hogy tiltakozzon a kegyetlen bánásmód miatt, amelynek a kísérletezések és a tömegtermelés során vannak kitéve. De be kellett látnia, hogy a tiltakozás és az érvelés sajnos nem elég ahhoz, hogy véget érjenek ezek a praktikák.

A történelmi igazság elnyomása elleni felszabadító harcban a legjobb célpont a büntetőapparátus, mivel ott kezdődik a hivatalos elnyomás. Ott kötelezően kézzelfogható és konkrét érvekre van szükség.

Stolz asszony úgy véli, hogy a parlamenti képviseletnek nincs sok értelme, mert a jelenlegi állítólagos demokrácia inkább az elnyomást szolgálja, mintsem a szabadságot. A politikai pártokra ma óriási nyomás nehezedik. A pártok egymásra hasonlítanak és felcserélhetők, és azon kívül, hogy a hatalmon maradjanak, alig érdekli őket más. Mivel állandóan betiltással fenyegetik, így az NPD is alig különbözik a többi párttól.

Az amerikai választásokról Stolz asszonynak kevés mondanivalója van. Szerinte Obama csak egy bábfigura.

Amikor a saját helyzetéről kérdezem, egy vállmozdulattal elhárítja a kérdést, mintha ez nem lenne érdekes. Nem szeret magáról beszélni, csupán annyit mond, hogy dalokat komponál népi vagy szatirikus témákra. Ezek a dalok rettenetes történetekről szólnak, gyilkosságról, szerelemről, katasztrófákról és izgalmas politikai eseményekről. Ráadásul pedig könyvet ír az állatvédelemről. És hogy mit olvas? Hegelt. Mást nem adnak neki.

A heidelbergi börtönben igen gyatra az étel minősége. A menü étvágygerjesztő, amikor elolvassuk, de az étel alig ehető. Például, ha sárgarépa saláta van a menüben, annyira elfűszerezik, talán azért, hogy feljavítsák az ízét, hogy Sylvia Stolz nagyon megszomjazik, és rengeteget iszik, pedig a víz erősen klórozott. Gyümölcsöt kap? Igen, de az almák fénylő mesterséges réteggel vannak bevonva, amelyet csak meleg vízzel lehet lemosni. Ez tényleg bűncselekmény, hogy embereket, adott esetben egy asszonyt, a véleményük miatt üldözzék és utána még az egészségüket is veszélyeztessék. Egy ilyen helyzet felháborító és elfogadhatatlan. (…) Azt hihetnénk, hogy a konyhai személyzet szándékosan készít ilyen undorító ételeket, amint az már megtörtént, hogy hasznot húztak a jó minőségű termékek eladásából, a rossz minőségűt pedig felszolgálták a raboknak. Ekkor az egyik rab ételében egy döglött egeret találtak.

Sylvia Stolz jó viszonyban van a rabok többségével. Ügyvédként szívesen adna nekik tanácsokat is, de nem ajánlhatja fel az ingyenes segítségét, mert öt évre eltiltották a foglalkozása gyakorlásától.

A német ügy mártírjának tekinti magát? „Ha ezért bebörtönzéssel kell fizetnem, akkor megéri. Németország szabadsága olyan fontos számomra, hogy hajlandó vagyok a személyes szabadságomat is feláldozni érte.”

Vajon Sylvia Stolz kész újrakezdeni? Acélos eltökéltséggel, amelyet alig gyanítanánk ennél az érzékeny asszonynál, ezt válaszolja: „Mint az én esetemben mindig, a börtön csak megerősíti a meggyőződésemet.”

Ford.: Hep Titusz