Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Hitler maradványait a zsidó Andropov utasítására semmisítették meg, ha igaz (vö. Hitler mégsem lett öngyilkos? - Reáltörténelem)
Hitler maradványait az Oroszországban őrzött koponyatöredék és állkapocs kivételével 1970-ben elégették és egy folyóba dobták Jurij Andropovnak, a KGB akkori vezetőjének titkos terve alapján - mondta az Interfax hírügynökségnek Vlagyimir Hrisztoforov, a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumainak vezetője.
Jurij Andropov 1970. március 13-i keltezéssel feljegyzést írt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Központi Bizottságának, amelyben célszerűnek minősítette Hitler, felesége, Eva Braun, valamint a Goebbels-család földi maradványainak megsemmisítését. Az Archívum fedőnevű terv célja az volt, hogy megsemmisítsék a "Magdeburgban 1946. február 21-én, a helyőrségi telepen, a Westendstrasse 36. számú ház közelében eltemetett háborús bűnösök maradványait" - közölte Hrisztoforov.
Az 1970. április 4-én elvégzett munkáról két akta született: az egyik a nevezettek exhumálását, a másik a maradványok fizikai megsemmisítését rögzíti. Az utóbbiban egyebek között az áll, hogy "a maradványok fizikai megsemmisítését a Magdeburgtól 11 kilométerre lévő Schönebeck térségében nyílt tűzön való elégetéssel, majd a hamunak...a Bideritz folyóba való szórásával végezték el" - mondta Hrisztoforov.
A levéltáros hozzátette, hogy Adolf Hitler, felesége, Eva Braun, valamint a Goebbels-család tagjainak 1945 májusában megvizsgált maradványait a 3. hadsereg elhárítási egységének (Szmers) áthelyezésével kapcsolatban 1945 júniusában Rathenow város közelében egy erdőben temették el újra, a helyet részletesen leírták és bejelölték térképen.
Később, 1946. február 21-én a Németországban állomásozó szovjet megszálló erők Szmers-főnökének utasítására Magdeburgban egy katonai telep területén temették el a maradványokat, ahol akkor a 3. hadsereg Szmers-osztálya volt. Ám 1970 márciusában olyan döntés született, hogy a helyőrségi telepet átadják a német hatóságoknak.
Hrisztoforov véleménye szerint Andropov döntését a KGB és az SZKP Központi Bizottságában uralkodó aggodalom diktálta, az, hogy Hitler temetkezési helye hívei körében kegyhellyé válhat. Amíg a sírok a szovjet helyőrségi telepen voltak, helyüket titokban lehetett tartani, és meg lehetett akadályozni, hogy illetéktelenek a közelükbe férkőzzenek. Az egység áthelyezésekor azonban úgy döntöttek, hogy a fasiszta vezért nem temetik el újra, hanem elégetik maradványait.
Az FSZB levéltárainak vezetője úgy vélte: a döntés megalapozott volt, hiszen azok mellett, akik a második világháború történelme iránt érdeklődnek, léteznek olyanok is, akik változatlanul a fasiszta ideológia hívei - mint mondta, sajnos még Oroszországban is -, és nem lett volna helyes alapot teremteni valamiféle kultusznak.
(MTI/Index)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 4.
1542. február 4. Rómában elevenen megégetik az eretnekségben vétkes Giandomenico dell’Aquilát. Akkoriban III. Pál (Alessandro Farnese) személyében egy hitetlen ült a pápai trónon. (Vö. 1541. január 17.)
1936. február 4. A svájci Davosban David Frankfurter zsidó egyetemi hallgató merényletet követ el Wilhelm Gustloff svájci nemzetiszocialista vezető ellen. A gyilkost 18 éves börtönbüntésre ítélték, amelynek azonban csak a felét töltötte le, szabadulása után pedig Izraelbe távozott. (Vö. 1945. január 30.)
1945. február 4. „Az angolokat kímélve az volt az elképzelésem, hogy nem követem el a helyrehozhatatlant Nyugaton. Később, keleten támadva és a kommunista kelevényt kiszúrva azt reméltem, hogy jóérzékű reakciót válthatok ki a nyugatiaknál. Alábecsültem azonban a Churchill angoljai fölötti zsidó uralom hatalmát. Inkább belemerülnek ugyanis a hanyatlásba, mint hogy elfogadják a nemzetiszocializmust”, mondja Hitler főhadiszállásán Bormann-nak. (Vö. 1945. február 7.)
1983. február 4. Jiszráel Eldad, az „Izrael felszabadítását” zászlajára tűző cionista Lehi mozgalom egyik történelmi vezetője a tel-avivi Yedioth Ahronoth c. napilapban megerősíti, hogy szervezete és a náci Németország hivatalos képviselői között tárgyalások folytak a „zsidóprobléma végleges megoldása” és a „zsidómentes Európa” (Judenreines Europa) megteremtése céljából. A Lehi elődszervezete, a palesztinai zsidó állam létrehozása érdekében angolellenes terrorakciókat végrehajtó Irgun Cvai Leumi (vö. 1942. február 12.) késznek mutatkozott ténylegesen is hadba szállni Németország oldalán, és ezzel Hitler óhajának megfelelően hozzájárulni Anglia elszigeteléséhez és legyőzéséhez, már csak azért is, mert – mint azt önmagukról állították – „szervezete és világfelfogása szerint (az Irgun) szorosan kapcsolódik az európai diktatórikus mozgalmakhoz”. (Vö. 1933. június 21.; 1983. augusztus 19.)
