Iratkozzon fel hírlevelünkre!
A holokauszt-kreacionizmus egyik újabb gyöngyszeme (ante porcos): kedvére sétafikált ki-be a vérszomjas, de a jelek szerint nem valami szemfüles SS-pribékek által őrzött auschwitzi "haláltáborba" egy brit hadifogoly, de csak most, 91 évesen jutott eszébe, hogy elmeséli az ott látott borzalmakat. Mindeddig ugyanis (speciálisan az ilyen esetek hihetővé tételére kitalált) "poszttraumatikus stresszbetegségben" szenvedett, amelyből azonban, hála Jahvénak, hirtelen kigyógyult. Éppen jókor, mert egyrészt már komoly piaci hiány mutatkozott az emlékezeti pornográfia termékeiben, másrészt pedig a végén még elmulasztotta volna a Jád Vásém nagy mesemondóknak odaítélt "Világ Igazai" (sic!) díját, amely - ha Jahve csakugyan létezik - bizonyára hasznára fog válni a paradicsomban, ahová a magafajták mondhatni hivatalból kerülnek. Ne sajnáljuk tőle! Az efféle fantasztikus fantázia, mint az övé, tényleg minden elismerést megérdemel.
Először számolt be az átélt borzalmakról az a brit katona, aki hadifogoly létére kétszer is becsempészte magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy szemtanúként szólhasson a gázkamrákról és mindarról, amit látott.
Denis Avey "földi pokolként" írta le a koncentrációs tábort, ahol sok fogollyal sikerül beszélnie. Mint a 91 esztendős veterán a BBC-nek elmondta: a meggyötört emberek alig említették korábbi életüket, mindannyian a tábor embertelen körülményeiről és a kényszermunkáról meséltek neki. Tudatában voltak, hogy legfeljebb öt hónapjuk van hátra az életből. Mikor megkérdezte, hova lettek azok, akikkel korábban találkozott, azt válaszolták neki, hogy "kiszálltak a kéményen" - emlékezett.
Avey német fogságba került a második világháború idején, és egy Auschwitz melletti fogolytáborban őrizték. Onnan szökött át két alkalommal is a haláltáborba, mert tudni akarta az igazságot a gázkamrákról, hogy másoknak is elmondhassa.
Eddig azért nem szólalt meg - írta a bbc.co.uk -, mert kiszabadulása és hazatérése után poszttraumatikus stresszbetegségben szenvedett, és csak mostanában tudta elmesélni, hogy mi is történt vele, és mit látott.
"Ha az ember a mai körülmények között elképzeli, az egész nevetséges, abszolút nevetséges. Senki sem gondolná, hogy valaki ilyesmit gondol vagy tesz, pedig én éppen ezt csináltam. Vörös volt a hajam és ahhoz illett a vérmérsékletem is. Semmi sem tarthatott vissza" - magyarázta az idős ember.
A koncentrációs táborba úgy jutott be, hogy ruhát és helyet cserélt egy zsidó fogollyal, akiben megbízott.
Tanúja lett a foglyokkal szembeni brutalitásnak a táborban, ahol mint mondta, naponta lőttek le embereket (nem úgy, mint a szövetségesek fogolytáboraiban, ahol - mint az köztudott - tiszta Hawaii volt az élet, vö. James Bacque: Egyéb veszteségek). Mikor megismerkedett az egyik auschwitzi fogollyal, Ernst Lobethall-lal, elhatározta, hogy segít neki. Lobethall húga, Susana a háború kitörése előtt Angliába került, Aveynek sikerült megszerveznie, hogy levelet, cigarettát és csokoládét küldhessen bátyjának.
A két pakli becsempészett Players cigaretta valószínűleg megmentette Lobethall életét, mivel meg tudta talpaltatni belőle a cipőjét. 1945 telén ezrével haltak meg a táborokból a hírhedt halálmenetekben (vö. Elie Wiesel autentikus visszaemlékezése, akinek nemcsak a "haláltábort", de a "halálmenetet" is sikerült átvészelnie) továbbindított foglyok.
Avey hazatérése után, 1945-ben futólag találkozott Susana Lobethall-lal. Akkor mindketten azt hitték, hogy Ernst odaveszett, pedig szerencsére megmenekült.
A BBC-nek sikerült Susana nyomára akadnia, és megszervezték a két idős ember találkozását. Avey a találkozás során tudta meg, hogy Ernst Amerikában telepedett le és alapított családot. Azonban időközben elhunyt, anélkül, hogy megtudta volna a brit katona nevét, aki segített neki.
Halála előtt azonban elmesélte történetét, amelyet a holokauszt túlélőinek visszaemlékezéseit gyűjtő Shoah Alapítvány videóra rögzített. A felvételben Ginger (Vörös) néven emlegetett egy brit katonát, akivel az auschwitzi táborban barátkozott össze. Ez az ember volt Denis Avey.
(MTI/Index kiegészítve)
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)