Bognár József: Körlevél a katolikus püspök uraknak (Az M?KPK botrányos állásfoglalására reagálva)

Körlevél a püspök uraknak

Csak udvariasságból tisztelt uraim!

Szeptember vége felé jött ki egy püspöki körlevél, melyben a katolikus egyház eligazította gyérülő híveit a hitbéli miheztartás végett. A fő veszély szerintük, mint 17OO éve mindig, a pogányság és a szinkretizmus. Ez utóbbi fogalom valójában eretnekséget jelent számukra, a hivatalos doktrinától való eltérést. Rendre az a bizonyos madáchi „i”betű izgatja fel ugyanis őket ennyire.

Azért csak számukra probléma ez, mert a "pogányok", vagyis a mai világ kb. 9O százaléka számára az teljesen természetes, hogy ahány isten, istenkép, annyi igazság. Vagyis a zsidó Jézus nem nagyobb igazság, mint a pártus dublőre, tehát kinek a pap, kinek a papné. Ez ugyanis hit kérdése, vagyis szubjektív. Csak az igazság vélt birtokosának totalitárius hitével rendelkezők képzelik, hogy ők tényleg birtokolnak valamit, aminek a tisztaságára, vélt egyediségére vigyázni kell, és ez alapján érzik magukat feljogosítva arra, hogy népeket, kultúrákat kiirtsanak, kiátkozzanak stb.
Szerencsé(nk)re ma már elviselhetőbb idők járnak, így körlevelükkel a püspök urak csak rendíthetetlenül kitartó híveik között érnek el némi eredményt, de a társadalom, az érdeklődők elsöprő többsége egészséges önzésből fütyül rögeszméikre. Annyira érdektelen a mondókájuk, hogy még csak nem is viccelődnek rajta. Besavanyodott ideológiájukra egyre kevesebben figyelnek oda, amit a püspök urak egyre vékonyabb pénztárcája is mutat. Persze azért nem kell sajnálni őket, bőven van még a hagyományosan feneketlen papzsákban.

Mi fáj a püspök uraknak?

Dolgozik az inkvizícióKét dolog. Az egyik, hogy „terjed a pogányság”, vagyis a kereszténység visszaszorul, mindenekelőtt Európában. Ezt tőlünk nyugatabbra úgy fogalmazzák meg, hogy Európa a kereszténység utáni korban él. Mi is így látjuk, csak nemzetünk hivatásos hangadói még nem jutottak el ennek felismeréséig. Ez a fogalom pedig, hogy "pogány", egy örök, bár egyre kisebb hatékonyságú szitokszó, amellyel oly sokáig tudtak mozgósítani, ártatlanokat gyilkolni, ma pedig már csak bizonyos hátborzongató érdeklődést kelteni. Valójában eredetileg is csak annyit jelentett pogánynak lenni, hogy valaki nem keresztény. Éppen ezért különösen is visszatetsző a „vallások közötti megértést, párbeszédet” hirdető katolikus klérus szájából e szitoknak szánt fogalom. Ez a "vizet prédikál és bort iszik" jellegzetes példája. Vagyis minden fogadkozása ellenére a katolikus egyház változatlanul képtelen a párbeszédre. Bár lehet, hogy csak azért, mert a kereszténység mindössze egy alig kétezer éves ideológia, vagyis nem volt még ideje megérni, felnőni. E tan pozitív értelemben amúgy sem hozott semmi újat. A világ, az ember addig is jól elvolt nélküle, általa pedig végképp nem lettünk többek, csak ostobábbak. (Carl Sagan csillagász szerint a kereszténység felért egy súlyos agyműtéttel.) Mert pogányok, rómaiak alkották meg a mai európai jogrendszert. Erre épül az EU is, nem a keresztény idiotizmusra. Az európai kultúra Tálésztól Püthagoraszon át Archimédeszig és mondjuk Hippokratésztól, Szophoklészen át Horatiusig, Arisztotelészig, Pheidiaszig, ugyancsak nem keresztény találmány. Még az egyház „szent nyelvei” (latin, görög) is pogányok. Úgyhogy hátrább az agarakkal. Önök itt csak romboltak, mindent, ami már önök előtt létezett, ami a valódi gyökereinket, kultúránkat alkotja. Ezért nevezik önöket gyökérmetszőknek. Itt a kultúrát mi csináltuk. A kereszténység csak tehertétel Európa számára. Ahogy Apollinaire vagy száz éve mondta: szegény keresztények, Európában egyedül ti nem vagytok "antikok": őshonosak, idevalók, csak jöttmentek. A kereszténység csak egy közel-keleti exportcikk, a maga kártékonyságával: egy igazi sorscsapás. Aztán a hosszú sötét középkor, totalitárius ideológiájának fénykora után a reneszánsz már a mi feltámadt erőnk volt, amelynek önök is kénytelenek voltak behódolni. Innentől kezdve lett élhetőbb az élet, lett ismét kultúra, tudomány, műveltség Európában. Mert mi végig, már az "újjászületés" előtt is ott ”kísértettünk” (Molnár Tamás), mert mi vagyunk a valóság, a normalitás, az élet, az igényesség, az etalon. Mi hoztuk vissza a szépséget, az életkedvet az önök siralomvölgyébe. (Jellemző, hogy Jézus az evangéliumokban egyszer sem nevet. A szépség pedig tökéletesen hidegen hagyta, miként minden inkvizítort és gyóntatót.) Ezt az önök által legyilkolt, megalázott, tönkretett legnagyobbjaink tragikusan hosszú sora is igazolja Hüpatiától kezdve Giordano Brunóig és Galileiig.
A 4-6ooo éves Indiában, Kínában, Nepálban, Vietnámban, ezekben a hatalmas kultúrákban csupán nem szívesen látott felforgatók a püspök urak. Ezért „üldözik” ott önöket. Mert nem akarnak az európaiak sorsára jutni. Mert maguk a kínai nagy falat is elpusztítanák, mint pogány bálványt, és mindent, amiért ma még sokan oda akarnak utazni. Mert maguknak semmi bajuk a tálibokkal sem, mivel azok szellemi tejtestvéreik, csak azt sajnálják, hogy környezetükben már nem pusztíthatnak „bálványokat” és ”romlottságot” olyan szabadon, mint ők.

A magyarságot és a kereszténységet egymáshoz láncolni bűn. A tudatosan pogány Petőfi is megírta, hogy vagy
pap(növendék) vagy hazafi az ember. Ő nem is járt templomba, és ezzel önök is nyilván egyetértenek, ezért románosítják olyan lelkesen és könyörtelenül a csángókat. Ennyit az önök magyarságáról. És akkor a Habsburgokkal vagy a kommunistákkal való kollaborálásukról még nem is beszéltünk. Önök minden elnyomó hatalommal mindig kiegyeztek. Ha úgy hozta, önök igazolták a rabszolgaságot, a feudalizmust, a kapitalizmust vagy a kommunizmust. Csak a mindenkori baksis számított. Mert nemcsak Mindszentyk voltak önök között, akik mögé ma elbújnak, hanem Lékai Lászlók is, akik szerint a szocializmusban megtalálta a
helyét a kereszténység. És tényleg jól kijöttek egymással akkor is, mint mondjuk Kádár VI. Pál pápával. Érdekes, hogy erről manapság "lelkesen hallgatnak" a püspök urak.

Másik problémájuk a püspök uraknak: hogy mit hirdetnek az új eretnekek? Akik körülbelül annyira intelligensek, mint az ortodoxia védői, vagyis Jézus származását, a kereszténység eredetét és más hihetetlenül fontos dolgokat kutatnak. Na és akkor mi van? Tegyék. Kit zavar? Jellemző, hogy ez is csak önöket izgatja fel. Teljesen mindegy, hogy a hülyeséget egy pártus herceg vagy egy rabbi szajkózza, attól az még ugyanaz a hülyeség marad. Nem a "kivel", hanem a "mivel" van baj, úgyhogy nyugodjanak le, lassan már annak is örülni fognak, ha valaki vitatja "igazságaikat", dogmáikat, vagyis egyáltalán szóba kerülnek azok. Elég csak Csehországra gondolni. Ratzingernek igazi tortúra volt egy ilyen országban haknizni, bocsánat: újraevangelizálni. Az ország nagy része ugyanis csak cirkuszi látványosságként nézte őszentsége hókuszpókuszait, de tapsolni ott már csak minden tizedik embernek volt kedve. Egyébként nálunk is. A különbség csak a magyar politikai élet és média provincializmusa miatt tűnik valóságosnak. A kereszténység iránt a társadalm legalább olyan közömbös Magyarországon, mint Prágában.

A Jobbik is csak akkor lett népszerű, amikor a köztéri karácsonyfa-állítás infantilizmusa helyett elkezdett a lényegről (cigánykérdés és bűnözés) beszélni. Ez az igazi bűnük. Csurka és Orbán ezt a felnőtté válást, a homokozóból való kilépést nem tudja neki megbocsátani. Keresztény Magyarországról pedig csak néhány eszelős politikus ábrándozik nálunk is, seggnyaló zsurnalisztáik által körüllihegve. Úgyhogy a püspök urak becsüljék meg jobban az eretnekeiket. Önökkel és velünk, pogányokkal szemben nekik (sajnos) még van küldetéstudatuk (még ők is gyerekek). Ők még hisznek, ők még üdvözülni akarnak. Őket néha még feldühíti az önök intoleranciája. Pedig belőlük fognak egyszer még hitvalló szenteket csinálni egyházuk még nagyobb dicsőségére. Lelki szemeim előtt már látom Pap Szent Gábort, Szántai Szent Lajost, Molnár V. Szent Józsefet, Meszlényi Szent Robit vagy dr. Varga Szent Tibort utólag (post mortem) megdicsőülve. Az apróbb buzgó szentekről most nem is beszélve. Ők a maguk hívő tagozata. Becsüljék meg őket. Ők a jövő, mármint csak az önöké. Szóval maradjunk annyiban, hogy nyilvánvalóan önökhöz húz ez a lázálmos álintelligencia, mint mindig. Tehát van még önök előtt perspektíva. Ezzel szemben a hozzám hasonlók már csak unottan olvassák körleveleiket, a bibliájuk pedig már a kukájukból is kikopott.

Arról nem beszélve, hogy a püspök urak telhetetlenségükben örökké csak pénzt akarnak. Ez a telhetetlenség sokkal több embert idegesít holmi érdektelen körlevélnél, mint gondolnák. Cseh kollégáik, ellentétben önökkel, semmit sem kaptak vissza 1990 után a lopott holmiból, ami logikus is, hiszen az egykori vagyonért önök sem és ők sem tettek soha semmi pozitívat. Azt önök is ugyanúgy lopták a Vajk- István korában jobbággyá züllesztett szabad magyaroktól, mint kései tanítványaik, a kommunisták.

Mi maradt a teendőjük? Mi, az öntudatos vagy csak közömbös pogány többség mindössze normális viszonyokat szeretnénk. A papokra mint az életidegenség képviselőire pedig nincs szükségünk a mindennapi életben. Ezért a szabad idejükben esetleg elmehetnének dolgozni, az apácák meg szülni, mert a családról, gyerekről kibic módjára nemcsak prédikálni kell, hanem példát is illik mutatni.

És akkor egyszer majd valami hasznosat is tesznek végre a magyar nemzetért.