Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Késsel rabolt bankot a lengyel pap

Ezt is megértük! Jahve egyik jámbor szolgája Al Capone babérjaira tört, noha az általánosan bevett nézet szerint a vallásosság jótékony hatással van az általa megfertőzöttek erkölcseire. Kivételek persze mindig vannak. Vagy a kivételek csak a szabályt erősítik?

Letartóztatott egy papot a lengyel rendőrség. A hatóság szerint a 37 éves férfi késsel ment be egy nyugat-lengyelországi város egyik bankjába, ahol megfenyegette a pénztárost. Végül néhány ezer zlotyval (1000 zloty mintegy 65 ezer forint) távozott. Nem sokkal a rablás után a rendőrök elfogták, akkor derült ki, hogy egy papról van szó. Egyelőre nem tudni, hogy miért rabolta ki a bankot.

(Index.hu)

Na, vajon miért? Micsoda hülye kérdés. Biztos kevés volt a perselypénz.

Ma történt

Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.

1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,

„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)

1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)