Lipusz Zsolt: Miért ér többet egy cigány élete egy magyarénál?

2009. augusztus 7-én temették a Szabolcs megyei Kislétán az ott korábban meggyilkolt cigányasszonyt, Balogh Máriát. A tettesek életveszélyesen megsebesítették az áldozat kislányát is. Miként az közismert, az utóbbi időben elszaporodtak a hasonló jellegű emberölések. Ráadásul néhány esetben – miként hírlik – normális életet élő, dolgozó cigányok voltak az áldozatok, s ezek közé tartozik a kislétai eset is.

Éppen ezért joggal vetődik fel a kérdés: vajon kik az elkövetők? Hiszen számos olyan, sanda célzást és közéleti megnyilvánulást hallhattunk kormánypárti politikusoktól, például Szanyi Tibortól, miszerint a sorozatgyilkosság elkövetői a Jobbikkal vagy a Magyar Gárdával hozhatók összefüggésbe. Ily módon azt a meggyőződést kívánják a magyar társadalomban meggyökereztetni, hogy a nemzeti radikálisok ab ovo fajgyűlölők (kéretik a rasszizmus fogalma ettől külön kezeltetni!), s halomra kívánják gyilkolni a Magyarországon élő összes cigányt. Ezért alapos a gyanú, hogy az egész terrorakció mögött valamilyen formában és módon a mai kormányzat és annak titkosszolgálata áll. A nyomozati impotenciát meg a húsz évre történő titkosítást tekintve e gyanúnk csak erősödik.
Az egész tragikus esetet a nemzetellenes média azonnal felkapta, s az áldozat temetésén megjelent valamennyi parlamenti politikai párt és az összes cigányszervezet képviselője és vezéralakja. Azonban nem lévén a kettős mérce hívei, s figyelembe véve azt, hogy mégiscsak Magyarországon élünk, úgy vélem, teljesen indokoltak az alábbi felvetések.
Vajon miért nem vonult ki az egész díszes parlamenti politikusgárda és cigányvezér a magyar kriminalisztika történetében párját ritkító, aljas, állatias kegyetlenséggel, a gyermekei szeme láttára meglincselt, köztiszteletben álló tanárember, Szögi Lajos temetésekor? Talán az ő élete kevesebbet ér, mint a kislétai cigányasszonyé? Vagy miért nem valósult meg ez a demonstratív gyászmenet a cigány suhancok által megerőszakolt, s halálában fél lába lefűrészelésével is megbecstelenített, szerencsétlen, 90 év körüli gadnai magyar asszony utolsó útra kísérésekor? Az ő élete sem ért annyit, hogy eme társaság lerója kegyeletét a kivégzett asszony koporsója előtt? Ennek az egész, eltakarításra régen megérett, polkorrekt antielitnek csak egy cigányáldozat ér annyit, hogy nagy médiacsinnadrattával gyászolja azt? Hány száz ártatlan magyar válik évente a vidéken tomboló cigányterror áldozatává, s erre az antimagyar vezetőrétegnek egyetlen szava nincsen, s az idegen médiában ezek a súlyos bűntettek nem hírértékűek. Vajon miért van ez így? S miért és meddig tűrjük még ezeket a paranoid, elmebeteg, magyarellenes közállapotokat?
A kislétai esetre visszatérve, annak egyfajta epilógusaként meg kell említenünk egy médiavisszhangot nem kapott eseményt is. Történt ugyanis, hogy a díszes polkorrekt kompánia a gyászszertartás végeztével rendőri és egyéb „nemzetbiztonsági” felvezetéssel, elő- és utóvéddel, visszaindult Budapestre. Este kilenc óra tájt Nyíregyházának az M3-as autópályára felvezető körútján szirénázó rendőrautók jelentek meg, amelyek leállásra kényszerítettek a közelben mindenkit, fontoskodó Draskovics-huszárok mobiltelefonáltak az útkereszteződésekben kisebbfajta közlekedési káoszt idézve elő, ami azért e városban az említett időpontban nem kis teljesítmény. Az eset azért is furcsa, mert az autópályára a főváros irányába mintegy 15 km-rel előbb, Nagykállónál is fel lehet hajtani, s ez a védett személyek biztonsága szempontjából is kevésbé problematikus, hiszen nem kell egy nagyváros emeletes házak övezte körútján végighaladni, ahol ugyebár – tisztán elvileg – sok furcsaság megtörténhet. Ötletadási szándék nélkül, például, egy célzott lövés az ötödik emeletről…No, de a ma regnáló, fajvédő, nemzetpusztító hatalom és csicskásai szándékai kifürkészhetetlenek: lehet, hogy pusztán az ellenség megtévesztését szolgáló, elterelő, „Nagy Sün Hadművelet” szemtanúi voltunk. Ám ettől függetlenül a címben felvetett kérdés továbbra is jogos: miért ér többet egy cigány élete egy magyarénál, avagy miért és meddig vagyunk még páriák saját hazánkban?

Kuruc.info