Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Lipusz Zsolt: Miért ér többet egy cigány élete egy magyarénál?

2009. augusztus 7-én temették a Szabolcs megyei Kislétán az ott korábban meggyilkolt cigányasszonyt, Balogh Máriát. A tettesek életveszélyesen megsebesítették az áldozat kislányát is. Miként az közismert, az utóbbi időben elszaporodtak a hasonló jellegű emberölések. Ráadásul néhány esetben – miként hírlik – normális életet élő, dolgozó cigányok voltak az áldozatok, s ezek közé tartozik a kislétai eset is.

Éppen ezért joggal vetődik fel a kérdés: vajon kik az elkövetők? Hiszen számos olyan, sanda célzást és közéleti megnyilvánulást hallhattunk kormánypárti politikusoktól, például Szanyi Tibortól, miszerint a sorozatgyilkosság elkövetői a Jobbikkal vagy a Magyar Gárdával hozhatók összefüggésbe. Ily módon azt a meggyőződést kívánják a magyar társadalomban meggyökereztetni, hogy a nemzeti radikálisok ab ovo fajgyűlölők (kéretik a rasszizmus fogalma ettől külön kezeltetni!), s halomra kívánják gyilkolni a Magyarországon élő összes cigányt. Ezért alapos a gyanú, hogy az egész terrorakció mögött valamilyen formában és módon a mai kormányzat és annak titkosszolgálata áll. A nyomozati impotenciát meg a húsz évre történő titkosítást tekintve e gyanúnk csak erősödik.
Az egész tragikus esetet a nemzetellenes média azonnal felkapta, s az áldozat temetésén megjelent valamennyi parlamenti politikai párt és az összes cigányszervezet képviselője és vezéralakja. Azonban nem lévén a kettős mérce hívei, s figyelembe véve azt, hogy mégiscsak Magyarországon élünk, úgy vélem, teljesen indokoltak az alábbi felvetések.
Vajon miért nem vonult ki az egész díszes parlamenti politikusgárda és cigányvezér a magyar kriminalisztika történetében párját ritkító, aljas, állatias kegyetlenséggel, a gyermekei szeme láttára meglincselt, köztiszteletben álló tanárember, Szögi Lajos temetésekor? Talán az ő élete kevesebbet ér, mint a kislétai cigányasszonyé? Vagy miért nem valósult meg ez a demonstratív gyászmenet a cigány suhancok által megerőszakolt, s halálában fél lába lefűrészelésével is megbecstelenített, szerencsétlen, 90 év körüli gadnai magyar asszony utolsó útra kísérésekor? Az ő élete sem ért annyit, hogy eme társaság lerója kegyeletét a kivégzett asszony koporsója előtt? Ennek az egész, eltakarításra régen megérett, polkorrekt antielitnek csak egy cigányáldozat ér annyit, hogy nagy médiacsinnadrattával gyászolja azt? Hány száz ártatlan magyar válik évente a vidéken tomboló cigányterror áldozatává, s erre az antimagyar vezetőrétegnek egyetlen szava nincsen, s az idegen médiában ezek a súlyos bűntettek nem hírértékűek. Vajon miért van ez így? S miért és meddig tűrjük még ezeket a paranoid, elmebeteg, magyarellenes közállapotokat?
A kislétai esetre visszatérve, annak egyfajta epilógusaként meg kell említenünk egy médiavisszhangot nem kapott eseményt is. Történt ugyanis, hogy a díszes polkorrekt kompánia a gyászszertartás végeztével rendőri és egyéb „nemzetbiztonsági” felvezetéssel, elő- és utóvéddel, visszaindult Budapestre. Este kilenc óra tájt Nyíregyházának az M3-as autópályára felvezető körútján szirénázó rendőrautók jelentek meg, amelyek leállásra kényszerítettek a közelben mindenkit, fontoskodó Draskovics-huszárok mobiltelefonáltak az útkereszteződésekben kisebbfajta közlekedési káoszt idézve elő, ami azért e városban az említett időpontban nem kis teljesítmény. Az eset azért is furcsa, mert az autópályára a főváros irányába mintegy 15 km-rel előbb, Nagykállónál is fel lehet hajtani, s ez a védett személyek biztonsága szempontjából is kevésbé problematikus, hiszen nem kell egy nagyváros emeletes házak övezte körútján végighaladni, ahol ugyebár – tisztán elvileg – sok furcsaság megtörténhet. Ötletadási szándék nélkül, például, egy célzott lövés az ötödik emeletről…No, de a ma regnáló, fajvédő, nemzetpusztító hatalom és csicskásai szándékai kifürkészhetetlenek: lehet, hogy pusztán az ellenség megtévesztését szolgáló, elterelő, „Nagy Sün Hadművelet” szemtanúi voltunk. Ám ettől függetlenül a címben felvetett kérdés továbbra is jogos: miért ér többet egy cigány élete egy magyarénál, avagy miért és meddig vagyunk még páriák saját hazánkban?

Kuruc.info

Ma történt

Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.

1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,

„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)

1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)