Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Polgármesterek, demokrata és republikánus párti potentátok, sőt tiszteletre méltó (?) egyházi személyiségek a főszereplői annak a nagyszabású svindlinek, amelynek július végén vetett véget az FBI New Jersey szövetségi államban. Mindennapos eset, legyinthet rá a kormánypártok korrupciós hiperaktivitása láttán e téren is rezignálttá vált magyar olvasó, joggal igényelve, hogy söprögessünk inkább a saját portánk előtt. Hogy mégis foglalkozunk vele, azt nem az elkövetői kör sajátos (noha „mindennaposnak” mondható) etnikai összetétele, hanem az a mód indokolja, ahogyan az izraeli média és politika reagált rá.
Röviden a tények: parkolókban gazdát cserélő borítékok, korrupt választott tisztségviselők és állami hivatalnokok, pénzmosásra szolgáló zsinagógák, nemzetközi szervkereskedelem – egy politikai thriller minden eleme megtalálható az FBI által felgöngyölített ügyben. Felejtsük el Chicagót! Az a rendkívüli ingatlan-boom ugyanis, amelyet New York közelsége okán élvezett, New Jerseyt már jó ideje a korrupció közismert melegágyává tette, amint azt az utóbbi évtizedben foganatosított több tucatnyi letartóztatás is bizonyítja.
Az igazi nagy halakhoz azonban a szövetségi ügynököknek szükségük volt egy nehézsúlyú csalira, akit 2006-ban találtak meg a szefárd rabbi fiaként kiváló „közösségi” kapcsolatokkal rendelkező Solomon Dwek személyében. A New Jerseyben és Brooklynban több mint kétszáz ingatlannal rendelkező 36 éves spekuláns egy 25 millió dolláros csalás kapcsán került a hatóságok látókörébe, és büntetésének csökkentése fejében hajlandó volt az FBI informátorává válni. Mikrofont tűztek tehát a gomblyukába és megbízták azzal, hogy épüljön be egyrészt a szíriai zsidó közösségbe, másrészt a helyi politikusok közé. Tehetséges szélhámosként végül is több tucat delikvenst sikerült lépre csalnia, 44-et pedig rács mögé juttatnia, köztük öt rabbit és számos újonnan megválasztott politikust, akik egyébként kivétel nélkül korrupcióellenes programmal kampányoltak és győztek a választásokon.
Ami a jámbor egyházfikat illeti, a 87 éves Saul Kasszin, az 58 éves Eliahu Ben-Haim, az 57 éves Lavel Schwartz és az 56 éves Mordeháj Fish végezte a piszkos pénz tisztára mosását oly módon, hogy állítólagos „jótékonysági célokra” Izraelbe utalták, majd 10 százalékos jutalék levonása után visszajuttatták azt a megbízóknak. Egyikük, az 58 éves Levy-Jichak Rosenbaum pedig még arra is kapható volt, hogy bagatell 160 ezer dollárért vesét szerezzen Dweknek, amelyért a saját bevallása szerint már évek óta zajló szervkereskedelem keretében 10 ezer dollárt fizetett volna egy izraeli rászorulónak.
A vezető izraeli napilap, a Ha’aretz (2009. július 26.) szerint a gigasvindli lelepleződése azzal a konkrét következménnyel jár majd a cionista entitásra nézve, hogy „a Sász párt kevesebb adományt fog kapni az amerikai szefárd zsidóktól, tehát közvetlen állami támogatást fog kérni, mert ez (a botrány) a szefárd jesivák egész rendszerét érinti”. Jichak Kakun, a Yom Le’Yom hetilap főszerkesztője viszont úgy látja, hogy a rabbik látványos és „túlmédiatizált” letartóztatása mögött valójában antiszemitizmus áll. Mint írja, „az az érzésünk, hogy az FBI szándékosan tartóztatott le minél több rabbit, egyszerűen azért, hogy megalázza őket. (…) Anélkül, hogy számot vetnénk az ügy részleteivel, sohasem láttuk még, hogy az FBI és a rendőrség így viselkedett volna muzulmánokkal és keresztényekkel. Nyilvánvalónak látszik, hogy ezeket a letartóztatásokat az antiszemitizmus motiválta”. Az újságíró nem mulasztja el kihangsúlyozni, hogy szándékában áll vezércikket szentelni az Obama-kormánynak, amely szerinte antiszemita érzületet gerjeszt az amerikai zsidók ellen. Ugyanígy gondolja Nisszim Ze’ev, a Knesszet Sász párti képviselője is, aki kijelentette, hogy az amerikai rendőrség szándékosan mutatott hamis képet a zsidó közösség tagjairól, amikor azzal vádolta őket, hogy szervkereskedelemmel és sikkasztással hozhatók kapcsolatba. A média által a meggyanúsított rabbikra alkalmazott olyasféle kifejezések apropóján, mint a „Kóser Nostra” (vö. Cosa Nostra), az izraeli honatya – a hasonló esetekben mindig célravezető taktikát alkalmazva – antiszemitizmussal vádolta meg a rendőrséget és a sajtót, mert úgymond „megpróbálják elhitetni, hogy létezik egy zsidó maffia”.
Némi pikantériát ad a dolognak, hogy ez utóbbi létezését – többek között – olyan hiteles és megcáfolhatatlan, merthogy „közösségi” források is alátámasztják, mint Rich Cohen Kemény zsidók (Ulpius-ház, 2003) című könyve. Sőt mi több, az amerikai Rolling Stone magazin szerkesztőjeként ismert szerző, aki a Newsweek szerint „az a zsidó maffiának (sic!), ami Mario Puzo, a Keresztapa írója az olasz maffiának”, ebbéli minőségében valóságos dicshimnuszt zeng vágya cseppet sem titokzatos tárgyáról, például így: „A zsidókat Amerikában is elnyomták, megfélemlítették, de Amerikában a zsidók visszavághattak. Nem korlátozták őket, legalábbis jogi értelemben, semmiféle helyre vagy foglalkozásra – szabadságukban állt bűnözővé lenni” (46. o.). „Gyilkosok voltak. Úgy öltek, mintha nem lennének következmények, így sokuk számára nem is voltak. Csak küldetések a vakációk között. Áthágták a korlátokat. (…) Ezek az emberek nem tudták, hogy a zsidóknak gyengéknek kell lenniük, hát nem voltak azok.” (115.) „A legtöbben sosem hallottak zsidó gengszterekről. Nem is hiszik el, hogy valaha is léteztek. A zsidó gengszter eszméje tökéletesen ellentmond a zsidókról alkotott sztereotípiáknak, amelyek magyarázzák a zsidók helyét a világban. (149.) „A zsidó gengszterek számára a bűnözés nem a rendszerből kivezető, hanem a bevezető út volt.” (174.) „A gengszterek egy újfajta, sportos, mindenütt magát feltaláló zsidó prototípusai, amely a második világháború hamvaiból született.” (220.) „Az emberek azért nem hisznek a zsidó gengszterekben, mert a zsidó gengszterek halomra döntik sokak elvárásait a zsidókkal szemben. A zsidó gengszterek az elsők között vetették el a zsidók kivételezettségének eszméjét, tették sínre a zsidókat a gyilkosok és tolvajok világában. Megszabadították őket.” (291.)
Úgy tűnik, mindezzel a hatóságok is tisztában vannak New Jerseyben – újabb ürügyet szolgáltatva ahhoz, hogy antiszemitizmust kiáltsanak Izraelben.
MD 2009. VIII. 11.
Epilógus: Izrael Dwek rabbi, a monmouthi szefárd zsidó közösség szellemi vezetője kitagadta fiát, Solomont, aki a hagyomány szerint ettől fogva halottnak számít. Döntését a talmudi törvénnyel indokolta, amely megtiltja, hogy egy zsidó információt nyújtson egy másik zsidóról egy nem zsidónak. Épületes.
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)