Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Nácivadászat a biológiai óra ellenében

Túl vannak a nyolcvanon és az idő múltával egyre kevesebb az esély, hogy az igazságszolgáltatás elé kerüljenek. - A biológiai óra ellenünk dolgozik, de nem adjuk fel. John Demjanjuk esete is azt mutatja, megéri a kitartó munka - nyilatkozta Kurt Schrimm főállamügyész, a Stuttgart melletti Ludwigsburgban működő, a náci háborús bűnösök felkutatására szakosodott központ vezetője.

Schrimm és csapata fontos szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok hosszas jogi huzavona után a hét elején kitoloncolta Demjanjukot. A 89 éves férfit azzal vádolják, hogy az egykori sobibóri koncentrációs tábor őreként legalább 29 ezer zsidó meggyilkolásában működött közre. Büntetőpere heteken belül elkezdődhet. A vád szerint az ukrán származású Demjanjuk a nácik által kiképzett úgynevezett "travnyik" volt. A többségükben balti és ukrán származású pribékek brutális kegyetlenséggel vettek részt a zsidók szelektálásában, gázkamrákba hajtásában.

Schrimmék "körözési listáján" még számos exnáci van. Például a szerb származású Josias Kumpf, akit a kelet-lengyelországi Trawnikiban képeztek ki SS-önkéntesnek, majd pedig a sachsenhauseni koncentrációs táborban is "bevetettek". Kumpf amerikai adatok szerint legalább nyolcezer zsidó legyilkolásában vett részt. Hazátlanként Ausztriában él, a németek szeretnék elérni a kiadatását, a probléma az, hogy az osztrák törvények szerint a 83 éves férfi állítólagos bűnei időközben elévültek.

Ami Demjanjukot illeti, a sobibóri mellett a majdaneki és és a treblinkai koncentrációs táborokban is "szolgált" egykori önkéntest már a nyolcvanas évek végén Jeruzsálemben bíróság elé állították. Izraelben azzal vádolták, hogy Ivan Nyikolajevics Demjannyuk néven 1920-ban Ukrajnában született pribék azonos volt a treblinkai foglyok által a kegyetlensége miatt Rettegett Ivánnak hívott, a gázkamrák működéséért is felelős táborőrrel. Az első fokon halálra ítélt Demjanjukot végül az izraeli legfelsőbb bíróság bizonyítékok hiányában felmentette. Demjanjuk és ügyvédei az állítják: a férfi sosem volt lágerőr, összetévesztik valakivel. A német vádhatóság koronatanúja, a Sobibórt túlélő Thomas Blatt a berlini Der Tagesspiegelnek azt mondta: a perben nemcsak távolról látott Demjanjuk, hanem általában az SS-pribékek ellen fog vallani. Szerinte a második világháborúban német hadifogságba esett ukránnal a hadifogolytáborban szörnyen bántak, de pribékként egyszer sem próbált megszökni, miután kiderült, hogy mit várnak el tőle SS-parancsnokai.

A ludwigsburgiak a központ 1958-as alapítása óta több mint 110 ezer gyanúsított ellen nyomoztak, jogerősen azonban csak 6500 személyt ítéltek el. Schrimmék vádat nem emelhetnek, de a náci bűntettek helyszínétől és a feltételezett elkövetők tartózkodási helyétől függetlenül, globálisan kutathatnak.

Dési András| Népszabadság| 2009. május 15.

Ma történt

Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.

1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,

„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)

1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)