Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Petíció a Német Szövetségi Köztársaság bábkormányának nagykövetasszonyához
Tudomásunkra jutott, hogy nemrégiben az Önök által megszállva tartott, fényes múlttal megáldott közép-európai állam (történelmi nevén: Németország) területén egy tudományos kérdésben Önökkel egyet nem értő jogászt, Horst Mahlert 12 évnyi börtönbüntetésre ítéltek. Ez önmagában nem lenne meglepő, hiszen az Ön által is szolgált zsidó világrend helytartói – legyenek akár Németország, akár más megszállt állam urai – a hasonló eljárástól sosem riadtak vissza. Itt csupán egyetlen probléma áll fenn, mégpedig az, hogy mindeközben Ön és megbízói a szólás- és véleményszabadság hű szolgáinak, sőt mi több, védelmezőinek tüntetik fel magukat. Az Önök által kizsákmányolt, megbecstelenített, de jure ma is létező Harmadik Német Birodalomban többek között börtönbüntetését tölti Sylvia Stolz, Ernst Zündel, valamint Germar Rudolf is, számtalan német nemzetiszocialista és antiliberális gondolkodóval egyetemben.
Feltehetjük a kérdést: mennyire hisznek Önök a saját hazugságaikban, ha a büntetőjog eszközeivel kell azokat védelmezniük? A kérdés költői, a válasz pedig egyértelmű. Önök félnek. Félnek attól, hogy az „alvó oroszlán” felébred, és a faji öntudatra ébredő új német ifjúság egyszer lerázza magáról az Önök láncait, melyeket hazugságból, megfélemlítésből és egzisztenciális fenyegetésből fontak eme nagyszerű nemzet élete és gondolatai köré.
Mi, magyar nemzetiszocialisták szolidaritásunkat fejezzük ki és erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk az Önök bábállamában regnáló rezsim által megfélemlíteni kívánt, bebörtönzött bajtársainkat, valamint azok leszármazottait, kiknek szüleit, nagyszüleit az Önökhöz hasonló bábok bábáskodása mellett gyilkoltak halomra vagy küldtek el életfogytig tartó kényszermunkára a messzi Szibériába.
Azok, akik az Önök által láncra vert Német Birodalomban a hírhedt 130. büntetőjogi paragrafust és az ehhez hasonlatos szájkosár-jogszabályokat, az azokra épülő gyalázatos eljárási rendekkel együtt megalkották, tudják, hogy uralmuk nem tarthat örökké, és vagy Németország fog eltűnni a föld színéről, vagy Önök. Mi az utóbbiban reménykedünk, mert Németországgal szemben Önök nem alkottak semmi magasrendűt, semmi maradandót a világban, amire nekünk, a fehér faj megtestesítőinek emlékeznünk kellene. Reméljük, egykoron ezt a megbecstelenített épületet újra egy büszke, ereje teljében lévő kultúrnép öntudatos fiai és lányai fogják használatba venni, a Nemzetek Európájának szolgálatában.
Mi nem követeljük Önöktől, hogy változtassanak csúfos gyakorlatukon, hiszen erre - erkölcsi mivoltukból eredően - úgysem lennének képesek. Mi itt nem Önöket és akasztófára való kenyéradó gazdáikat akarjuk jobb belátásra bírni, és még inkább nem kegyelemért esedezünk Önök előtt. Mi egy üzenetet hoztunk a jobb sorsra érdemes német népnek:
Innen, a nemzetközi- és alkotmányjogilag ma is létező Magyar Királyság területéről kiáltjuk a nemzetközi- és alkotmányjogilag ma is létező Német Birodalom területén elnyomatásban élő faj- és bajtársainknak: a harcot feladni nem szabad, mert a győzelem annál édesebb és maradandóbb emlékű lesz, minél nagyobb áldozatokkal jár! És mert az Igazság az életet szolgálja, és mindig az Igazság győz, nem átmeneti hangulatok! Úgy legyen!
Kelt: Budapest, 2009. április 15-én
Pax Hungarica Mozgalom - Magyar Apostoli Királyság
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)