Gazdag István: Obama mint diktátor?

Zbigniew Brzezinski egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó szerint a gazdasági helyzet további romlása esetén lázongások törhetnek ki az USA-ban. A Pentagon már intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy adott esetben a „politikai autoritás folyamatosságának vitális központjává” váljon – és ez az eufemisztikus megfogalmazás valójában a katonai diktatúrát takarja.

„Növekedni fog az osztályok közötti konfliktus, és ha az emberek munka nélkül maradnak, és keményen sújtja őket a válság, még lázongásokra is sor kerülhet”, mondta Brzezinski, Jimmy Carter nemzetbiztonsági tanácsadója az NBC-nek adott interjújában. „1907-ben, amikor óriási bankválság volt, amikor a bankok kezdtek összeomlani, utcai lázadások voltak”, tette hozzá.
A 2007 decemberében kezdődő recesszió óta csaknem négymillió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban, a hivatalos munkanélküliség 16 év óta a legmagasabb, 7, 6 százalékos (11, 6 millió fő). A Fed február közepén közétett jelentése szerint a munkanélküliségi ráta elérheti a 8, 8 százalékot, gazdasági visszaesést okozva az egész évben, 1991 óta először. Az Obama-kormány egész sor gazdaságélénkítő intézkedést léptetett életbe, egyebek mellett 787 milliárd dolláros tőkeinjekcióval igyekszik javítani az amerikai vállalatok versenyképességét.
Brzezinski néhány ajánlást is megfogalmazott az új adminisztráció számára. Javasolta például egy önkéntes szolidaritási alap létrehozását, mégpedig azoknak az adományaira apellálva, akik az utóbbi években tollasodtak meg. „Hol van ma a pénzes osztály? Miért nem tesznek valamit azok, akik milliárdokat és milliókat nyertek? Paulsonra vagy Rubinra gondolok (volt pénzügyminiszterek – G. I.). Miért nem gyűlnek össze, és miért nem szerveznek egy nemzeti szolidaritási alapot, részvételre szólítva azokat, akik rendkívüli összegeket nyertek, hogy visszalökjenek valamennyit?”
A szenátus felderítési bizottsága előtt elmondott beszédében a titkosszolgálatok új igazgatója, Dennis Blair, az amerikai haditengerészet volt admirálisa arra a veszélyre figyelmeztetett, amelyet a kapitalista világválság elmélyülése jelent, nemzetbiztonsági fenyegetésnek minősítve azt az Egyesült Államokra nézve. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a válság elhúzódása a „rendkívül erőszakos” húszas-harmincas évekhez való visszatérés kockázatával jár. Mindezt az „Annual Assessment Threat” (kb. Éves Fenyegetési Előrejelzés) c. jelentés tartalmazza, amelyet Blair a 16 amerikai felderítő szolgálat nevében mutatott be, határozott szakításként a korábbi évek hasonló jelentéseivel, amelyek a „terrorista” fenyegetésre koncentráltak, valamint a két (afganisztáni és iraki) háborúval kapcsolatos aggodalmakra.
Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a gazdaság visszaesését, a munkanélküliség növekedését és ezzel párhuzamosan a szociális kiadások csökkenését kiváltó gazdasági válság osztályharcot robbanthat ki és társadalmi forradalom fenyegetésével járhat. Blair ugyanakkor globálisnak minősítette a krízis által okozott forradalmi felkelések kockázatát, kihangsúlyozva, hogy az amerikai kapitalizmus hitelét világszerte alaposan megtépázták az Egyesült Államok pénzpiacain történt visszaélések és az ellenőrzés hiánya. Ráadásul a szabad kereskedelem elleni bírálatok miatt sérülékenyebbé vált a kapitalizmus, és ez különösen meg fogja nehezíteni az USA hosszú távú célkitűzéseinek elérését a kapitalista rendszer globalizálására vonatkozóan.
Azzal, hogy Blair a „rendkívül erőszakos” 20-as és 30-as évek visszatérésére utalt, arra figyelmezteti a vezető elitet, hogy az amerikai és globális kapitalizmus a dolgozók forradalmi ellenállásával szembesülhet. Az Obama-féle bájvigyorral megspékelt sárm-offenzíva látszata mögött egy egész nemzetbiztonsági apparátus rejtőzik, amely éppen totalitárius lépéseket tervez. Egy demokrata kormánytól példátlan módon kulcsfontosságú pozíciókba nyugalmazott katonákat neveztek ki. Blairen kívül két másik négycsillagos főtiszt is helyet kapott az új kabinetben: James Jones, a haditengerészet nyugalmazott tábornoka nemzetbiztonsági tanácsadóként, Erik Shinseki volt vezérkari főnök pedig a veteránok ügyeivel foglalkozó miniszterként. E magas rangú főtisztek kinevezését sokan az alapvető demokratikus jogok elleni súlyos fenyegetésként értékelik.
A Stratégiai Tanulmányok Intézete által tavaly novemberben publikált tanulmányában („Known Unknowns: Unconventional ’Strategic Shocks’ in Defense Strategy Development”) Nathan Freier megállapítja, hogy a Pentagon és a titkosszolgálatok felkészülnek arra, amit a fennálló rend történelmi krízisének tekintenek, amely szükségessé teheti a fegyveres erők bevetését az amerikai nemzeten belüli társadalmi összecsapások megfékezésére. Az amerikai haderőknek fel kell készülniük egy „stratégiai diszlokációra az Egyesült Államokon belül”, amelyet „a gazdaság váratlan összeomlása” vagy a „politikai és jogi rend működésének szünetelése” válthatna ki. A tanulmány szerint „a nagymértékű civil erőszak az USA-ban arra kényszerítené a hadsereget, hogy a végső pillanatokban új irányt szabjon prioritásainak a belső alaprend védelméért”.
Más szóval: a kapitalista válság brutális kiéleződése, az osztályharc kirobbanásával és a társadalmi forradalom fenyegetésével társulva magán az USA-n belül, arra kényszeríthetné a Pentagont, hogy a jelenleg Afganisztánban és Irakban megszálló feladatokat ellátó haderői egy részét visszahívja és azokat az amerikai nép ellen vesse be. Ugyanezen dokumentum szerint ugyanis „a legszélsőségesebb körülmények között ez magába foglalhatná a katonai erő használatát ellenséges csoportok ellen az Egyesült Államokon belül. Ráadásul a Védelmi Minisztérium szükségszerűen vitális központ lenne a politikai autoritás folytatásához működési zavarok, országos vagy több államot érintő polgári konfliktus esetén”. Természetesen a „politikai autoritás folyamatosságának vitális központja” kifejezés csupán a katonai diktatúra eufemisztikus megfogalmazása.
Elnökként Obama a fegyveres erők főparancsnoka. Egy ilyen helyzetben, amelyet az amerikai gazdasági válság súlyossága miatt nem lehet puszta fantáziálásnak tartani, ő lenne egy katonai diktatúra első vezetője az USA-ban. Obama mint diktátor? Yes I Can!

MD 2009. IV. 7.