Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Prof. Robert Faurisson: Németországban "jogi" meghurcolás jár 15 latin sorért
1978-ban Hellmut Diwald neves német történész, az Erlangeni Egyetem tanára (aki 1993-ban elhunyt) A németek történelme (1) c. művében közzétett néhány sort, amelyekben kifejezésre juttatta szkepticizmusát Auschwitz ortodox történetével kapcsolatban. Ahogyan sejthető, drágán megfizetett merészségéért. Most azonban nem az ő esetével akarok foglalkozni, hanem egy másik német egyetemi oktatóéval, egy latin tudással rendelkező szociológuséval.
1994-ben megjelent Tübingenben egy vaskos kötet, amelyben mintegy harminc szerző tisztelgett Hellmut Diwald (2) emléke előtt. Köztük volt Robert Hepp, az Osnabrücki Egyetem szociológiaprofesszora.
Írása egyik megjegyzésében (3) az olvasó felfedezett 15 latin sort, amelyben Robert Hepp nem csinált titkot saját hitetlenségéből az alábbiakat illetően:
„illud Judeorum gentis excidium, ratione institutum et in „castris extinctionis” gaso pernicioso methodice peractum”,
ami, az ördög segítségével, a következőképpen fordítható le:
„ez a zsidók hírhedt kiirtása, amelyet ésszerűen elterveztek és „megsemmisítő táborokban” módszeresen végrehajtottak egy halálos gázzal.”
A tübingeni bíróság rendelete alapján a rendőrség lefoglalhatta és megsemmisíthette a vaskos mű valamennyi példányát. Ami Robert Heppet illeti, ő két éven keresztül azt hihette, hogy az igazságügyi apparátus és az egyetemi vezetés nem teszi magát nevetségessé 15 latin sor miatt. Valójában azonban 1996-tól egy zavaros periódusba került, amely ma, 1999-ben, úgy tűnik, végre befejeződik.
Három év alatt el kellett szenvednie egy házkutatást, egyes könyveinek és számítógépes adathordozóinak elkobzását, két bűnügyi eljárást, egy polgári pert (előbb első, majd másodfokon, végül pedig szövetségi szinten), valamint a sajtó, különösen a Stern magazin epés támadásait. Mindennek a megkoronázásaként az egyeteme által indított fegyelmi vizsgálat több mint 1200 napig tartott.
Robert Heppnek eddig sikerült elkerülnie a börtönt vagy a bolondok házát. Kollégája, Günter Deckert még mindig börtönben van, már évek óta. Ugyanez a helyzet Udo Walendy történésszel is.
A Német Szövetségi Köztársaság egy ”szabad és demokratikus” állam, ahol jobb nem feszegetni a tabukat – még latinul sem(4).
Jegyzetek:
1) Geschichte der Deutschen, Propyläen Verlag, Berlin 1978, eredeti változat; a német gondolatrendőrség kiadott egy „javított” változatot is.
2) Hellmut Diwald, Hohenrain-Verlag, Tübingen 1994; szerkesztette Rolf Josef Eibicht.
3) Idid., p. 147, n. 74; vö. Claude Lorne, „In Latino Veritas?”, Rivarol, 1994. szeptember 9.
4) A szövetségi Németország odáig ment, hogy egymás után börtönbe vetett három amerikai állampolgárt, akiket revizionista tevékenységük miatt ismertek országukban, írásaik azonban eljutottak német állampolgárokhoz is. Jelen pillanatban az ausztrál Frederick Toben börtönben van Mannheimben 1999. április 8. óta, mert Ausztráliában engedéllyel működő intézetének kiadványai az interneten keresztül eljutottak a németekhez. Egyetlen revizionista sem teheti be a lábát Németországba a letartóztatás és a börtön kockázata nélkül. A Gestapostasi őrködik és felügyel.
1999. V. 31. Etudes révisionnistes, vol. I., 2001, p. 26-27.
Fordította: Hep Titusz
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)
