Április 24.

1222. április 24. A Fehérváron összegyűlt tömeg kényszeríti II. András királyt az addigi kormányzat elbocsátására és az Aranybulla kiadására, amely elsősorban a szerviensek és várjobbágyok védelmében született, ugyanakkor a jobbágyság érdekeit védve az egyházzal szemben kimondta, hogy a tizedet nem lehet pénzben beszedni, másrészt megtiltotta, hogy a zsidók és izmaeliták királyi regálékat bérelhessenek.

1514. április 24. Bakócz Tamás esztergomi érseket a pápai trónra jelölik. Korábban Mátyás király kancellárjaként, pozíciójával visszaélve, családtagjait is különböző egyházi méltóságokhoz juttatta, egyik kedvelt birtokszerzési módszere pedig abból állt, hogy örökösödési szerződéseket kötött a kihaló családok tagjaival. Rómába történő bevonulásakor maga II. Gyula pápa is elcsodálkozott mérhetetlen fényűzésén. Miután pápává mégsem őt választották meg, kárpótlásul pápai legátusként megbízták egy török elleni keresztes hadjárat megszervezésével, és végül is ez torkollott a Dózsa-féle parasztháborúba.

1829. április 24. Traditi humilitati enciklikájában VIII. Pius pápa elítéli a Biblia lefordítását profán nyelvekre.

1870. április 24. Az I. vatikáni zsinat első dogmatikai konstitúciója (Dei Filius) megfogalmazza a kor tévelygéseivel szemben a hitről, istenről és a kinyilatkoztatásról szóló autentikus tanítást, egyben pedig elítéli az ateizmust, a materializmust, a panteizmust, a racionalizmust, az ontologizmust és első ízben a tradicionalizmust is.

1945. április 24. Az amerikai katonai titkosszolgálat
„Buchenwald: előzetes jelentés” című dokumentuma szerint (amelyet Alfred Toombs titkosszolgálati főnök a náci Németország életéről szóló „egyik legjelentősebb számvetésnek” minősített) „hullahegyek vagy éhező, vezetés nélküli emberek rendezetlen csőcseléke helyett az amerikaiak fegyelmezett és hatékony szervezetet találtak Buchenwaldban. (…) A bizalmiak (értsd: kápók), akik idővel csaknem kizárólag német kommunisták voltak, élet és halál uraivá váltak összes többi rabtársuk fölött…(vö. 1947. január 18.). A kommunista bizalmiak közvetlenül felelősek a Buchenwaldban elkövetett brutalitások zöméért.” Ennek ellenére Sir Hartley Shawcross, a nürnbergi per brit fővádlója záróbeszédében (Buchewaldra is vonatkoztatva) kijelentette: „A gyilkolást a gázkamrákban és a krematóriumok kemencéjében egyfajta ipari tömegtermelésként végezték.” Georges Henocque francia pap, a Saint Cyr-i Katonai Akadémia egykori lelkésze 1947-ben közzétett könyvében önmagát szemtanúnak feltüntetve részletesen leírt egy buchenwaldi gázkamrát. „Láttam foglyok ezreit bemenni a zuhanyozóba. Folyadék helyett fulladást okozó gáz áradt feléjük”, írja a buchenwaldi táborról egy másik francia pap, Jean-Paul Renard a háború után megjelent könyvében. (Amikor egykori buchenwaldi fogolytársa, Paul Rassinier felhívta a figyelmét arra, hogy a táborban nem volt gázkamra, a pap azt válaszolta: „Ez igaz, de ez csak egy beszédfordulat…, és mivel ezek a dolgok valahol léteztek, ennek nincs jelentősége”.) A Holokauszt Reklámlobbi Béke Nobel-díjas főkolomposa, Elie Wiesel szerint „Buchenwaldban naponta tízezer zsidót küldtek a halálba”. Harminc évvel a háború után azután a hírhedt megélhetési nácivadász, Simon Wiesenthal is kénytelen volt beismerni, hogy „német földön nem voltak megsemmisítő táborok”. A Nemzetközi Vöröskereszt arolseni Nemzetközi Nyomozó Szolgálata 1984-ben megállapította, hogy Buchenwaldban a dokumentált (zsidó és nem zsidó) halálesetek száma 20. 671 volt (az 1937-1945-ös időszakra). Ezzel szemben a háború után német foglyokkal telezsúfolt, szovjet koncentrációs táborként „továbbszolgáló” Buchenwaldban 1945 és 1950 között legalább 13. 000, legfeljebb 21.000 embert pusztítottak el a győztesek.

2001. április 24. Teheránban Ali Hamenei, az iszlám forradalom legfőbb vezetője Khatami iráni elnök jelenlétében és 34 iszlám ország képviselői előtt elmondott beszédében elismeri a holokauszt hivatalos verzióját kétségbe vonó revizionista tézisek megalapozottságát. Az amerikai külügyminisztérium azonnal „botrányosnak és sajnálatosnak” minősítette szavait, hozzátéve, hogy azok „nem oszlatják el a terrorizmushoz nyújtott iráni támogatás és a közel-keleti béke akadályozása miatti aggodalmakat”.