Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Április 23.
1470. április 23. A királyi jövedelmek kezelése során kincstartóként tanúsított érdemei elismeréséül Mátyás király Turócz vármegye örökös főispánjává nevezi ki Ernst János svábföldi konvertita zsidót, aki adományként később megkapta Lipcsét Zólyom, Csáktornyát pedig Zala vármegyében, és attól kezdve felvette a Csáktornyai előnevet és a Hampó családnevet.
1791. április 23. VI. Pius pápa elítéli az emberi jogok 1789-es nyilatkozatát, amelyet „vallás- és társadalomellenesnek” nyilvánít. 1832-ben XVI. Gergely az emberi jogok elméletét „valóságos tébolynak” minősíti, és ugyanezt a véleményt fogalmazza meg az 1864-es „Quanta cura” enciklika is. Az egyházi vélemény majd csak XIII. Leó „Rerum novarum” (1891) enciklikájával kezd megváltozni.
Az 1963-as „Pacem in terris” enciklikában XXXIII. János pápa kijelenti, hogy az 1948-as Emberi Jogok Nyiltkozatát „a világközösség jogi-politikai szervezetének megteremtése felé tett lépésnek” tekinti. 1965. december 7-én a II. vatikáni zsinat keretében elfogadott „Gaudium et spes” pasztorális alkotmányban az áll, hogy „a reá bízott evangálium értelmében az egyház proklamálja az emberi jogokat, elismeri és nagy becsben tartja korunk dinamizmusát, amely mindenhol új lendületet ad ezeknek a jogoknak”. Három évvel később VI. Pál kijelenti, hogy „az emberi jogokról beszélni ugyanaz, mint az emberiség közös javát igenelni”, 1974-ben pedig az ENSZ Közgyűlése előtt megerősíti: „A Szentszék teljes erkölcsi támogatását adja az Egyetemes nyilatkozatban tartalmazott ideálhoz éppúgy, mint az emberi jogok benne kifejezett progresszív elmélyítéséhez”. Végül II. János Pál 1979-ben kijelenti: „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata mérföldkő az emberi nem hosszú és nehéz útján”. VI. Pius és II. János Pál pontifikátusát alig két évszázad választja el egymástól. Ennyit a katolikus egyház „örök értékeiről”…
1891. április 23. Egy pogromot követően kiűzik a zsidókat Moszkvából.
1999. április 23. A Jugoszlávia elleni NATO-agresszió részeként bombatámadás éri a belgrádi médiaközpontot. Az előzetes figyelmeztetés nélkül végrehajtott és 16 halálos áldozatot követelő akciót a katonai szövetség szerint az legitimálta, hogy a szerb média
"propaganda-feladatot" lát el.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)
