Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Április 19.
1848. április 19. A pesti céhlegények megmozdulása spontán zsidóellenes zavargásba torkollik, amelynek a délutáni órákban a nemzetőrség és a sorkatonaság vetett véget. (Vö. 1848. április 17.; 1848. április 22.)
1919. április 19. A Tanácsköztársaság belügyi népbiztossága elrendeli az egyház és az állam különválasztását: az egyházak földbirtokait és pénztőkéjét elkobozzák, az egyházi iskolákat államosítják, az iskolai vallásoktatást megszüntetik. (Vö. 1919. március 29.)
2002. április 19. „Habár jobban értékeljük a nyugat-európai demokrácia fél évszázadát, mint az európai brutalitás korábbi évezredét, felismerjük, hogy kik ők, mit tettek - és mi micsoda. Mi tudjuk, ha ők (ti. az európaiak) nem is, hogy nagyobb szükségük van az arab olajra, mint a zsidó filozófiára és kreativitásra. Emlékszünk rá, hogy az élelem, amit esznek, abból a talajból terem, amit a kétezer év alatt általuk kiontott zsidó vér termékenyített meg. Atavisztikus zsidógyűlölet van a levegőben, amelybe a krematóriumokból eredtek a hamvak”, írja a Forward amerikai zsidó lapban közzétett „Mi jók vagyunk, az egész világ rossz” (We’re right, the whole world’s wrong) című cikkében Dov Fischer, az Amerikai Cionista Szervezet (ZOA) alelnöke.
2006. április 19. Az Angela Merkel karrierjét ecsetelő Magyar Nemzet-beli cikkében írja Keresztes Lajos történész: "Nem nélkülözi a tanulságokat annak vizslatása, milyen machiavellista eszközökkel küzdötte fel magát az egykori "Kohl leánykájából" és "dísz-keletnémetből" a CDU elnök asszonya, és miként lett az ország első női kancellárja. Az 1999-ben kirobbant illegális pártfinanszírozási botrányban - mely így vagy úgy gyakorlatilag a teljes nyugatnémet gyökerű kereszténydemokrata vezetést érintette - Merkel nemcsak a párt idoljától, tiszteletbeli elnökétől, Helmuth Kohltól határolódott el a kellő pillanatban, de jó érzékkel hagyta magára a pártelnöki posztot akkor betöltő Wolfgang Schaublét is. (...) Merkelnek ennyit is megért, hogy pártjában az utolsó kritikus hangot is elfojthassa."
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)
