Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Április 18.
1288. április 18. IV. László megerősíti azokat a kiváltságokat, amelyeket öt évvel korábban az esztergomi érseknek biztosított, vagyis kivette az ország bíróságainak joghatósága alól és felmentette a beszállásolási tehertől. „Akarjuk, hogy Isten szentegyházai minden mentességgel bírjanak, nehogy országunk rablóinak és fosztogatóinak gonoszsága, kik leginkább Isten egyházai ellen dúlnak, büntetlen maradjon…”, indokolta döntését a király.
1423. április 18. Zsigmond király kiváltságot ad a hét évvel azelőtt Magyarországra érkezett cigányoknak: megengedi vajdájuknak, hogy az országot népével együtt bejárhassa, a királyi városok és egyéb községek határain megtelepedhessen és az egymás közti viszályaikról saját hatáskörben dönthessen. (Vö. 1773. február 12.)
1893. április 18. Wekerle Sándor kormánya betiltja a kötelező polgári házasságkötés bevezetése ellen tiltakozó katolikus népgyűléseket, az egyház azonban katolikus körök szervezésével folytatta harcát az egyházpolitikai reformok ellen, ősszel pedig XIII. Leó pápa enciklikát bocsátott ki (Constanti Hungarorum), amelyben további ellenállásra buzdított. (Vö. 1044. július 5.; 1074. október 28.; 1096. július 29.; 1199. június 21.; 1233. augusztus 20.; 1290. július 10.; 1291. január 31.; 1303. május 31.; 1345. október 29.; 1356. július 4.; 1375. október 27.; 1450. június 12.; 1529. december 31.; 1707. szeptember 2.; 1708. február 17.; 1841. április 13.; 1886. augusztus 22.; 1893. szeptember 2.)
1963. április 18. A párizsi Quartier latinben, a l'Estrapade utcában a rendőrség megöli a 27 éves Jean de Bremet, az OAS (a Francia Algériáért harcoló titkos hadsereg)aktivistáját, aki Le testament d'un européen (Egy európai végrendelete) c. posztumusz könyvében ezt írta: "Számomra a világ kincse egy Velasquez-infánsnő, egy Wagner-opera vagy egy gótikus katedrális, Budapest vére vagy a megcsonkított Európa határállomásává vált brandenburgi kapu büszke kvadrigája."
1994. április 18. A belga királyság hivatalos közlönye, a Le Moniteur belge közzéteszi annak a királyi rendeletnek a szövegét, amely megtiltja „Léon Degrelle hamvainak belga területre való belépését és belga területen való tartását”. Így post mortem is folytatódik a katolikus Rex mozgalom alapítója, a vallon SS-légió vaskereszttel kitüntetett parancsnoka elleni ördögűzés, aki a háború után Spanyolországban talált menedéket. Belgiumban maradt családját börtönbe vetették, nyolc gyermekét különböző fogolytáborokba internálták, még a családnevüket is megváltoztatták. Az ún. Lex Degrellana megtiltotta minden általa írt vagy róla szóló könyv kiadását, beszéd, előadás tartását és tanulmányozását. A Moszad izraeli titkoszolgálat megbízásából 1961 júliusában el akarták rabolni, hogy Izraelbe csempésszék. A Wiesenthal-féle nácivadász központ százezer dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére. 1985 decemberében ismét az életére törtek.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)
