Március 15.

1839. március 15. Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök pásztorlevélben hívja fel egyházmegyéje papságát, hogy ne áldják meg azokat a vegyes házasságokat, amelyekben a protestáns fél nem ad kötelezvényt a házasságban születendő gyermek katolikus hitben való neveléséről.

1923. március 15. Budapesten a Szózat és a Nép című antiszemita lapok mellett, majd az Est-lapok ellen tüntető egyetemi ifjúság tüntetését a Bethlen-kormány rendőri karhatalommal szétvereti.

1935. március 15. A Szovjet Kommunista Párt Politikai Bizottsága elrendeli, hogy „a leningrádi körzet és a Karéliai Autonóm Köztársaság határkörzeteiből (…) Kazahsztánba és Nyugat-Szibériába deportáljanak minden megbízhatatlan elemet”. Az intézkedés főleg a finneket, valamint kisebb finnugor nációk nem asszimilált tömegeit érinti. (Vö. 1933. június 28.; 1937. július 2.; 1940 február 9.; 1941. június 14; 1941. augusztus 28.; 1948. február 21.; 1948. május 22.; 1949. január 12.)

1938. március 15. Moszkvában árulás és a szovjet hatalom elleni összeesküvés vádjával kivégzik Genrik Jagodát (alias Jenok Gersonovics Legudát), a szovjet belügyi népbiztosság (NKVD) volt főnökét, a sztálini „nagy tisztogatás” egyik zsidó vezéralakját. Tömeggyilkosságai mellett Jagoda valószínűleg szerepet játszott elődje, Menzsinszkij megmérgezésében és Szergej Kirov meggyilkolásában is. Ennek ellenére a Nobel-díjas Romain Rolland franciaországi zsidó költő himnuszban magasztalta.

1940. március 15. Göring kijelenti, hogy száz-kétszáz templomi harang elég Németországnak, ezért a többit beolvasztatja.

1961. március 15. A katolikus egyház és a kommunista államhatalom között kialakult „jóviszony” miatti aggodalom által vezéreltetve a Katolikus Püspöki Kar a tudomására jutott egyházon belüli államellenes szervezkedés kapcsán a papság miheztartása végett leszögezi, hogy „leghatározottabban ellene van bármilyen államellenes cselekedetnek”, és „mint a magyar nép ellen vétőt” elítél minden egyházi személyt, aki államellenes szervezkedésben részt vesz vagy ilyen tevékenységet támogat, valamint nyomatékosan rámutat arra, hogy azok az egyháziak, akik „a Magyar Népköztársaság törvényeibe ütköző államellenes szervezkedés” céljából „bárhol is működjenek bűnös tevékenységükkel (sic!), a katolikus egyház kárára cselekszenek”. A katolikus klérus által kibocsátott körlevél azután született, hogy 1961. február 3-ról 4-re virradó éjszaka a Kádár-kormány politikai rendőrsége őrizetbe vette katolikus papok – zömében az 1952 óta titokban működő Regnum Marianum papi közösséghez tartozó – egy csoportját. „…ezek a papok nemcsak a Magyar Népköztársaság ellen vétettek, hanem a katolikus egyház ellen is”, áll az egyházi testület dokumentumában. (Vö. 1848. január 20.; 1848. március 20.; 1849. január 28; 1849. szeptember 9.; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. március 31.; 1957. április 10.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)

1995. március 15. A Német Szövetségi Törvényszék megsemmisíti a Mannheimi Tartományi Törvényszék azon ítéletét, amely Günter Deckertre egy év felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki faji gyűlöletkeltés és izgatás miatt, mert a weinheimi gimnáziumi tanár 1991 novemberében „egyetértő miminkával és gesztikulációval” fordította le egy nyilvános előadáson az amerikai büntetésvégrehajtási intézetek számára gázkamrákat tervező és építő Fred Leuchter mondandóját az auschwitzi elgázosítások lehetetlenségéről (vö. 1994. június 22.). Miután a Németországi Központi Zsidótanács nyilvánosan bírálta Deckert fölmentését és a vonatkozó törvénycikk szigorítását követelte, a német parlament haladéktalanul engedelmeskedett, és a zsidó képviseleti szerv ukázainak megfelelően megváltoztatta a BTK ominózus 130. szakaszát. Az 1994. december 1. óta érvényben lévő ún. Lex Auschwitz alapján bárki, aki csak általánosságban is kételkedik a holokauszt hivatalos verziójában, a BTK 130. paragrafus 3. bekezdése értelmében 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Deckertet tehát 1995 áprilisában ismét perbe fogták a Karlsruhei Tartományi Bíróságon, aki Heiko Klein államügyész azon kérdésére, hogy „hisz ön a gázkamrákban?” a híres Nietzsche-idézettel válaszolt, miszerint „hinni azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz!”. Ez a válasz két év börtönbüntetést jelentett számára, végül azonban „nevelhetetlen” viselkedése miatt öt évet töltött el a stuttgart-stammheim-i börtön súlyos bűnözők számára fenntartott részlegében, és csak 2000. október 27-én szabadult börtönéből. (Vö. 1994. augusztus 15.)

2002. március 15. Az Európai Parlament határozatban foglalkozik "az egyházak és a vallási közösségek állami és közéletbe történő beavatkozásával - különös tekintettel a Szentszékre". A határozat kiemeli azokat az eseteket, amikor az ilyen beavatkozás az emberi és alapvető szabadságjogok korlátozására irányul. Emlékeztetőül: a Szentszék a mai napig sem írta alá az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát és az Emberi Jogok Európai Konvencióját. (Vö. 1998. október 18.; 2001. április 5.; 2001. november 28.; 2002. február 20.; 2004. március 12.)

2006. március 15. A Mannheimi Tartományi Törvényszék 2 év hat hónap börtönbüntetésre ítéli Germar Rudolf kémikust „holokauszttagadás” vádjával.

2006. március 15. Egy Fok Balázs nevű véglény, egyébként jesivahallgató, a Múzeumkertben tartott Gyurcsány-beszéd alatt rátámad a miniszterelnöki posztot bitorló cionkollaboráns köztörvényes bűnöző bohóckodása ellen tüntető Könnyű Alexandrára, megütve és szidalmazva a 13 éves kislányt, akinek még a kokárdáját is letépi. A militáns MTK-drukkerként közismert garázda cionistát utóbb a bíróság csupán bocsánatkérésre kötelezte.