Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Március 14.

Dátum: 
2009/03/14

1349. március 14. Strasburgban a pestisjárványtól felzaklatott lakosok által a helyi zsidók körében végrehajtott mészárlás kétezer áldozatot követel.

1891. március 14. New Orleans lakosai megostromolják a helyi börtönt és meglincselnek 11 olasz munkást, akiket a bíróság korábban felmentett a városi rendőrfőnök meggyilkolásának vádja alól. Shakespeare polgármester olajat öntött a tűzre, amikor sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy „az európai bevándorlók legrosszabb fajtája, a délolaszok, az országnak ezt a részét választották a letelepedésre, ők a leglustább, legromlottabb, leggyalázatosabb egyének, akik csak léteznek”, hozzátéve: „A lengyeleken kívül nem ismerünk másokat, akik ennyire nem kívánatosak”. Ezután az újságok és a politikusok által bátorított olaszellenes gyűlöletkampány bontakozott ki országszerte, Theodore Roosevelt, a későbbi Nobel-békedíjas elnök például „jó dolognak” minősítette az olaszok meglincselését.

1937. március 14. „Mit brennender Sorge” kezdetű enciklikájában XI. Pius pápa elítéli a nemzetiszocialista újpogányságot, a totalitarizmust, a fajelméletet és a fajüldözést, valamint a Harmadik Birodalomban zajló vallás- és egyházüldözést. Az öt nappal később kiadott „Divini redemptoris” enciklikában ugyanakkor kijelenti: „A kommunizmus magja rossz. Semmilyen téren nem szabad vele együttműködni…”

1955. március 14. Megtörve és nélkülözések közepette meghal Fuchs Jenő ügyvéd, kardvívó olimpiai bajnok, akit önkéntes munkaszolgálatosként a keleti fronton 60 évesen (!) kifejtett hősies helytállásáért (zsidó létére) II. osztályú Német Vaskeresztettel tüntették ki, és akit emiatt a háború után meghurcoltak és bebörtönöztek.

1992. március 14. A Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint felmentették választott tisztségéből Walter Lüftlt, az Osztrák Mérnökkamara elnökét, miután technikai és mérnöki vizsgálódásai alapján kétségbe vonta, hogy a náci koncentrációs táborokban emberirtó gázkamrák léteztek.

1997. március 14. „Egy múlt decemberi közvélemény-kutatás szerint az izraeli zsidók 58 százaléka inkább élne egy nem demokratikus zsidó államban, mint egy demokatikus nem zsidó államban. Ugyanez a felmérés azt is felfedte, hogy az izraeliek 30 százaléka visszavonatná arab honfitársaik szavazati jogát, és hogy a zsidó fiatalok 37 százaléka ’gyűlöli az arabokat’. Nem sokkal később az izraeli Legfelsőbb Bíróság engedélyezte a kínzást a palesztin foglyokkal szemben, miközben egy izraeli katonai törvényszék négy katonát, akik 1993-ban ’óvatlanságból’ megöltek egy palesztin fiatalt, egy óra felfüggesztett börtönre és egy agóra (kb. tíz forint) pénzbüntetésre ítélte”, írja Alain de Benoist a Lettre de Magazine-Hebdóban.

Ma történt

Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.

1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,

„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)

1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)