Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Március 13.
1843. március 13. "Mostanában felkeresett a helyi izraeliták elöljárója, és arra kért, a zsidóság érdekében forduljak petícióval a tartomány parlamentjéhez. Vállalom a feladatot. Akármennyire visszataszító is számomra az izraelita hit, Bauer nézete számomra érthetetlen. Annyi rést kell ütni ugyanis a keresztény állam gépezetébe, amennyit csak lehet, és annak van értelme, ha magunkból is minden lehetségest becsempészünk", írja Karl Marx Arnold Rugéhoz címzett levelében.
1977. március 13. Prágában a rendőrségi brutalitás következtében meghal Jan Patocka filozófus, Husserl és Heidegger volt tanítványa, akinek a „prágai tavaszban” való részvétele a kommunista államhatalom rosszallását váltotta ki. Nem sokkal halála előtt írta: „Vannak dolgok, amelyekért érdemes szenvedni. Ezek nélkül a dolgok nélkül többek között az irodalom, a művészet és a kultúra csak kenyérkereső mesterségek.”
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)
