Március 5.

1179. március 5. III. Sándor pápa megnyitja a III. lateráni zsinatot, amely energikus intézkedéseket fog hozni a valdens és albigens eretnekek kiirtása végett, mellékesen pedig megtiltja a klerikusok számára a fizika tanulmányozását.

1233. március 5. IX. Gergely pápa közzéteszi „Sufficere debuerat perfidae judeorum peridia” kezdetű bulláját, amelyben megtiltja a zsidóknak, hogy háztartásaikban keresztény szolgákat alkalmazzanak. (Vö. 1940. szeptember 19.)

1616. március 5. Az egyházi hatóságok a katolikusok számára tilalmazott könyvek listájára helyezik Kopernikusz „De Revolutionibus” című munkáját. (Vö. 1822. szeptember 11.)

1674. március 5. Hűtlenség és felségárulás vádjával rendkívüli bíróság elé idéznek 730 magyarországi református prédikátort. A Szelepcsényi György esztergomi ések elnöklete alatt Pozsonyban zajló per végén azt a 236 vádlottat, akik kötelezték magukat arra, hogy hivatásukról lemondanak, szabadon engedték, a reverzábilis aláírását a kínzások ellenére is megtagadó 42 lelkészt pedig fej- és jószágvesztésre, majd „kegyelemből” gályarabságra ítélték.

1950. március 5. A szovjet belügyi egységekkel való összecsapásban Lvov mellett életét veszti Roman Sukevics (53), a Wehrmacht kötelékében a Vörös Hadsereg ellen harcoló ukrán Nachtigall zászlóalj volt parancsnoka, az ukrán nemzeti függetlenség kivívásáért partizánháborút folytató Ukrán Felkelő Hadsereg főparancsnoka. Később Prágában a Sztyepan Bandera (vö. 1959. október 15.) által vezetett OUN (Ukrajnai Nacionalisták Szervezete) aktivistái meggyilkolják a Sukevics haláláért is felelős Andrij Pecara kettős ügynököt. Az ukrán kormány 2007. október 12-én nemzeti hőssé nyílvánította Roman Sukevicsot.

1956. március 5. A Sztálin halálának harmadik évfordulójáról való megemlékezésre a grúz főváros Sztálin-emlékművénél összegyűlt százezres tömeget az orosz katonaság szétkergeti, majd tüzet nyit a menekülőkre. A halottak számát 200-300 főre becsülik, a sebesültek száma ismeretlen maradt, mert a lakosság elrejtette őket.

1959. március 5. "Ne meséljenek ostobaságokat! Ön elment a muzulmánokhoz. Megnézte őket a turbánjaikkal és dzsellabáikkal. Jól látja, hogy ezek nem franciák! Azoknak, akik az integrációt prédikálják, kolibriagyuk van, még ha nagyon okosak is. Próbája meg összevegyíteni az olajat és az ecetet. Rázza meg a palackot. Egy idő után különválnak ismét. Az arabok arabok, a franciák franciák. (...) Azt hiszi, hogy a francia test befogadhat kétmillió muzulmánt, akik holnap húszmillióan, holnapután negyvenmillióan lesznek? (...) Ha integráljuk őket, ha Algéria összes arabját és berberét franciának tekintjük, hogyan akadályozzuk meg őket abban, hogy az anyaországban telepedjenek le, amikor az életszínvonal itt sokkal magasabb? Az én falumat többé már nem úgy fogják hívni, hogy Colombey-les-Deux-Eglises (Két-Templomú-Colombey), hanem úgy, hogy Colombey-les-Deux-Mosquées
(Két-Mecsetű-Colombey)! - mondja De Gaulle tábornok Alain Peyrefitte-nek, ez utóbbinak a volt köztársasági elnökkel folytatott beszélgetéseit tartalmazó, C'était de Gaulle c. könyvében.

2002. március 5. „Egyetlen dologra kell összpontosítanunk: a lehető legkeményebben lesújtani a palesztinokra. Amire szükségük van: csapások. Meg kell értetni velük, hogy ők lesznek a vesztesek”, jelenti ki Ariel Saron izraeli miniszterelnök, ugyanakkor Zeev Schiff neves publicista írja a baloldali Ha’aretzben: „Ebben a rettenetes háborúban közeledik az a nap, amikor mindazoknak, akik izraeli családokat pusztítanak el, gyerekeket és csecsemőket beleértve, számításba kell venniük, hogy Izrael is elpusztíthatja a családjaikat, és nem csak a javaikat”.