Iratkozzon fel hírlevelünkre!
1476. február 29. III. Frigyes császár menlevelet állít ki Bekensloer János esztergomi érseknek, aki töménytelen arany- és ezüstneművel, valamint 300 ezer aranyforint készpénzzel kiszökik az országból.
1708. február 29. Pozsonyban megnyílik az I. József által összehívott országgyűlés, amelyen a szécsényi konföderáció (Rákóczi) hívei nem vettek részt, megjelent viszont herceg Keresztély Ágost esztergomi érsek vezetésével 16 püspök, 26 kanonok, apát és prépost, valamint a világi arisztokrácia többsége, élén Esterházy Pál nádorral (vö. 1683. február 8.; 1703. május 26.; 1707. július 29.).
1944. február 29. A Brit Hírközlési Minisztérium a következő feljegyzést küldi a brit felsőpapság és a BBC részére: „Uram! A minisztérium arra utasított, hogy a következő körlevelet küldjem Önnek. A jó állampolgárok és kegyes keresztények gyakori kötelessége, hogy szemet hunyjanak szövetségeseik furcsasága fölött. Eljön azonban az idő, amikor az ilyen furcsaságokat, melyeket még mindig eltitkolnak a nyilvánosság előtt, számba kell venni, ha tőlünk várják a segítséget. Ismerjük Oroszország bolsevik diktátorának uralmi módszereit, például magának a miniszterelnöknek az írásaiból és beszédeiből is az utóbbi húsz évben. Tudjuk mit követett el a Vörös Hadsereg 1920-ban Lengyelországban, valamint nemrég Finnországban, Észtországban, Lettoszágban, Galíciában és Besszarábiában. Ezért tekintetbe kell venünk azt, hogyan fog viselkedni a Vörös Hadsereg, amikor lerohanja Közép-Európát. Ha nem teszünk óvintézkedéseket, az ebből származó, nyilvánvalóan elkerülhetetlen rémségek szükségtelenül megterhelik országunk közvéleményét. Nem tudjuk megváltoztatni a bolsevikokat, de arra kell törekednünk, hogy megmentsük őket - és magunkat is - a tetteik következményeitől. Az utóbbi negyedszázad történéseinek a kiderülése miatt a puszta tagadás nem meggyőző. A tagadás egyetlen alternatívája az, hogy a nyilvánosság figyelmét elvonjuk az egész témáról. A gyakorlat bebizonyította, hogy a legjobb elterelés az ellenség ellen alkalmazott atrocitás-propaganda. Sajnos, a nyilvánosság már nem annyira hiszékeny, mint a(z első világháborúban bevetett) ’hullagyár’, ’megcsonkított belga csecsemő’, ’keresztre feszített kanadaiak’ idején. Ezért kérjük az Ön részételét abban, hogy eltereljük a nyilvánosság figyelmét a Vörös Hadsereg gaztetteiről; kérjük, támogassa a németek és japánok elleni különböző vádakat, amelyeket a minisztérium terjesztett és terjeszt. Az Ön meggyőződésének kifejezése segíthet másokat meggyőzni. Engedelmes szolgája: H. Hewet helyettes államtitkár.
Ui.: A minisztérium nem folytathat levelezést e közléssel kapcsolatban, melyet csak felelős személyek előtt szabad feltárni.”
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)