Január 31.

1291. január 31. IV. Miklós pápa meghagyja Ladomér esztergomi érseknek, hogy tudassa a magyar koronát igénylőkkel: Magyarországhoz csak a Szentszéknek van joga . (Vö. 1044. július 5.; 1074. október 28.; 1096. július 29.; 1199. június 21.; 1233. augusztus 20.; 1290. július 10.; 1303. május 31.; 1345. október 29.; 1356. július 4.; 1450. június 12.; 1529. december 31.; 1532. január 4.; 1707. szeptember 2.; 1708. február 17.; 1841. április 13.; 1886. augusztus 22.; 1893. április 18.; 1893. szeptember 2.)

1857. január 31. Párizsban megkezdődik Gustave Flaubert pere, akit a Bovaryné című regényében általa tanúsított „erkölcstelenség és vallástalanság” vádjával állítottak bíróság elé , végül azonban felmentették. (Vö. 1646. február 28.; 1811. március 25.; 1857. július 31.; 1921. december 9.)

1987. január 31. Köpeczi Béla művelődési miniszter bejelenti, hogy a kormányzat nem tekinti az írószövetséget a magyar írók egyedüli képviseletének. A kormányzati gesztus annak a 27 írónak (Almási Miklós, Asperján György, Bata Imre, Berkesi András, E. Fehér Pál, Fekete Sándor, Földeák János, Galabárdi Zoltán, Gyurkó László, Hegyi Béla, Jovánovics Miklós, Juhász Ferenc, Kovács Sándor Iván, Köpeczi Béla, Moldova György, Molnár Géza, Nemeskürty István, Ördögh Szilveszter, Pándi Pál, Rónai Mihály András, Sík Csaba, Szabó Magda, Szerdahelyi István, Tamás Aladár, Tolnai Gábor, Végh Antal, Wéber Antal) szólt, akik az előző hónapban kiléptek az egyre inkább ellenzéki húrokat pengető szervezetből, amely előző év decemberi kongresszusán a kádári hatalomnak nem tetsző személyeket választott meg választmánya tagjaivá, és Cseres Tibor személyében elnökévé. A történéseket a párizsi Irodalmi Újságban kommentáló Kasza László szerint a kilépők első csoportját
„fontos pozícióban lévő kultúrfunkcionáriusok alkotják. Olyanok, akik azért kerültek erre a helyre, mert habozás nélkül teljesítik a politika bármelyik utasítását: Bata, E. Fehér, Fekete, Jovánovics, Nemeskürty, Szerdahelyi”. (…) Ott vannak továbbá az ország legnagyobb példányszámban publikáló szerzői, akik úgy érezhették: időben kell tenni a jó lóra, hogy a bevétel ne szenvedje kárát. A Moldova, Végh Antal, Szabó Magda összeállítás így sem nélkülöz bizonyos pikantériát.”

1997. január 31. "A fegyveres SS alakulatai nem követtek el szignifikánsan több szörnyűséget, mint a Wehrmacht, a magyar, a román vagy akár a szovjet hadsereg. (...) Lidice elpusztításában nem vett részt a fegyveres SS, a Babij Jar mellett elkövetett vérengzést ukrán milicisták ... követték el. Oradour, Tulle vagy az A halál ötven órája című filmből ismert Malmedy-ügy ... bírósági aktáit a francia hatóságok a XXI. század közepéig zárolták, jeléül annak, hogy a felelősökkel valami nincs rendben. Túszok kivégzését (ez volt a fő vádpont) az Egyesült Államok hadseregének harci szabályzata (358/d pont) is megengedi, ha a civil lakosság jogellenes tetteket követ el. A varsói gettó elpusztításában részt vevő alakulatok zöme nem a fegyveres SS-hez ... tartozott, írja Ungváry Krisztián történész a Népszabadságban ("A hír és ami mögötte van: SS-katonák és a nyugdíj"), cáfolva Oesterle Schwerin asszonyt, a zöldek képviselőjét, aki - ugyancsak a cikk szerint - kijelentette a német parlamentben: "A fegyveres SS fasiszta szervezet volt, szinte kizárólag önkéntesekből állt. Kényszersorozások csak az utolsó napokban történtek. feladatuk a gyilkolás és a terror volt. Alakulataik felelősek a varsói gettó elpusztításáért. Felelősek a Lidice, Oradour, Tulle, Babij Jar területén elkövetett mészárlásokért."