Iratkozzon fel hírlevelünkre!
1849. január 28. A magyar fővárost elfoglaló Windischgraetz tábornok jelenti Schwarzenberg osztrák miniszterelnöknek: „Az ország püspökei, a prímással az élen jelentkeztek nálam, hogy egy küldöttséget küldjenek Olmützbe, amely az odaadás és tisztelet kifejezését helyezné a császár lábaihoz”. Ugyanezt az epizódot az említett prímás, a nemzeti kormány által kinevezett Hám János így eleveníti fel emlékirataiban: „Nem sokkal megérkezése után a Budán és Pesten tartózkodó főpapokkal tisztelegtünk Windischgraetz herceg előtt és kifejeztük Őfelsége iránt érzett hűségünket és hódolatunkat . Ugyanezen célból Jellachich tábornok excellenciáját is felkerestem lakásán”. (Vö.
1848. március 20.; 1849. szeptember 9.; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. március 31.; 1957. április 10.; 1961. március 15.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)
1920. január 28. A Budapesti Büntető Törvényszék egy héttel korábban kihirdetett ítélete alapján kivégzik Szamuely Lászlót, a fivére által vezetett vörös terrorbrigádot szállító „halálvonat” különítményesét, az illegális KMP szervezőjét, aki a vád szerint merényletet készített elő Horthy ellen. (Vö. 1919. augusztus 2.)
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)