Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Január 18.

Dátum: 
2009/01/18

1597. január 18. Rádöbbenve arra, hogy az országában tartózkodó keresztény (főleg portugál) misszionáriusok ténykedése súlyos fenyegetést jelent Japán nemzeti egységére, sőt függetlenségére nézve, Tojotomi Hidejosi sogun elrettentésül keresztre feszítteti a Fülöp-szigetekről térítési szándékkal érkező spanyol ferenceseket. (Vö. 1598. szeptember 18.; 1614. november 2.)

1870. január 18. Versailles-ban I. Vilmos porosz királyt kikiáltják a Német Birodalom császárává, és ezzel befejeződik Németország egyesítése.

1947. január 18. „Mert – ezt vagy nem tudják, vagy úgy tesznek, mintha nem tudnák, vagy elfelejtették – a (német koncentrációs) táborokat olyan rabok igazgatták, akik farkasokká lettek , és az SS parancsára satrapai tekintélyük volt. Nem érdektelen emellett megállapítani, hogy ezek a farkasok kommunisták voltak , magukat annak nevezték vagy a kommunizmus céljaiért harcoltak. Ez megmagyarázza, hogy miért kommunista a legtöbb túlélő: mert kivéve azokat, akikről megfeledkeztek vagy nem találtak meg, a kommunisták mindenki mást a halálba küldtek. Ma acélos akarattal tolják a felelősséget és rémséget nem a náci kormányra – amit nagyon nehéz lenne fenntartani, mert ehhez fel kellene tételezni, hogy a náci rendszer volt egyedül felelős a koncentrációs táborok felállításáért, míg ma tudjuk, hogy ezeket minden rendszer, köztük a miénk is működteti – hanem az egyes SS-tagokra , akiket néven neveznek. Mindannyian élni akartak, de mindegyik a többiek ellenére. Minden áron, bármi is legyen az. Minden gengsztermódszert bevezettek a táborokba és tovább is fejlesztették azokat. (…) Ők voltak a táborok urai, és azok is akartak maradni. Ezek olyan idők voltak, amikor a bűnözők a foglyokat verték, pillanatok alatt agyonütötték, amikor a politikaiak szövetkeztek, ellenállást szerveztek, megmutatták fegyelmüket és vezetési képességüket, és végül ellentámadásba mentek át, amennyiben a táborokban elfoglalták a kulcsállásokat”, írja Jean-Marc Theolleyre a Le Monde-ban a struthofi koncentrációs tábor néhány egykori kápója ellen folyó bírósági per kapcsán. Hasonlóképpen nyilatkozik Franjo Tudjman (Horvátország jövendőbeli elnöke) A történelmi valóság tévelygései című, 1989-ben publikált művében, amelyben megírja, hogy az usztasák jesenovaci koncentrációs táborában "a táborvezetés összes helyét zsidók foglalták el, egyes zsidó táborvezetők fel voltak fegyverezve és részt vettek a gyilkosságokban. Sőt mi több, a likvidálandó foglyok 'szelektálása' is a kezükben volt". Tudjman egy bizonyos Perniatovicsot idézi, aki szerint "a szerbek nemcsak az usztasáktól szenvedtek, hanem a zsidóktól is. Egy zsidó zsidó marad még a jasenovaci táborban is. Megőrizték az összes, még nyilvánvalóbbá vált hibáikat: egoizmus, furfang, fösvénység és spicliskedés a fő jellemvonásaik". A későbbi horvát elnök imigyen árnyalja e szavakat: "Perniatovics úr véleménye túlzott, de más tanúk ugyanezt mondják." A cionista körök nyomására utóbb Tudjman dezavuálta a saját művét, és könyve amerikai kiadásából törölték az inkriminált sorokat. (Vö. 1945. április 24.)

Ma történt

Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.

1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,

„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)

1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)