Iratkozzon fel hírlevelünkre!
1948. december 23. Tokióban felakasztják Tódzsó Hideki tábornokot, volt japán miniszterelnököt, a japán császári haderők volt vezérkari főnökét, akit a Nemzetközi Katonai Törvényszék állítólagos háborús bűntettei miatt november 12-én halálra ítélt. (Vö. 1946. március 3.)
1991. december 23. A német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) Horst Ludwig Meyer, Andrea Klump és egy máig ismeretlen harmadik személy által alkotott kommandója robbantásos merényletet kísérel meg egy Oroszországból kivándorló zsidókat szállító busz ellen Budapesten, a Ferihegyi úton. A robbantás súlyosan megsebesíti a buszt biztosító rendőrautóban ülő két rendőrt. (Vö. 1967. június 2.)
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)