Iratkozzon fel hírlevelünkre!
1984. december 22. Bernhard Hugo Goetz elektroműszerész a New Yorki-metróban pisztolyával leterít négy néger sihedert, akik megpróbálták kirabolni. Közülük hármat más bűncselekmények elkövetése miatt korábban már letartóztatott a rendőrség. A The New York Times néhány héttel későbbi felmérése szerint a helyiek 52 százaléka egyetértett Goetz fellépésével, és mindössze 28 százalékuk helytelenítette a fegyverhasználatot. Goetz-öt, aki tizenegy nappal az incidens után feladta magát, az emberölés kísérletének vádja alól felmentették, de bűnösnek találták engedély nélküli fegyvertartásban, amiért nyolc hónapot töltött börtönben. (Vö. 2000. december 15.; 2007. november 14.)
Február 7.
1386. február 7. A budai várban véres „puccsot” követnek el II. (Kis) Károly király ellen. Az Erzsébet anyakirálynő és lánya, Mária érdekében és cinkosságával Garai Miklós volt nádor által kitervelt merényletet több országnagy – köztük Garai és Alsányi Bálint pécsi püspök – jelenlétében Forgách Balázs követi el, kardjával orvul Károly fejére sújtva. Ezután a súlyosan sérült királyt Visegrádon fogságba vetették, és valószínűleg méreggel végeztek vele. Hívei alig fél évvel később megbosszulták halálát: a garai vár közelében lemészárolták Garait és Forgáchot, Erzsébetet Novigrádon megfojtották, Máriát pedig fogságba vetették.
1636. február 7. IV. Fülöp spanyol király leirata szerint a korona gyarmatain számos kóbor pap vándorolt, akik a legkülönfélébb bűncselekményeket követték el. Az egyházi személyek jellemzéséről készült korabeli királyi okiratokban ilyen jelzők szerepelnek: „idióták”, „züllöttek”,„kapzsik”,
„tanulatlanok”, „botrányhősök” és hasonlók. (Vö. 1921. február 17.)
1945. február 7. „A lengyelek annyi német területet foglalhatnak el, amennyit csak akarnak. (…) Tudatában vagyok annak, hogy sok angolt sokkol az a gondolat, hogy emberi lények millióit erőszakkal át lehet telepíteni, engem azonban egyáltalán nem. (…) Már megöltünk hat-hétmillió németet, tehát elég hely van Németországban a keleti régiókban élő németek számára”, jelenti ki Churchill a brit parlamentben. (Vö. 1945. február 4.)