Az ECHO TV-ben levő Demokrata-kör c. műsorban többször szóba került a DÜSZ, a Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége nevű szervezet. Többen is jelezték, hogy szívesen csatlakoznának hozzá, bár nincs tagfelvétel. Ezért az a javaslat, hogy mindenki alapítsa meg a saját DÜSZ-ét. A szervezet alapító és örökös elnöke Bognár József, a Magyar Demokrata munkatársa.

Pénteken minden spanyolországi írott és elektronikus médium kiemelt helyet szánt a hírnek: a 2011-es spanyolországi helyhatósági választásokon először indul muzulmán párt. A Spanyolország Újjászületésének és Uniójának Pártja (PRUNE) az ország két marokkói enklávéjának helyi pártjából alakult: a melillai székhelyű Koalíció Melilláért (CpM) és a Ceutí Demokrata Unió (UDCE) már az ibériai-félszigeti Granadában tartott ülésen bejelentette, hogy egyesült az említett alakulatban.

Kiújultak a keresztények és muzulmánok közötti zavargások a Nigéria középső részén, Jos városában és környékén. Az utcákon szemtanúk szerint legalább kétszáz holttest feküdt vasárnap. Emberek százai menekültek el a településekről. Egy független nigériai tévéadó riportere elmondta, hogy a legtöbb halott bozótvágó késsel megölt nő vagy gyerek.

Régi tartozásunk Geert Wilders hatalmas vihart kavart, 2008-as rövidfilmjének közzététele. Wilders a filmmel bizonyítja, hogy a Korán a követőit arra utasítja, hogy gyűlöljenek mindenkit aki megszegi az iszlám tanokat. A film szerint az iszlám világuralomra törekszik, és többek között terrorizmusra és a nők és homoszexuálisok elleni erőszakra bátorítja híveit. A film nagy része az iszlám Hollandiára gyakorolt hatásával foglalkozik, és eredetileg 2008. március 27.-én mutatták be a Liveleak.com oldalon holland és angol nyelven. A következő nap már el is távolították róla, miután a Liveleak személyzete több halálos fenyegetést kapott. Március 30.-án aztán újra visszakerült, miután növelték a biztonságot.

Szemléletes videó az iszlám európai térhódításáról.

Ernst Zündel revizionista történész március 1-jén visszanyerte szabadságát, miután letöltötte ötéves (!) börtönbüntetését. A 70 esztendős Zündelt 2005-ben szolgáltatta ki Kanada a Német Szövetségi Köztársaságnak, ahol is – a szólásszabadság és a demokrácia legnagyobb dicsőségére – bűnösnek találták a férfit, mivel nyilvánosan is hirdetni merészelte nézeteit a zsidók második világháborús szenvedéstörténetével kapcsolatban.

Hírportálunkon (a Kuruc.infón) jelent meg Perge Ottó felhívása, melyben az ún. holokauszttal kapcsolatosan nyílt vitára hívta ki a Magyar Narancs firkászait, akik a néhány hónapja a Kuruc.infón is bemutatott videofelvételen látható metróbeli ortodox zsidók zenés-táncos ugrándozásának szintjén örvendeztek annak, hogy végre Magyarországon is van „holokauszttagadást” büntető törvény. Amit persze nem magyarok terjesztettek be a parlament elé, és nem magyarok szavaztak rá igennel. Nem is igazán érti az ember, hogy ezek az alakok miért nem mennek haza Izraelbe, ha már közülük több amúgy is kettős állampolgár, aki pedig még nem rendelkezik izraeli állampolgársággal, az a siker reményében bízvást alijázhatna (hazatérhetne Izraelbe).

A France-Soir arról cikkezik, hogy "egy Raphael Feigelson nevű francia vezette az oroszokat Auschwitzban". Az említett Feigelson mindig is úgy hazudott, ahogy lélegzik. 1945-ben azt állította, hogy Auschwitzban hétmillióan haltak meg. Napjainkban (2010 február végén) a propagandistáink és újságíróink hajlamosak azt mondani, hogy Auschwitzban 1.100.000 személy halt meg, köztük egymillió zsidó.

A színházban mindig van egy olyan pillanat, amikor az álarcok lehullnak, amikor a hős, a galád, az áruló, az őrült és a gyáva végre annak látszik, ami valójában, és igazi személyiségének a napvilágra kerülése egybeesik a darab végkimenetelét eldöntő gordiuszi csomó átvágásával. Nagyjából ezt élte át az Egyesült Államok és nyomában a világ Barack Obamának a West Point-i katonai akadémián december elsején elmondott beszéde hallatán, amelyben bejelentette, hogy 30 ezer további katonát fog Afganisztánba küldeni, alig néhány nappal azelőtt, hogy ő maga Oslóba utazott a Nobel-békedíj átvételére.

A Magyar Narancs című cionista újság február 25-én „szerkesztőségi írást” közölt, melynek szerzői kifejezik örömüket, hogy végre rács mögé lehet dugni a „holokauszt tagadóit”. „Helyes. Sőt: végre” - örvendeznek a liberálisnak a legkevésbé sem nevezhető cionisták. Szerintük ugyanis a holokauszt tagadása „nem csak undorító dolog, de társadalmi veszélyessége is kitapintható. Tiltásnak vagy nem tiltásnak nincs köze a szólásszabadsághoz” - szögezik le a megfellebbezhetetlen ítéletet.

Manapság már a durva elnyomás helyett a nyugati politikai szolgálatok többnyire megelégednek azzal, hogy ellenőrzött és tehetetlen ellenzéket kreálnak, amelynek a tevékenysége még erősíti is a rendszer propagandáját, azt az illúziót táplálva, hogy a globális hálózatok korában bármilyen „ellenzék” reális hatalmi alternatívát jelenthet. Az egyik módszer abból áll, hogy az ellenzék legközépszerűbb figuráit állítják előtérbe, sőt adott esetben mártírszerep eljátszását lehetővé tévő pereket indítanak vagy a testi épségüket (látszólag) veszélyeztető agressziókat szerveznek ellenük, így irányítva rájuk a közfigyelmet és ezáltal valorizálva őket.

Önmagában az a tény, hogy Európa legtöbb országában eszelős kényszerrel alkotják a cionista lelki és pénzügyi függőség alatt álló parlamenti „képviselők” (vajon saját választóikat képviselik-e?) az ún. „holokauszttagadó” törvényeket, már jelzi, hogy valami penetránsan bűzlik a dolog körül. (Értsd: az ún. holokausztot a cionista lobbi saját világuralmi-pénzügyi érdekeinek ideológiai támogatására, s egyúttal a gójok sakkban tartására agyalta ki.) Mindazonáltal ez a kodifikációs buzgalom egyben jó jel is: minden korban egy bukófélben lévő hatalom szokta önmagát, illetve háttérideológiáját - a normalitás határain messze túllépve - saját erőszakszervezeteivel körülbástyázni.

Most, amikor a francia kormány arra bíztatja az EU azon tagállamait, amelyek még eddig nem tették, hogy hozzanak törvényt a revizionisták ellen, a Le Monde egyik hosszú cikke arra emlékeztet, hogy 2010. március elsejétől immáron közvetlenül is az Alkotmánytanácshoz (a magyar Alkotmánybíróság megfelelője - a ford. megj.) fordulhatnak a jogalanyok, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy kétségbe vonják azokat a törvényeket, amelyek a múltban nem estek át az alkotmányosság szűrőjén (Jean-Baptiste de Montvalon, "Big bang chez les Sages", Le Monde, 2010. február 23.).

Bár nem valószínű, de ha Sólyom László mégis aláírja a Btk. módosítását, néhány hét múlva tömegesen indulhatnak büntetőeljárások olyan állampolgárok ellen, akik szerint a történelemkönyvekben levő tények a zsidók, cigányok, melegek, értelmi sérültek vagy kommunisták tömeges kiirtásáról hazugságok, és ennek a nézetüknek nyilvánosan hangot is adnak. Nincsenek biztonságban a jó szándékú történészek sem, akik a számokon vitatkoznak. Miközben a holokauszttagadás erősödése elválaszthatatlan a rasszizmus és a szélsőjobb térnyerésétől, a törvény megalkotói az áldozatok sérelmére hivatkoznak.